Rejtő Jenő: Vesztegzár a Grand Hotelben | értékelés

Vesztegzár... Ismerősen cseng mostanában ez a szó mindenkinek gondolom. A régi korok emberei se úszták meg az ilyen helyzeteket, és persze könyvek is születtek róla. Rejtő Jenőt nem hiszem, hogy sokaknak be kell mutatni, úgyhogy álljunk is neki az értékelésnek!

Én és a könyv

A tavaszi karantén alatt molyon lehetett olvasni ezt a könyvet, és el is kezdtem, csak aztán félbemaradt. A moly nem épp a legalkalmasabb egy regény elolvasására, de az tuti, hogy felkeltette a kíváncsiságom a könyv iránt. Rejtőtől eddig csak egy könyvet olvastam, az nagyon tetszett, szóval bizakodva álltam ennek is neki.

Fülszöveg

Rejtő-regények világában járatos olvasók tudják, hogy a szerző előszeretettel öltözteti álruhába hőseit.
A Vesztegzár a Grand Hotelben szereplőinek jó része is inkognitóban, álnév mögé és/vagy álruhába bújva vesz részt ebben az izgalmas és mulatságos trópusi kalandban. A főhőst, Van der Gullen Félixet azonban nemcsak káprázatos alkalmi öltözékei – pizsama s hozzá fejfedőként selyem lámpaernyő, pepita kabáthoz nadrágként viselt lepedő – miatt zárjuk a szívünkbe, hiszen a fiatalember mindent megtesz, hogy megmentsen a börtöntől egy csinos, ifjú hölgyet, s leleplezze a Grand Hotelben (természetesen álnéven) megbúvó veszélyes bűnözőt. Hogy ennek a derék ifjúnak mindezen hőstettek közepette hogyan sikerül elnyernie a „Jáva Réme” címet is? Nos, a regény végén erre a kérdésre is választ kapunk Elder főfelügyelőtől, a bennszülött királyok (és díszműárusok) szóra bírásának specialistájától.

Lapszéli jegyzetek

Ohó, azt hiszem kijelenthetem, hogy Rejtő fan vagyok. Ugyan ez csak a második könyvem volt tőle, de ugyanúgy élveztem mint az elsőt.

A regény maga viszonylag rövid, 212. oldal, egy nap alatt ki is olvastam, vitt a cselekmény, bár én a szereplőket is nagyon bírtam. Kedvencem nem lett, de mindenkin nagyon jól szórakoztam, a főszereplőnknek pedig nagyon szurkoltam.

Azt el is felejtettem mondani, hogy ez a kiadás szuper illusztrációkat is tartalmaz, ami nagyon feldobta számomra az olvasást :D

Minden azzal kezdődik, hogy a főszereplőnk egy szál pizsamában kilép a szekrényből egy ismeretlen hölgy szobájában. Gondolhatjátok, hogy ez milyen humoros párbeszédet eredményezhetett. Mire azonban az úriember továbbállt volna, vesztegzárat rendeltek el a Grand Hotelben. Senki nem mehetett ki, aki pedig bejött, ott is kellett maradnia. Az egyik vendég ugyanis búbópestises.

És akkor ezzel kezdődtek csak el az igazi izgalmak. Félix a főszereplőnk a regény során különböző emberektől vesz kölcsön ruhát, amivel egyre furcsább helyzetekbe sodorja magát. Fürdőszobából fürdőszobába menekül, londinernek is felcsap egy időben, illetve különös szimpátia ébred benne az első szobában talált hölggyel, Mauddal kapcsolatban. 

A rendőrök közben egy gyilkosság után nyomoznak, Elder főfelügyelőnek emellett titkos megbízatása van a Grand Hotelben, és úgy néz ki, neki mindenre van egy tippje, és sokkal többet tud, mint mi, vagy bárki más a hotelben.

A könyveben rengeteg szereplő felbukkan még, gyakran nem tudtam ki kicsoda, de nem is volt igazán lényeges a történet szempontjából. Ha kellett tudni, akkor odaírta nekünk az író mellé, szóval nem éreztem magam elveszve olvasá
s közben. És hogy milyen fura alakok gyűltek amúgy össze ebben a hotelben. Látszik, hogy a tuljadonosok is elég érdekesek...

Összességében, amit nagyon szerettem a regényben az a hangulata és a humora. Vitt a cselekmény, a helyzetkomikumok, és remekül szórakoztam olvasás közben. Biztos nem az utolsó regényem lesz Rejtőtől, regneteg behozni valóm van még.

Ajánlom, ha:

- szereted Rejtőt,
- humoros krimire vágysz,
- cselekményhangsúlyos könyvet olvasnál,
- szereted, ha vannak rajzok a könyvben.

Ha kedvet lett elolvasni az illusztrált kötetet ITT megveheted

A többiek Bor(z)ongós novemberi bejegyzéseit ITT találjátok.

Vigyázzatok magatokra, és olvassatok jókat,

Vanda