Rebecca Ross: A River Enchanted - A megbűvölt folyó | értékelés

Van valahol egy különleges sziget, ahol a természeti elemek szellemei ott vannak mindenhol. Együtt élnek az emberekkel, mágiájukkal segítve, akit arra érdemesnek találnak, vagy csak játszanak velük, és elcsalják őket maguk közé. Sok évvel ezelőtt a sziget két részre vált és az örökös ellentét a két klán között most a tél közeledtével kiéleződik.

Én és a könyv

A könyvre a Girlz in Chapters könyvklub miatt figyeltem fel, ez volt a nyári találkozón a közös olvasmány. Sajnos a találkozón nem tudtam részt venni, pedig az az egy alkalom, amin voltam az egyik legjobb könyves élményem volt eddig! Még nem olvastam ezelőtt Rebecca Rosstól (bár a Divine Rivals tbr listás), de reméltem, hogy egy izgalmas fantasy vár rám.

Köszönöm a Maxim kiadónak a recenziós példányt!

Fülszöveg 

Minden egy levéllel és egy baljós utazással kezdődik.Tíz évvel azután, hogy elküldték Cadence szigetéről a szárazföldre, hogy bárddá válhasson, Jack Tamerlaine-t hazahívják. A szigetről több fiatal lány is eltűnt, és Adaira, Jack gyermekkori riválisa, egyben a klán leendő vezetője, úgy véli, Jack lehet az egyetlen, aki a nyomukra bukkanhat.

Ugyanis a természeti elemek szellemei, akik ott lakoznak minden egyes lélegzetvételben, vízcsobbanásban, fűszálban és lángnyelvben, örömüket lelik az emberek életének megfigyelésében. A bárd zenéje az egyetlen eszköz arra, hogy megidézzék őket, és visszakérjék tőlük az elrabolt lányokat. Ám ahogy Jack és Adaira egyre közelebb kerülnek a rejtély megoldásához, nyilvánvalóvá válik, hogy Cadence egy régebbi, sötét titka lappang a felszín alatt.

Jack és Adaira mindent kockára tesznek, hogy megmentsék a lányokat. Ám miközben régi rivalizálásuk helyét átveszi kibontakozó románcuk, saját múltjuk titkaival is szembe kell nézniük. És talán már a bárd mágikus dala sem elég erős ahhoz, hogy megállítsa a tragédiák sorozatát.

Lapszéli jegyzetek

A könyvről röviden

– felnőtt fantasy

– természetszellemek, természetmágia

– felettébb sötét titkok

– closed-door romance  

Véleményem

Jacket tíz éve küldték el Cadence szigetről, hogy a szárazföldön járjon egyetemre, és bárdnak tanuljon. Jack már több éve nem is beszélt senkivel a szigetről, és nem is tervezett visszatérni. Egy napon azonban levelet kap, amiben azonnal hazahívja a lordja, és ennek a sürgető hívásnak nem mondhat ellent.

A szigetről több fiatal lány is eltűnt, és sehogy sem akadnak a nyomukra. Adaira, a klán leendő vezetője azt reméli, a szellemek tudják hol lehetnek a lányok, de ahhoz, hogy beszélhessen velük, szüksége van Jackre, régi riválisára. Ugyan nem értenek mindenben egyet, de abban igen, hogy meg kell találni a lányokat, és el kell kapni azt, aki elrabolja őket.

A cselekmény fő mozgatórugója a nyomozás, de a szerelem, varázslat, történelem és politika is hasonlóan fontos szerepet kap benne. 

A megbűvölt folyó Rebecca Ross első próbálkozása a felnőtt fantasy-k világában, bár őszintén, szerintem YA könyvnek is elment volna (ha jól tudom, annak indult amúgy). Megpróbáltam most utánakeresni amúgy, hogy mi a különbség közöttük, nem sok infót találtam róla. De a regény világa valóban összetettebb, mint amilyen egy YA fantasy lenni szokott általában.

Cadence szigete évek óta megosztottságtól szenved. A sziget múltja nem alakult egyszerűen, és jelenleg az egyensúly teljesen felborult. Két klán uralkodik rajta, az egyik keleten, ahol mindig bőséges termés van, de a mágia használatáért az emberek súlyos árat fizetnek, nyugaton pedig ugyan szabadon használhatják a mágiát, de a földjeik nem termelnek elég élelmet nekik sosem. Ugyan mindkét oldalt van valami, a másiknak kellene, de az ellentétek és a múlt nem engedi, hogy békét kössenek és egyensúlyba kerüljön a sziget újra.

