Lapszéli jegyzetek

  Mafaldának egyre közelebb kell érnie a cseresznyefához, hogy ne csak egy homályos pacát lásson. De ez nem állítja meg abban, hogy álmodozzon, pláne, ha akkor együtt lehet a nagymamájával, és kedvenc mesehősével. Mi lesz majd vele, mikor lehull majd a teljes sötétség?

A vírus miatt sokan kényszerültek hirtelen otthoni munkára/tanulásra, ami teljesen más felépítést igényel, mint az addig megszokott rutin. Én szerencsés vagyok, hiszen csak magamért kell felelnem így húsz évesen, de még ez is nehezen megy.

Mióta bullet journalt vezetek, mindig volt olyan oldalom, amiben egy sorban írtam a napomról, vagy valaminek hálát adtam.   Ez a pozitív szemlélet tartja bennem a lelket napról napra.

Kicsi korom óta alkotni szerető család vett körül, így nem csoda, ha én magam is megszerettem ezt a fajta időtöltést. Kötés, varrás, festés, fonás... A lényeg, hogy készítsek valamit.

Mióta elkezdődött ez a vírus helyzet, özönlenek az olcsó vagy ingyenes webinarok: tanulj meg programozni, tanulj meg fotózni, tanulj meg élni. Jönnek a kihívások, hogy olvass, alkoss, főzz, sminkelj, persze kizárólag #otthon. De kinek van erre mind ideje? És kedve?

Ha belépünk egy könyvesboltba, hirtelen több száz könyv közé kerülünk, és meg sem állunk a legszebbekig, vagy addig, amíg meg nem találtuk, amit keresünk. De mit is keresünk?

A Veled minden hely ragyogó komoly témát dolgoz fel, mint ebben a bejegyzésemben már említettem. A regény elolvasása után összetörtem. Tudtam, hogy nem lesz boldog vége, mégis haragudtam, hogy így történt. A szomorúság és a düh mellet sok gondolatot ébresztett bennem a könyv, és most ezeket szeretném leírni nektek, mégha ezek nem is feltétlenül kapcsolódnak a könyvhöz szorosan és egy kicsit személyesek.

Sziasztok! Hűha, elég érdekesen alakult ez a december. Hónap lején a szalagavatóra készültünk, ezután gőzerővel írtuk az emiatt elmaradt dolgozatokat, majd az utolsó két hétre szépen megbetegedtem, de annyira, hogy tegnap vért vett tőlem a doki, hogy megtudja mi a fene bajom van nekem.  A betegségek alatt aztán bőven volt időm olvasni, így ebben a hónapban 8 rendes könyvet, és két rövid novella-szerűt olvastam el. Ma belekezdtem még egy könyvbe, szerintem még azt is befejezem idén.  Jövőre az érettségire való készülés miatt egész biztos még kevesebb időm lesz a blogra, de majd meglátjuk. Havi egy-két bejegyzés biztos fog érkezni. Na de nézzük mit olvastam decemberben A decembert egy karácsonyi regénnyel kezdtem:  Debbie Macomber: A fagyöngy alatt   ezután egy urban fantasy következett:  Neil Gaiman: Sosehol majd egy ifjúsági könyv az 1960-as évekből:  Halasi Mária: Az utolsó padban ezután még egy rövid karácsonyi történetet elolva...

Sziasztok! Ti milyen gyakran olvastok újra könyveket? Én ritkán tudom rávenni magam egy-egy kötet újraolvasására, és nem azért mert nem tetszett, vagy nem nyűgözött le, hanem azért, mert annyi könyv van, amit még nem olvastam el! Időpazarlásnak tűnik nem az újakat olvasni. Ettől függetlenül velem is előfordul, hogy elcsábulok. A Szent Johanna Gimi egyes részeit három-négyszer olvastam el, még jó pár éve. Azok olyan könnyedén olvashatóak, hogyha takarítás közben a kezembe kerülnek, bárhol kinyitom: elolvasgatom :D Kivéve a harmadik részt, azt nem bírom.

Sziasztok! Ez nem könyves bejegyzés lesz, mellesleg sajnálom, hogy így eltűntem.  A húgommal kapcsolatban írok, mert mostanában lett elegem a "barátaiból"... Muszáj valahova leírn om, mit gondolok, mert ez már tényleg túl sok... kép forrása  A húgom (mostantól J.) rengeteget szenved az emberek miatt, kinevetik, csúfolják, nem barátkoznak vele. Kérdezhetnétek hogy miért, de erre nincs konkrét válasz. Hatodikos, gondjai vannak az R betűvel, de nem vészesen raccsol, sőt mostanában egész szépen beszél. Szétálló, cuki fülei vannak, és imádja a lovakat. Ennyi elég, hogy kinevessenek? Úgy látszik igen. Az osztálytársainak nincs jobb dolguk, mint rajta nevetni, akár úgy, hogy ő is hallja, akár a háta mögött. Szerencsére, ha én nem vagyok a suliban, a barátnőmhöz is fordulhat, mert ugyan az osztálytársai előtt nem borul ki, de a barátnőmnek, nekem igen. Belül teljesen összetörik szegénykém, és ha nem kerül jobb közösségbe, teljesen embergyűlölő lesz. Most szerdán is történt...