Lapszéli jegyzetek

Karácsonyi ajándék tőlem nektek  Mindig is szerettem magamnak könyvjelzőket készíteni, bár ritkán voltam elégedett velük. Már régóta érdekel a digitális rajzolás is, de sajnos egyelőre nincs rá lehetőségem. Viszont a Canva programmal megalkottam egy szuper könyvjelzőt magamnak, és ezt szeretném most veletek is megosztani! Ez az én karácsonyi ajándékom nektek! :D

A gimnáziumi éveket minden tinédzser máshogy éli meg. Van, aki imádja őket, van aki végigszenvedi az egészet, és van, akinek az egész egy semleges kupac, és csak igyekszik beleolvadni a tömegbe. Stargirl, a regény főszereplője életében először jár iskolába - eddig magántanuló volt. Vajon a különc lány számára milyen élményeket tartogat az iskola? Én és a könyv Jerry Spinelli regényéről akkor hallottam először, mikor felröppentek a hírek, hogy megfilmesítik. Aztán jó pár hónapig a kívánságlistámon csücsült, és végül a Könyvmolyképzőnek köszönhetően lehetőségem lett elolvasni. Mostmár csak a második részt kéne megszerezni valahogy. Fülszöveg Egy nap új lány érkezik a 16 éves Leo iskolájába, aki mindenkit elképeszt különös viselkedésével. Lehetetlen ruhákat hord, a menzán a békésen abrakoló diákság legnagyobb megrökönyödésére se szó se beszéd felpattan, és gitárkíséret mellett dalolva táncra perdül, kedvenc háziállata egy patkány, amelyet mindenhová magával

A mai bejegyzésben egy igazán egyedülálló könyvről lesz szó, legalábbis én még sose találkoztam hasonlóval. Vagy ti már láttatok szelfiző jobbágyot a nemessel? Na ugye, hogy nem! De ebben a könyvben minden előfordul, és mindenre van magyarázat is. Akik olvasták az első részt, talán már kitalálták, hogy Lőrinc László új könyvéről lesz most szó. 

Nekem is nagy álmom, hogy egyszer úgy tudjak varázsolni a szavakkal, hogy az másokat is elkápráztasson. Ez a könyv Szabó Magdáról szól, és bátran odaadnám minden kislány kezébe, de kisfiúéba is ezt a mesésen elmesélt igaz történetet.

December első hetében a mesék és gyerekkönyvek világba utazunk a Prológus bloggereivel. Ha állatszerető gyermekünk van, vagy mi magunk vagyunk azok, akkor ez a könyv tökéletes lesz mikulásra, karácsonyra, vagy csak úgy. Én és a könyv Mostanában mikor a könyveket böngészem, folyton ott van a fejemben, hogy az unokaöcsémnek is kéne valami, meg nekem is kéne egy jó kis gyerekkönyv. Mivel szeretem az állatokat, és nagyon tetszett ennek a könyvnek a borítója, nem volt kérdés, hogy szeretném. Köszönöm a könyvet a Kolibri kiadónak! Fülszöveg Amilyen változatos és sokszínű az állatok világa, olyan páratlan teljesítményekre képesek egyes képviselői. Ebben a könyvben ötven különleges fajt ismerhetsz meg a világ minden részéről, melyek mind csodás képességekkel rendelkeznek. Akadnak köztük régi ismerősök, meghökkentő különcök, valamint ritkán látható, titokzatos bajnokok is szép számmal. Vajon ki lesz a legbüdösebb, ki rendelkezik a legvarázslatosabb gyógyul

Vesztegzár... Ismerősen cseng mostanában ez a szó mindenkinek gondolom. A régi korok emberei se úszták meg az ilyen helyzeteket, és persze könyvek is születtek róla. Rejtő Jenőt nem hiszem, hogy sokaknak be kell mutatni, úgyhogy álljunk is neki az értékelésnek!

A Nélkülem Nélküled című könyv volt az első, amit novemberben befejeztem, és tökéletesen illik a borongós hangulatához a hónapnak. Elengedés, gyász, megértés. Ti olvastátok esetleg?

 Egy borzongós novemberi projekbe mi sem illene jobban, mint egy titkozatos krimi. Agatha Christie egyik leghíresebb regénye jelent meg (régi)új címmel magyarul a Helikon kiadó gondozásában. Első regényem a krimi királynőjeként is ismert írótól, és eléggé meglepődtem.

