Agatha Christie: Mert többen nincsenek | értékelés
Egy borzongós novemberi projekbe mi sem illene jobban, mint egy titkozatos krimi. Agatha Christie egyik leghíresebb regénye jelent meg (régi)új címmel magyarul a Helikon kiadó gondozásában. Első regényem a krimi királynőjeként is ismert írótól, és eléggé meglepődtem.
Én és a könyv
Ezt a könyvet azzal a gondolattal választottam, hogy a barátom szereti Agatha Christie regényeit, szóval kell nekem is. Egyszer korábban próbáltam már olvasni egy Poirot regényt, de sose fejeztem be. Ez a könyv vagy sokkal jobb annál, vagy érettebb lettem azóta, de az biztos, hogy befejeztem és tetszett is!
Köszönöm a lehetőséget a Helikon kiadónak!
Fülszöveg
Agatha Christie leghíresebb és legnépszerűbb krimijében, amely
korábban Tíz kicsi néger címen jelent meg magyarul, nyolc ember kap meghívást egy kis szigetre – ahol aztán az időjárás szeszélye elvágja őket a külvilágtól, a szakácsnővel és az inassal együtt. Rejtélyes meghívójuk furcsa módon nem bukkan fel, de a vendégeket ez eleinte nem zavarja: a szakácsnő remekül főz, és a portói bor kiváló. A vacsora után azonban megszólal egy hang, amely mindannyiukat megvádolja. Éspedig azzal, hogy gyilkosságban vétkesek. Egyikük nem sokkal később meghal… és az ebédlőasztalon a tíz kicsi katonafigurából egy eltűnik.
Vajon igazak a vádak? Mindannyian bűnösök? És ki lehet az, aki úgy döntött, a szigetre csalja őket, és egyenként, művészi tökéllyel végrehajtja rajtuk a lehető legszigorúbb ítéletet?
Lapszéli jegyzetek
Wow. Ennyit tudok hirtelen mondani, de azért igyekszem összeszedni magam. Már említettem, hogy ez igazából ilyen első találkozás Agatha könyveivel, kicsit bizonytalan is voltam emiatt. Aztán pedig meglepődtem, hogy egy szem Poirot vagy Miss Marple sincs benne :D Csak néztem egy darabig, hogy ezt meg hogy... Az első húsz oldalon keresztül arra vártam, hátha felbukkannak. Valamiért azt hittem, mindenben ott vannak, de ebből is csak az látszik, mennyire nem ismerem az írónő életművét, szóval inkább folytassuk is a könyvvel, mielőtt még jobban beégek.
Adott egy sziget, tíz ember, és tíz haláleset. A rendőrök tanácstalanul állnak az ügy előtt. Átérzem. Én többet tudtam, mint ők (hisz „ott voltam” a szigeten, de mégsem tudtam semmit. Most így utólag kezdenek összeállni a darabkák. Talán tudom melyik rejtett gondolat, kihez kapcsolódik, de valószínűleg ötletem sincs.
A regény elején nagyon sokszor lapoztam vissza, mert elfelejtettem ki kicsoda. Hirtelen ismertük meg a tíz embert, de szerencsére jó pártól hamar elbúcsúztunk, meg a végére azért csak sikerült (nagyjából) összerakni a fejemben, hogy ki-kicsoda.
Olvasás közben nem gyanakodtam senkire, nem is értettem, hogy tudnak ezek a dolgok megtörténni. Persze, az orvos gyanúsnak tűnt, de a Poirot filmekből annyit tudok, hogy Agathánál, aki gyanús, az tuti nem gyilkos. Nem úgy, mint a Columbo filmeknél :D
Nagyon érdekes volt olvasni, hogyan reagálnak bizonyos karakterek, és jobban belegondolva, látszott a gyilkoson, hogy ő egész máshogy áll a dologhoz. Persze, sikerült mindenkit kijátszania, így elképzelhetetlennek tűnt, hogy ő lett volna az, és aztán mégis... Az biztos, hogy tényleg nem volt komplett fejben az illető.
Az epilógus nélkül tényleg nem lenne kerek a történet, de az szuperül elmagyarázza az egészet. Nem semmi milyen kreatív írónő Agathe, és egész biztos, hogy ezután bátrabban olvasok majd tőle.
Összességében a krimi elég rendesen a komfortzónámon kívül esik, de nem bántam meg, hogy emiatt a könyv miatt kiléptem belőle. Titokzatos, izgalmas, és végig fenntartotta a figyelmemet, ami szerintem kifejezetten fontos egy ilyen könyvnél
Ajánlom, ha
- először olvasnál valamit Agatha Christie-től
- szereted a krimit
- jól viseled a titkokat
- szereted az izgalmas regényeket
Megjegyzések
Megjegyzés küldése