Lapszéli jegyzetek

Van valahol egy különleges sziget, ahol a természeti elemek szellemei ott vannak mindenhol. Együtt élnek az emberekkel, mágiájukkal segítve, akit arra érdemesnek találnak, vagy csak játszanak velük, és elcsalják őket maguk közé. Sok évvel ezelőtt a sziget két részre vált és az örökös ellentét a két klán között most a tél közeledtével kiéleződik.

  Ebbek a különleges borítójú regényben nem minden az, aminek látszik. A Tox megfertőzte a szigetet, és rajta minden élőlényt. A Raxter lányiskola tanulói több, mint egy éve élnek elzárva a külvilágtól, karanténban. Vajon a kutatóknak sikerül rájönni az ellenszerre, mielőtt minden lány meghal?

1939, Krakkó, egy különleges baba és egy különleges babakészítő. Kettejük kalandja az emberek világában azonnal elrabolta a szívem, még ha száz zsebkendőt is elhasználtam olvasás alatt.

A Veled minden hely ragyogó komoly témát dolgoz fel, mint ebben a bejegyzésemben már említettem. A regény elolvasása után összetörtem. Tudtam, hogy nem lesz boldog vége, mégis haragudtam, hogy így történt. A szomorúság és a düh mellet sok gondolatot ébresztett bennem a könyv, és most ezeket szeretném leírni nektek, mégha ezek nem is feltétlenül kapcsolódnak a könyvhöz szorosan és egy kicsit személyesek.