Lapszéli jegyzetek

Vesztegzár... Ismerősen cseng mostanában ez a szó mindenkinek gondolom. A régi korok emberei se úszták meg az ilyen helyzeteket, és persze könyvek is születtek róla. Rejtő Jenőt nem hiszem, hogy sokaknak be kell mutatni, úgyhogy álljunk is neki az értékelésnek!

A Nélkülem Nélküled című könyv volt az első, amit novemberben befejeztem, és tökéletesen illik a borongós hangulatához a hónapnak. Elengedés, gyász, megértés. Ti olvastátok esetleg?

 Egy borzongós novemberi projekbe mi sem illene jobban, mint egy titkozatos krimi. Agatha Christie egyik leghíresebb regénye jelent meg (régi)új címmel magyarul a Helikon kiadó gondozásában. Első regényem a krimi királynőjeként is ismert írótól, és eléggé meglepődtem.

A cirkusz váratlanul érkezik. Nem jelzik előre plakátok, hogy jön, nem tud róla senki. Nyitásra mégis mindig ott tolonganak a kíváncsi emberek a kapuban. Mikor besötétedik, kigyulladnak a fények a cirkuszban, és végre beléphetnek ebbe a varázslatos világba.

Ó Piranesi! Mit olvastam egyáltalán? Az biztos, hogy Susanna Clarke legújabb könyvét, de ezen felül? Remek kérdés. Lehet, hogy bejegyzés írás helyett rögtön újra is kéne olvasnom... Najó, előbb megírom ezt, de az biztos, hogy idén vár még rám egy újraolvasás.

A lámák felkapott állatok lettek az elmúlt években. Nem tudom, hogy csak azért, mert jó szóvicceket lehet csinálni a nevükből, vagy pedig az emberek rájöttek milyen cuki állatok is ők. Ebben a bejegyzésben megismerjük Lulut, a lámát, aki mindent megtesz azért, hogy megmentse az otthonát.

Ha az ifjúsági fantasy szót meghallom, mindenre gondolok, csak arra nem, ami ebben a könyvben történt. A Samhein aratása jóval sötétebb, mint arra számítottam, mégis nagyon örülök, hogy elolvastam. 

Mostanában vettem észre, hogy mennyire ritkán olvasok egyszerű romantikus történeteket, bár szinte minden könyvemben van valami szerelmi szál. Mikor Az igaz szerelem nem öregszik a kezembe került, azt hittem egy könnyed kis romantikus történet lesz, de végül egyáltalán nem azt kaptam.

Az Álomherceg projekt során az Álomgyár kiadó könyvei között barangolunk a hét során. Azonban senkit ne tévesszen meg, hogy Álomherceg lett a neve. Az Álomgyár kiadó nem csak romantikusokat jelentet meg, néha más témák felé is kikacsint. Így történhetett, hogy én egy Auschwitczot is megjárt fiatal fiú igaz történetét olvashattam el a kiadó által, úgyhogy lássuk is mi ez!

Eltelt az év fele, és én remekül állok az olvasási terveimmel - már a harmincadikat bújom. Úgy gondoltam ideje egy kis év közbeni összegzésnek, ahol a vörös szőnyegen a havi kedvenceim fognak felvonulni!

A cím azóta a fülemben cseng, hogy először megláttam. A dallamossága és különlegessége miatt megragadt bennem, és biztos voltam benne, hogy bármi is ez, azt nekem olvasni kell.  Valamiért úgy képzeltem, hogy ez egy hosszú regény, mindenféle magvas gondolattal, szomorkás hangulattal és hasonlók. Amikor azonban kibontottam a csomagot, rá kellett döbbennem, hogy ez alig 140 oldal, és majdnem hogy verses formában íródott! Biztos van valami neve ennek a rímképletnek/formának/stílusnak, de nem vagyok egy nagy irodalmár, úgyhogy ezt az egész bejegyzést így olvassátok: csak a személyes benyomásaimat és tapasztalataimat tudom megosztani veletek. Nem látok igazán a sorok közé, mások biztos mást vesznek észre, vagy máshogy érzik magukat olvasás közben. Fülszöveg Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Varjú: félig gyógyító, félig szemfényvesztő csaló, aki nem akart mást, csak segíteni két kisfiúnak, akik elveszítették az édesanyjukat. El is repült Londonba, és

Idénre azt terveztem, hogy sokat olvasok magyar alkotóktól, de jelenleg 8:22 az arány a külföldiek javára. A júniust viszont egy magyar művel nyitottam meg. Hajdú-Antal Zsuzsanna regénye már régóta a polcomon csücsül, de most rá került a sor, és nem bántam meg. A könyvre már a megjelenésekor felfigyeltem, leginkább a címe és a megkapó borítója miatt. Már itt éreztem azt a titokzatosságot, ami a regény elején  a legerősebb hangulat... Kik térnek vissza, honnan és mi történt velük? A vizsgáim befejeztével ehhez nyúltam először, és két nap alatt ki is olvastam! Nem csak azért, mert annyira olvastatta magát, hanem mert rövid (229 oldal), és hatalmas betűkkel van írva :D Na de lássuk miről is van szó!  Fülszöveg "Kihúztam ​az íróasztalom fiókját, elővettem az öngyújtót, és remegő kézzel meggyújtottam a papírlap szélét. Beletörődve figyeltem, ahogy a láng kívülről befelé, egyre mohóbban falja az arcokra egyre kevésbé hasonlító széncsíkokat és az egymás felé hajoló törz

A tizedik Éhezők Viadalán a fiatal Coriolanus Snow élete nagy dobására készülődik: a mentori posztra. Az egykor nagy hatalmú Snow-házra nehéz idők járnak, a jövőjük pedig Coriolanuson múlik. A becsvágy hajtja. A küzdelem élteti. De a hatalomnak megvan az ára. Suzanne Collins nagysikerű YA disztópiájának az előzményregénye vegyes fogadtatást váltott ki a rajongókból. A magyar közönség többsége pozitívan beszél róla, és úgy érzem én is ebbe a kupacba kerülök. Az eredeti trilógiát 2013-ban olvastam, és már csak a fontosabb történésekre emlékszem, úgyhogy majdnem ismeretlenül csöppentem bele az újjáépülő Panem történetébe. A könyvet a Prológus Bookstagram tour keretében kaptam meg, úgyhogy köszönet nekik és az Agave kiadónak!  Amint megérkezett a kötet boldogan álltam neki az olvasásnak, mert már nagyon kíváncsi voltam a későbbi Snow elnök történetére.  Fülszöveg A ​becsvágy hajtja. A küzdelem élteti. De a hatalomnak megvan az ára. Annak az aratásnapnak a reggelén

Az elmúlt két évben egyre több könyvet olvasok újra, fene tudja miért. Mikor megkaptam a Kindle olvasóm, egy hat évvel ezelőtti trilógiának az előzménykötete volt az első, amit elolvastam rajta. Ez a sorozat, pedig az egyik nagy kedvencem: Dan Wellstől a Részben ember. 

Rengeteg olyan könyv jelenik meg minden évben, ami után csorgatom a nyálam, és ezt már vagy tíz éve csinálom. Folyamatosan fedezem fel az újabb-régebbi könyveket, amikről azt érzem, hogy "ezt nekem azonnal el kell olvasnom!" De évi ötven könyves tempóval, ez lehetetlen küldetés. Akkor mégis mi a megoldás?