A végső megoldás: a remény - értékelés
Alan Gratz regénye már az első pillanattól kezdve érdekesnek tűnt. A címe és a borítója is felhívja magára a figyelmet. Janek Grüner igaz történetét ígérik nekünk, egy megindító és elborzasztó élettörténetet.. A fiú 10 éves volt, mikor elfoglalták a németek Lengyelországot, és 10 koncentrációs tábort is megjárt, mire a szövetségesek felszabadították a náci uralom alól Németországot és a többi megszállt területet. Sok hasonló történet van már megírva, így nagyjából sejtettem mik történhettek vele, de Janek Grüner Krakkóból mégiscsak egy volt, így kíváncsian vágtam bele az olvasásba.
Az igaz történeteket kicsit mindig máshogy olvassa az ember lánya, legalábbis én mindenképpen. Ráadásul ez egy olyan igaz történet, aminek különböző szemszögeit már mindannyian ismerjük, mégis mindig tud újat mutatni és újra el tud borzasztani.
Valakinek az életét nem lehet csak úgy egy bejegyzésben értékelni, így nem is tudom hirtelen, hogy mit lehetne írni. Még az a szerencse, hogy nem maga Janek írta a könyvet, mert akkor ez itt most ki se kerülne az internetre.
A történetről
A regény első szám első személyben meséli el nekünk, mi mindent kellett Janeknek kibírnia és átélnie. Emiatt egy kicsit több érzelmet vártam volna talán, mert olyan furcsán semlegesnek éreztem sokszor a mesélést. Ugyan a borzalmas dolgoknál elborzadtam, a szomorú részeknél szomorú voltam, nem volt olyan, hogy azt éreztem le kell tennem a regényt, mert nem bírom tovább. Mintha mindent csak távolról szemléltünk volna. Persze, lehet ez volt az író célja, de nekem így annyira nem jött be.A történet maga egyszerűen hihetetlen! Janeknek nagyon erősnek kellett lennie, hogy túlélje ezt az egészet, ráadásul olyan fiatal volt! Hidegvérrel és találékonysággal kezelte, mikor először rájuk törték az ajtót, majd megoldást talált a problémára. Bátran viselkedett, és ez meghatározta a sorsát is. el sem tudom képzelni mit érezhetett, mikor először maradt egyedül.
A találékonysága többször is megmentette, illetve nagybátyja jó tanácsa - maradjon névtelen, egy a sok közül. Talán emiatt írta amúgy így meg Alan a történetet? Mármint hogy hiába egyedi történet, mégis személytelennek tűnik. Persze nem mindenhol volt érzelemmentes, tehát nem tudnám ráhúzni a teljes regényre, de sokszor így éreztem.
A történet lezárását viszont kicsit furcsának találtam, illetve nem is értettem egy részét. A szabadulások után sokan belehaltak abba, hogy hirtelen annyit ehettek, amennyi beléjük fért - annyira elszokott az egész testük a norális élettől. Az utolsó fejezetben Janek és a többi túlélő mégis egy közös lakomán van az amerikai katonákkal, ahol jóízűen falatoznak.
Amiről még szívesen olvastam volna, az az, hogy hogyan sikerült aztán utána élnie? Volt pár oldal róla, de kíváncsi természet vagyok, na. Illetve, mint sokan mások, ő is Amerikában kezdett új életet. A lehetetlne vált című könyvben volt erről egy nagyon kiakasztó története Leonnak. Amerikába ment, hiszen ott szabadság van. És mikor először utazott busszal, rájött, hogy mégsem: nem ülhetett hátra, mert az a feketének elzárt rész volt. Az elnyomás elől menekült, és aztán azt talált. De ez egy másik könyv, úgyhogy vissza a miénkhez.
Összességében tetszett ez a könyv, Janek (későbbi Jack) története ha a könyvön kívül is végiggondoljuk tényleg megindító, ahogy a borító ígérte. Számomra az író stílusa hagyott egy kis hiányt maga után, de ez titeket ne tántorítson el az olvasástól, mindenki egyéni, és ez a történet pedig nagyon érdekes és tanulságos.
Bátran ajánlom a könyveket akár már gimnazisták kezébe is, ha a történelemtankönyvek mellett igazi emberi sorsokat is szeretnének megismerni.
A könyvett itt tudod megrendelni.
Mi volt a legmegrázóbb könyv, amit ebben a témában olvastál?
Köszönöm az Álomgyár kiadónak a könyvet!
Vanda
Megjegyzések
Megjegyzés küldése