A cirkusz váratlanul érkezik. Nem jelzik előre plakátok, hogy jön, nem tud róla senki. Nyitásra mégis mindig ott tolonganak a kíváncsi emberek a kapuban. Mikor besötétedik, kigyulladnak a fények a cirkuszban, és végre beléphetnek ebbe a varázslatos világba.

Ó Piranesi! Mit olvastam egyáltalán? Az biztos, hogy Susanna Clarke legújabb könyvét, de ezen felül? Remek kérdés. Lehet, hogy bejegyzés írás helyett rögtön újra is kéne olvasnom... Najó, előbb megírom ezt, de az biztos, hogy idén vár még rám egy újraolvasás.

A lámák felkapott állatok lettek az elmúlt években. Nem tudom, hogy csak azért, mert jó szóvicceket lehet csinálni a nevükből, vagy pedig az emberek rájöttek milyen cuki állatok is ők. Ebben a bejegyzésben megismerjük Lulut, a lámát, aki mindent megtesz azért, hogy megmentse az otthonát.

Ha az ifjúsági fantasy szót meghallom, mindenre gondolok, csak arra nem, ami ebben a könyvben történt. A Samhein aratása jóval sötétebb, mint arra számítottam, mégis nagyon örülök, hogy elolvastam. 

Mostanában vettem észre, hogy mennyire ritkán olvasok egyszerű romantikus történeteket, bár szinte minden könyvemben van valami szerelmi szál. Mikor Az igaz szerelem nem öregszik a kezembe került, azt hittem egy könnyed kis romantikus történet lesz, de végül egyáltalán nem azt kaptam.

Az Álomherceg projekt során az Álomgyár kiadó könyvei között barangolunk a hét során. Azonban senkit ne tévesszen meg, hogy Álomherceg lett a neve. Az Álomgyár kiadó nem csak romantikusokat jelentet meg, néha más témák felé is kikacsint. Így történhetett, hogy én egy Auschwitczot is megjárt fiatal fiú igaz történetét olvashattam el a kiadó által, úgyhogy lássuk is mi ez!

Eltelt az év fele, és én remekül állok az olvasási terveimmel - már a harmincadikat bújom. Úgy gondoltam ideje egy kis év közbeni összegzésnek, ahol a vörös szőnyegen a havi kedvenceim fognak felvonulni!

A cím azóta a fülemben cseng, hogy először megláttam. A dallamossága és különlegessége miatt megragadt bennem, és biztos voltam benne, hogy bármi is ez, azt nekem olvasni kell.  Valamiért úgy képzeltem, hogy ez egy hosszú regény, mindenféle magvas gondolattal, szomorkás hangulattal és hasonlók. Amikor azonban kibontottam a csomagot, rá kellett döbbennem, hogy ez alig 140 oldal, és majdnem hogy verses formában íródott! Biztos van valami neve ennek a rímképletnek/formának/stílusnak, de nem vagyok egy nagy irodalmár, úgyhogy ezt az egész bejegyzést így olvassátok: csak a személyes benyomásaimat és tapasztalataimat tudom megosztani veletek. Nem látok igazán a sorok közé, mások biztos mást vesznek észre, vagy máshogy érzik magukat olvasás közben. Fülszöveg Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Varjú: félig gyógyító, félig szemfényvesztő csaló, aki nem akart mást, csak segíteni két kisfiúnak, akik elveszítették az édesanyjukat. El is repült Londonba, és

Idénre azt terveztem, hogy sokat olvasok magyar alkotóktól, de jelenleg 8:22 az arány a külföldiek javára. A júniust viszont egy magyar művel nyitottam meg. Hajdú-Antal Zsuzsanna regénye már régóta a polcomon csücsül, de most rá került a sor, és nem bántam meg. A könyvre már a megjelenésekor felfigyeltem, leginkább a címe és a megkapó borítója miatt. Már itt éreztem azt a titokzatosságot, ami a regény elején  a legerősebb hangulat... Kik térnek vissza, honnan és mi történt velük? A vizsgáim befejeztével ehhez nyúltam először, és két nap alatt ki is olvastam! Nem csak azért, mert annyira olvastatta magát, hanem mert rövid (229 oldal), és hatalmas betűkkel van írva :D Na de lássuk miről is van szó!  Fülszöveg "Kihúztam ​az íróasztalom fiókját, elővettem az öngyújtót, és remegő kézzel meggyújtottam a papírlap szélét. Beletörődve figyeltem, ahogy a láng kívülről befelé, egyre mohóbban falja az arcokra egyre kevésbé hasonlító széncsíkokat és az egymás felé hajoló törz

