Taylor Jenkins Reid: Daisy Jones & the Six | értékelés
Könyv a hetvenes évekről, híres rockzenészekről, összetört szívekről, szex, drog és alkohol? Nem feltétlenül nekem való, de magával sodort az ár... és nem akarok kimászni a partra!
Én és a könyv
Fülszöveg
Mindenki ismeri a Daisy Jones & The Sixet, de hogy miért oszlott fel az együttes a népszerűségük csúcsán, azt senki sem tudta… Mostanáig. |
| Oldalszám: 432 Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft. Eredeti cím: Daisy Jones & The Six Fordító: Sereg Judit MEGVESZEM! |
Ekkor vált egyre népszerűbbé a The Six is, a mélabús Billy Dunne együttese. Első turnéjuk előestéjén Billy barátnője, Camila megtudja, hogy terhes, és az apaság és a hírnév nyomása túl sok Billynek, akivel kissé elszalad a ló a turnén.
Daisy és Billy útja akkor keresztezi egymást, amikor egy zenei producer rájön, hogy a megasiker kulcsa a páros összehozása. És ami ezután történik, az már maga a legenda.
Ezt a mítoszt járja körbe ez a lebilincselő és felejthetetlen regény, amely a hetvenes évek egyik legnépszerűbb bandájának történetét meséli el visszaemlékezéseken keresztül. Taylor Jenkins Reid tehetséges író, aki új szintre lép a Daisy Jones & The Sixszel, különleges és egyedülálló hangjával zseniálisan mutat be egy kivételes helyet és időszakot.
Lapszéli jegyzetek
A könyvről röviden
– zenekedvelőknek kötelező
– különleges felépítésű
– kiadói ajánlás: 16 éven felülieknek
– TW: alkholol-, drog függőség, depresszió
Véleményem
Nem is tudom, mikor volt utoljára olyan, hogy 1. volt időm egy teljes délutánt átolvasni 2. ezt meg is tettem és elolvastam 300 oldalt egy nap alatt.
Ez a könyv azonban újra elérte azt, amit már rég nem éreztem könyv olvasása közben.
Pedig elsőre mennyire féltem tőle! Na nem a hype miatt (pedig hónapokig mindenhol ezt a könyvet láttam először a külföldi, majd a magyar oldalakon is), mert az nem szokott zavarni.
De mikor megláttam, hogy milyen furcsa formában van megírva, megijedtem. Nem tudtam elképzelni, hogy pusztán interjúkból fel lehet úgy építeni egy regényt, hogy izgalmas legyen.
Ezt a gondolatot nagyon hamar el kellett vetnem.
Nem mondom, kellett egy kis idő, hogy hozzászokjak (kb a könyv első 10%-a), de utána nem bírtam letenni. De tényleg.
A történet az 1960-as években kezdődik, megismerjük Daisy Jones fiatalkorát, maga Daisy és Simone (a barátnője) elmesélése alapján. Utána rögtön megismerjük a The Six-et is, és a bandatagokat, az alakulásukat, az első turnéjukat. A találkozásukat Daisyvel, majd pedig a felbomlásukat: ahogy a fülszöveg ígéri.
A legtöbb szereplő megszólal a regényben: Daisy Jones, a hat bandatagból öt, a menedzser, egy random hoteles dolgozó (akit nem értettem, kit izgat amúgy), az első lemez hangmérnöke.
Az interjúk készítője a különböző nyilatkozatokat úgy ollózta össze, hogy az összeillő elemek egy helyen hangozzanak el, még akkor is, ha két szereplő ellentétesen emlékezik bizonyos dolgokra (kíváncsi vagyok, hogy olyankor mi lehet az igazság :D).
Ha már így felhoztam az emlékezést: számomra ez egy kicsit hitetlen volt a regényben. Körülbelül ötven-hatvan évvel ezelőtti dolgokat meséltek el részletekbe menően a szereplőink (miközben ebben az időben tele volt alkohollal és droggal a szervezetük)... Én a múlt hetemet nem tudnám így előadni. Csak néha-néha volt olyan, hogy nem emlékeztek valamire, vagy összekevertek valamit. Olvasás közben és most sem zavar amúgy, csak megfogalmazódott bennem.
Tény, hogy ez az életüknek egy meghatározó időszaka volt, lehet ezért is emlékeznek rá jobban, de ne is menjünk ebbe jobban bele, mert nem ez a lényeg.
A főszereplőink egyértelműen Daisy Jones és Billy, a zenekar frontembere. Nem is tudom, mit tudnék elmondani róluk. Érdekes emberek voltak, érdekes kapcsolattal, ami nem mindig volt számomra érthető.
A könyv férfiszereplőiről úgy általánosságban elmondhatom, hogy annyira nem tetszettek. Talán Warren az, aki a legszimpatikusabb volt, a többiek vagy semlegesek, vagy ellenszenvesek.
A lánykarakterek viszont nagyon jól el lettek találva. Nagyon tetszett, hogy mennyire különbőzőek voltak, mennyire más célokkal, gondolatokkal. Karen és Camila volt a kedvencem, Daisy Jones valahogy túl sok volt már a kis lelkemnek, de jól felépített volt az ő karaktere is.
Nem volt amúgy velük semmi probléma, szerintem szuperül volt megírva az összes szereplő, ezek csak a személyes élményeim :D
Összességében nagyon megfogott a könyv különleges stílusa, a szereplők sokfélesége, és az, ahogy Taylor Jenkins Reid megközelítette azokat az érzékeny témákat, amik
Ajánlom, ha
Megjegyzések
Megjegyzés küldése