A megbűvölt folyó története keleten játszódik, és olyan helynek írja le, ahová bárki szívesen ellátogatna: gyönyörű zöld mezők, tiszta vizű tavak és folyók, kedves emberek, finom ételek - bár a szellemekkel vigyázni kell, mert szeretik megviccelni az embereket, és egy kilométerből tízet csinálni, vagy teljesen új helyekre vezetni. Csak túravezetővel ajánlott! :DD A sziget mágiája pedig nem csiribúcsiribás, hanem inkább a tárgyakkal való varázslatra kell gondolni alatta: védelmező szövés, varázslatos tőrök, és ha valakinek véletlen tehetsége van a zenéhez (khm, mint a főszereplőnknek), akkor pedig hihetetlen hatalmat tart a kezében egy hárfa képében.

A történet elindulását elég lassúnak éreztem, az elején nem is igazán értettem meg teljesen ennek a világnak a működését, de aztán szépen lassan kibontakozott előttem a sziget varázsa, gyönyörű leírások, mesék és párbeszédek keveréke által. És a végére azt éreztem, hogy ez egy nyüzsgő, élettel teli világ, ahová talán én is eljuthatnék, annyira valóságos. Mindezt megkoronázza egy olyan szereplőgárda, akik összetett háttértörténettel és megfelelő jelenléttel valóságossá teszik a történetet.

A történetet több szereplő szemszögéből ismerhettük meg, és egyes szám harmadik személyben íródott (lehet ezért felnőtt fantasy, lásd mostani tiktok-generáció problémája az E/3-mal...).

Eltartott egy darabig, míg megkedveltem a szereplőket, főleg az elején volt Jack és Adaira kicsit semleges nekem, de aztán a végére egész a szívemhez nőttek. Ebben biztos közrejátszott az, hogy nagyon lassan ismertük meg a múltjukat, illetve Jack elég ambivalens érzelmeket táplál a sziget és az ottlakók iránt. Ráadásul az ő karakterfejlődése kicsit billegős volt, néha visszaesett, majd a következő bekezdésben megint máshogy gondolta a dolgot. De valahogy a nagy lelki tépelődés, ami más karaktereknél szuperül megjelent (lásd Sidráék), nála valahogy kimaradt, és csak úgy... csettintésre változott, mert kellett a sztorinak, hogy változzon. Amúgy az ellenségekből szerelmesek sztori nem igazán jött át, ne emiatt a trope miatt válasszátok ezt a könyvet – amúgy is sokkal több ennél ez a történet.

A mellékszereplők közül a kedvenceim Torin (a kapitány), és felesége Sidra (a gyógyító). Már az elejétől izgalmas és komplex karaktereknek tűntek, és nem okozott csalódást az írónő. Szívszorító sorsot tartogat nekik, és értük izgultam a leginkább a történetben. A köztük lévő törékeny kapcsolatnak hatalmas próbát kell kiállnia, és még a saját magukról hitt dolgaikat is megkérdőjelezik.

Nem mondom, hogy új kedvenc fantasy sorozatot avattam, de az biztos, hogy meghozta a kedvem Rebecca Ross könyveihez. Nagyon tetszett, hogy a zene ilyen nagy hangsúlyt kapott a történetben, és érdekesnek találtam a természetszellemekkel való kapcsolódását az embereknek. És ha jól olvastam a második rész (A végtelen tűz) fülszövegét, ezekből a kedves (vagy épp nem kedves, heh) szellemekből sokkal többet fogunk kapni hamarosan!

Összességében A megbűvölt folyó pont annyira elbűvölő volt, mint ahogy a cím alapján reméltem. Rebecca Rossnak sikerül a család, a hűség és az árulás témáit úgy összefonnia, hogy egy hihető világot teremtsen, ahol tündérek léteznek, a szellemek néha nevelési tanácsokat adnak, és a zene ereje képes elérni a lelkeket.

Ajánlom, ha

– ősi mítoszokra és folklór ihlette történetre vágysz,

– nem riadsz vissza az érzelmektől,

– eleged van a nyálas romantasy-kból,

– nem zavar, ha a cselekmény lassabban bontakozik ki.

Ha felkeltette az érdeklődésedet a regény, akkor ITT tudod megvásárolni!

Tartsatok velem a következő könyves kalandig!

Addig is találkozzunk instagrammon:
@thebookishcouple

Vanda