A tizedik Éhezők Viadalán a fiatal Coriolanus Snow élete nagy dobására készülődik: a mentori posztra. Az egykor nagy hatalmú Snow-házra nehéz idők járnak, a jövőjük pedig Coriolanuson múlik. A becsvágy hajtja. A küzdelem élteti. De a hatalomnak megvan az ára. Suzanne Collins nagysikerű YA disztópiájának az előzményregénye vegyes fogadtatást váltott ki a rajongókból. A magyar közönség többsége pozitívan beszél róla, és úgy érzem én is ebbe a kupacba kerülök. Az eredeti trilógiát 2013-ban olvastam, és már csak a fontosabb történésekre emlékszem, úgyhogy majdnem ismeretlenül csöppentem bele az újjáépülő Panem történetébe. A könyvet a Prológus Bookstagram tour keretében kaptam meg, úgyhogy köszönet nekik és az Agave kiadónak!  Amint megérkezett a kötet boldogan álltam neki az olvasásnak, mert már nagyon kíváncsi voltam a későbbi Snow elnök történetére.  Fülszöveg A ​becsvágy hajtja. A küzdelem élteti. De a hatalomnak megvan az ára. Annak az aratásnapnak a reggelén

Az elmúlt két évben egyre több könyvet olvasok újra, fene tudja miért. Mikor megkaptam a Kindle olvasóm, egy hat évvel ezelőtti trilógiának az előzménykötete volt az első, amit elolvastam rajta. Ez a sorozat, pedig az egyik nagy kedvencem: Dan Wellstől a Részben ember. 

Rengeteg olyan könyv jelenik meg minden évben, ami után csorgatom a nyálam, és ezt már vagy tíz éve csinálom. Folyamatosan fedezem fel az újabb-régebbi könyveket, amikről azt érzem, hogy "ezt nekem azonnal el kell olvasnom!" De évi ötven könyves tempóval, ez lehetetlen küldetés. Akkor mégis mi a megoldás?

Mindig is szerettem olvasgatni a könyves kihívásokat, és molyon egyik nap azt láttam a frissemben, hogy  alice_kingsley  engem is kihívott egy ilyen tagre, szóval ezt hoztam ma el nektek!

Katherine Applegate ifjúsági regényei igazi csodák, valamiért itthon mégsem annyira elterjedt az olvasók között. Az egyik kedvenc könyvemet is ő írta, aminek nemsokára megjelenik angolul a folytatása! Az első regényben a főszereplő Ivan, az ezüsthátú művészgorilla. Egy bevásárlóközpontban tengeti életét, ahova egyik nap egy új állat érkezik, Ruby, a kiselefánt. Az új jövevény ráébreszti Ivant a bezártságára, és már csak rajta múlik, hogy jobbra tudja-e fordítani a sorsukat. Az írónő egy igazán komoly témához nyúlt, de olyan szerettetljesen meséli el, hogy egyszerre képes megnevettetni és megsiratni minket Ivan szavaival elmesélt történettel.  Ennek a csodának érkezik Amerikában a folytatása, amiben Bob, a kóbor kutyus (Ivan és Ruby barátja) testvérét indulnak megkeresni. Íme az angol fülszöveg általam fordított verziója: Bob veszélyes útra indul, hogy megkeresse rég elveszett húgát, a két legjobb barátja segítségével, Ivannal és Rubyval. Ahogy fogy az idő, és egy

A vírus miatt sokan kényszerültek hirtelen otthoni munkára/tanulásra, ami teljesen más felépítést igényel, mint az addig megszokott rutin. Én szerencsés vagyok, hiszen csak magamért kell felelnem így húsz évesen, de még ez is nehezen megy.

Mióta bullet journalt vezetek, mindig volt olyan oldalom, amiben egy sorban írtam a napomról, vagy valaminek hálát adtam.   Ez a pozitív szemlélet tartja bennem a lelket napról napra.

