Katy Hays: A Kolostor | értékelés
A 21. század kiadó KULT sorozatában megjelenő kötetek mind olyan modern szépirodalmi művek, amik beszélgetésre, vitára, gondolkodásra ösztönzik az olvasókat, és az már csak plusz, ha emelett díjakat is nyernek. A Kolostor után biztos sok kérdőjel marad a fejünkben, és tuti beszélni akarunk majd róla...
PROjekt
Fülszöveg
Ann mindent megtenne, hogy szabaduljon fájdalmas múltjától, ezért örömest beleássa magát a kutatóknak a jövendőmondás eredetéhez fűződő, extravagáns elméleteibe. Tudományos kíváncsiságnak indul, de hamar megszállottság lesz belőle, amikor Ann felfedez egy 15. századi tarot kártyapaklit. Lehetséges, hogy ez a pakli a jövendőmondás kulcsa?
A Kolostorban veszélyes játék zajlik, amelynek a hatalom, a csábítás és az ambíciók jelölik ki a kereteit. Amikor ez valakinek az életébe kerül, Ann már nem szabadulhat. Megkezdődik a versenyfutás a válaszokért egy olyan világban, amelyről már nem tudhatjuk biztosan, ősi vagy modern.
Lapszéli jegyzetek
A könyvről röviden
– mai történet, múltbéli helyszínen
– jóslás, tarot korlátozott mennyiségben
– tudományban folytatott küzdelem
– a vége eléggé mindfuck
Véleményem
Katy Hays könyve, A Kolostor, bevallom elsőre a borítójával fogott meg. Nem sok Kult könyvet olvastam eddig, de tudtam, hogy nem lesz egy egyszerű olvasmány. A Kult könyvek azok a történetek, amikhez le kell lassítani, el kell engedni a romantikus, fantasy regények pörgését, és befogadónak kell lenni. Így vártam a megfelelő időpontot arra, hogy elolvashassam. Nem tudom, hogy megtaláltam-e, de mivel nem az volt az első reakcióm a könyv elolvasása után, hogy soha többet Kult könyv (khm, Melmoth), ezért azt gondolom igen,
A Kolostor olyan, mintha egyszerre játszódna a jelenben és a múltban is, de csak a különleges helyszín miatt. A főszereplőnk nyári gyakorlatra, munkára (nem igazán értettem, az az igazság) érkezik a MET-re, de egy váratlan fordulat során végül a Kolostorba kerül - ezzel együtt pedig bekerül a jóslás és tarotkártyák világába.
A könyv tehát egy nyár eseméenyeit meséli el, de a meleg nyári városi napok hamar ellentétbe kerülnek a Kolostor hűvös falai között játszódó eseményekkel. Mikor aztán valaki meghal, igazán felpörögnek az események. Kár, hogy nem korábban történt meg...
A könyv stílusától kicsit féltem, mert ahogy említettem a Kult könyvekkel min dig meggyűlik a bajom. De azt hiszem, a fordító (Novák Gábor) jó munkát végzett, mert olvastam pár angol értékelést, akiknek nagyon nem jött be, de a magyar szöveg szerintem élvezhető volt. A leírások gyönyörűek voltak, könnyen oda tudtam képzelni magam a Kolostor folyosóira, és valószínűleg sosem jutok el oda, és végig arra gondoltam közben, hogy "jaj, de büszkének tetszik lenni erre a sok lopott holmira" xd, egyszer azért sztívesen sétálnék a kertjeiben én is. Bár egyszerűbb lesz egy Európában hagyott kolostort keresnem ehhez a tervemhez.
A történetet Ann meséli el nekünk E/3-ban, és már az elejétől kezdve unszipmatikus volt nekem. A személyisége sekélyes, egy dolog köré összpontosul... Ha ez nem lenne elég, nem tudta ő maga sem eldönteni, kiről mit gondoljon, és néha egy oldalon belül tök más lett hirtelena véleménye. Ugyan végig azt állította, hogy hogy megváltoztatta őt New York, de én ezt nem igazán fedeztem fel. A családjával való kapcsolatáról meg ne is beszéljünk.
Rachel és Patrick, akik befogadták a Kolostorba Annt dolgozni sem voltak jobban. Rachel az elejétől fogva gonosznak tűnt, kétszínűnek, és egyszerűen nem értettem, miért bálványozza ennyire Ann. Patrickot meg nem is tudtam hova tenni.
Az egyetlen karakter, akit valamennyire értékelni és kedvelni tudtam, az Leo, még attól függetlenül is, hogy mik történtek vele, és miket csinált. Rachel és Ann tettei ezerszer is túltesznek rajta.
Ami még nagyon hiányzott nekem ebből a könyvből... Az a beígért rengeteg misztikum és tarot-kártya!!! Mert oké-oké, volt benne pár tarot olvasás, meg kártyák után futkosás, de én sokkal többet vártam... Többet, jobbat, misztikusabbat. Ann hozzáállása a tarothoz pedig kiábrándító volt, fekete-fehér, és nagyon gyors változású. Nem éreztem, hogy igazi lenne az egész. Olyan szívesen olvastam volna róla többet, mélyedtem volna el jpbban a jóslás világában, de ez csak kiábrándított belőle, és Ann-nek üzenem, hogy nem, rohadtul nem foghatja a tetteit a tarotra, ő csinálta őket, és borzalmas ember. Brrrr.
Viszonylag gyorsan haaldtam a könyvvel, és maga a hangulata tetszett, ezért jár neki a 3,5 csillag. De a szereplők miatt nem tudtam igazán megszeretni.
Illetve a vége teljesen kiakasztott!!!! Nagyon csavaros volt, nagyon az arcomba vágott mindent hirtelen az írónő, és minden karakterből kiszerettem általa (ha egy kicsit is kedveltem addig). Emlékszem, teljesen felháborodottan tettem le a könyvet. Mert igenis lett volna választása.
Nem igazán olvastam még dark academia könyvet, de úgy érzem, ez nem képviseli tökéletesen ezt a műfajt.
Összességében Katy Hays megteremtette a hangulatot a tökéletes regényhez, szinte éreztem a hűvös szellőt, és a régi tárgyak illatát, de a szereplők szerethetetlensége (a legapróbb morzsáját se találtam) kiábrándítóan hatott. Ettől függetlenül érdekelt annyira a történet, hogy végigolvassam, és valószínűleg Hays következő könyvének is adok majd egy esélyt.
Ajánlom, ha
Megjegyzések
Megjegyzés küldése