Nem baj, ha elfogy!

Kicsi korom óta alkotni szerető család vett körül, így nem csoda, ha én magam is megszerettem ezt a fajta időtöltést. Kötés, varrás, festés, fonás... A lényeg, hogy készítsek valamit.

Anyukámnak egy egész sarokszekrénye van (vagy inkább kettő), ami tele van az alkotáshoz szükséges anyagokkal, és nekem is több fiókot megtöltenek a festékeim, papírjaim. Még így is nehezen sétálunk végig a Lidl és Aldi kreatív részlege mellett, és szinte mindig találunk valami újat, amit sürgősen meg kell vennünk. Apa peddig mindig megkérdezi, hogy minek vettünk újabb adag festéket.

Tegnap rendet raktam a cuccaim között, és sok mindent kiselejteztem. Alkotós dolgokat persze nem, azért mindennek van határa. Viszont megállapítottam, hogy nem merem használni a minőségibb cuccaim. Hogy miért nem? Mert félek, hogy elfogynak.

Ma anyuval egész nap a kertben alkottunk, egy évvel ezelőtt vett krétafestéket terveztünk elhasználni. Persze nem sikerült, hiszen most bontottuk fel, és nem volt annyi minden, amit lefesthettünk volna.

Neki is elmeséltem a mai felfedezésemet, hogy

ha kedvem támad festeni, akkor fénymásoló papírt veszek elő és tíz évvel ezelőtt vett márkátlan elsősöknek való vízfestéket. Pedig van kifejezetten vízfestékhez való vázlatfüzetem, és jó minőségű vízfestékem. De mi van, ha elfogy? 

Kiderült mi van akkor: semmi. Veszünk újat. Ennek az a lényege, hogy elhasználjuk. Hiszen nem eltűntetjük a semmibe, hanem létrehozunk vele valamit, amire aztán büszkék lehetünk.

És ha nem leszünk rá büszkék? Akkor gyakoroltunk vele, és legközelebb jobban fog menni.

Ennek a jegyében telt ma a napunk, és azt hiszem a falamra is kiírom, hogy ne felejtsem el: van jogom használni a jó minőségű cuccaimat rossz minőségű festmények létrehozására. 

Vanda

Utóirat,

Íme pár kép, hogy mit is alkottunk végül:

hullám a vázlatfüzetemben

hullám fadeszkán

erre használtuk el a krétafestéket

és egy adag Liza így végszóként.