Kicsi korom óta alkotni szerető család vett körül, így nem csoda, ha én magam is megszerettem ezt a fajta időtöltést. Kötés, varrás, festés, fonás... A lényeg, hogy készítsek valamit.

Mióta elkezdődött ez a vírus helyzet, özönlenek az olcsó vagy ingyenes webinarok: tanulj meg programozni, tanulj meg fotózni, tanulj meg élni. Jönnek a kihívások, hogy olvass, alkoss, főzz, sminkelj, persze kizárólag #otthon. De kinek van erre mind ideje? És kedve?

Már egy hete (+1 napja), hogy minden nap festek egy virágot. Még több, mint 90 nap van a végéig. Már most kezdek elbizonytalanodni abban, hogy végig tudom-e majd csinálni. Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire nehéz lesz, de mint kiderült 100 nap rengeteg idő.

Újabb szerda, újabb könyvek, amiket nagyon várok, és amikre nagyon nincs pénzem! Magyar és angol megjelenések egyaránt, és olyanok is, amikhez még nincs is dátum. 

A Blogzaholic csapata, mint a névből is látszik, egy blogger közösség, ahol új embereket ismerhetünk meg, és egy jó hangulatú csoport jöhet létre. Havonta különböző közös kérdések, kihívások vannak, és úgy döntöttem most én is beszállok.

Mennyire lehet nehéz egy új szokást bevezetni? Meddig bírjuk ki, mielőtt feladnánk? Egy hét, egy hónap? Vajon menne 100 napig? Most kiderül!

A WoW rovat visszatér! Ez egy heti rovat volt valaha, amit egy külfödli bloggerina indított. Minden héten bemutatok nektek öt könyvet, aminek nagyon várom már a megjelenését!

Egy újabb hónap végéhez értünk el, kifejezetten gyorsan elrepült ez a kétszáz nap... Igen, számomra ez a március mintha soha nem akart volna véget érni, ettől függetlenül én se értem az olvasnivalóim végéig. 

Ha belépünk egy könyvesboltba, hirtelen több száz könyv közé kerülünk, és meg sem állunk a legszebbekig, vagy addig, amíg meg nem találtuk, amit keresünk. De mit is keresünk?

Sziasztok! Kicsit késve, de íme a februári összefoglaló... Egy elég drága hónapot tudhatok a hátam mögött, de legalább olvasni is volt időm. Az egyetem teljes erőbedobással elkezdődött, bár hiába fogadtam meg mindenfélét, azért akadnak problémáim a betartásukkal. Ráadásul olyan dolgokat várnak el tőlünk, amit még sose csináltunk, és nem igazán adnak segítséget velük kapcsolatban... Na, de erről majd egy másik posztban.

Sziasztok! Sikeresen levizsgáztam minden tantárgyamból, az első félévemet elégedettem hagyom hátra, egész jó átlaggal.  Be kell vallanom, év közben semmit nem tanultam, át se néztem a jegyzeteim órák után, meg semmi hasonló. Nem tudom, hogy kevesebbet szenvedtem-e volna, a tanulással a vizsgaidőszakban, ha tanulok előtte, de ha sikerül az idei tervem, majd kiderül. 

Csak annyit szeretnék mondani, hogy ne kövessétek el azt a hibát, mint én. A szorgalmi időszak tanulásra van.  De tényleg, én semmit nem tanultam, lébecoltam, és most azt se tudom, hogy hol áll a fejem, még ezt is meg kell tanulni, azt elolvasni, még ennyi vizsga hátra van, ezen a vizsgán éppen hogy csak átmentem, ami nem jó...  Ráadásul úgy érzem nincs is életem, mert az egész napom a tanulásból áll. Persze, most épp blogot írok, addig se kelljen tanulnom, de az az érzésem vissza fog még ez ütni a jegyeimben. Pedig nagyon jó lenne jó jegyeket szerezni, nem csak azért mert szépen néz ki, hanem mert azért járna ösztöndíj, meg ilyenek. :D  Ja, és nekünk nem voltak év közi zh-nk úgyhogy még annyit se tanultam semmire, mint amennyit mások szoktak.  Nade, megyek is vissza szenvedni, és megtanulni a gyógypedagógia alapfogalmait... xxx Vanda