Theresa Hannig: Pantópia | értékelés

Hallottatok már olyan utópiáról amiben a mesterséges intelligencia nem fordul az emberiség ellen? Van az éremnek másik oldala is? Tartsatok velem, ha ezek a kérdések titeket is foglalkoztatnak.

Fülszöveg

Téged is vár egy jobb világ!

Patricia Jung és Henry Shevek valójában csak egy olyan autonóm kereskedelmi szoftvert akartak írni, amely átlagon felül teljesít a tőzsdén. De egy hiba a kódban létrehozza a Föld első erős mesterséges intelligenciáját – az Egyhibát. Egyhiba gyorsan rájön, hogy a túléléshez nemcsak az embereket kell jobban megismernie, hanem meg kell változtatnia a világot is. Patriciával és Henryvel együtt megalapítják Pantópia világköztársaságát. A cél: a nemzetállamok eltörlése, a természet megóvása és az emberi jogok egyetemes érvényesítése. Ki gondolta volna, hogy sikerrel járhatnak?

Gyere el Pantópiába! Mindenkit szívesen látunk itt!

Lapszéli jegyzetek

A könyvről röviden

– sci-fi, mesterséges intelligenciával, aki meg akarja menteni a világot,

– MI szemszögéből is olvashatjuk a könyvet,

– nem a szerelmi szál a lényeg.

Véleményem

Theresa Hannig egy olyan a mi valóságunkhoz rémisztően hasonló világba kalauzol el bennünket, ami más megvilágításba helyezi a technika rohamos fejlődéséről és annak hozományairól alkotott véleményünket. A fülszövegben már olvashattuk, hogy a két mesterséges intelligencia szakértő egy nagy befektető cég tőzsderobot versenyén vesz részt. A kódjuk nem teljesít túl fényesen, továbbá néha meg is változik, anélkül hogy ők hozzányúlnának. Hosszú hónapokon keresztül sikertelenül keresik azt az „Egy hibát” ami ezeket az anomáliákat előidézi. Egy ilyen reménytelen napon egyszer csak üzenetet kapnak a csevegő falukra egy beazonosíthatatlan illetőtől, akiről kiderül, hogy valójában ő az az egy hiba a kódjukban.

SPOILER Patricia és Henry nagyon hamar ráébred arra, hogy milyen lehetőségek rejlenek egy olyan erős mesterséges intelligenciában, amit ők a világon először megalkottak. Rájönnek azonban arra is, hogy amint ez kiderül, a világon mindenkinek fájni fog rá a foga, rossz kezekben pedig végzetes is lehet a felhasználása. A részletes leírástól eltekintek a továbbiakban, de összegezve a történetet Egyhibát „megszöktetik” hogy vele közösen kialakítsanak egy nemzetállamoktól országhatároktól független új világrendet, ahol mindenki azonos alapfizetést kap, illetve a termékekhez világpiaci áron jut hozzá, ami annyit tesz, hogy a termékek árába beleszámolja Egyhiba a gyártás, szállítás, csomagolás környezetre gyakorolt hatásait, amit egyfajta adóként fizetnek meg a fogyasztók, ezzel támogatva a fenntartható cégeket, gyárakat. Mindezt az átállást a legnagyobb óvatossággal teszik, hogy semmi jogellenes tevékenységet ne vigyenek véghez, valamint hogy ne bukjanak le az első erős mesterséges intelligenciával. SPOILER VÉGE

A könyv egyik legérdekesebb attribútuma az, hogy nemcsak Patrícia és Henry szemszögéből vizsgálhatjuk meg a fejlődést hanem az AI szemével is látunk, végigkísérjük a fejlődését az egyszerű profitmaximalizálástól, egészen az emberiségen átívelő problémák megoldásáig.

Igazából bármilyen korosztály olvashatja, de a megértést és a gördülékeny olvasást segíti, ha van az olvasónak némi számítógépes tudása, és rálátása a globális problémákra, mindezt olyan 16-18 éves szintjén.

A karakterek alapvetően jól kidolgozottak, könnyen lehet azonosulni a problémáikkal, bár Patriciában megvolt az, amit egy könyv szereplőjében a leginkább megvetek, a kommunikáció teljes hiánya és az ebből adódó szenvedés. Henry viszont kifejezetten szimpatikus volt. Meleg, de azon kívül, hogy ezt a könyv 2-3 helyen megemlíti, nem igazán viszi se előre, se hátra a történetet, illetve amennyi csokit megeszik a könyv alatt, az én fejemben olyan 250 kilós, de ez sem gátolja meg abban, hogy számítógépparkot építsen az Antarktiszon.

Személy szerint nagyon élveztem a könyvet, jó volt látni, hogy valaki a technika fejlődésének nem csak a rossz oldalát ragadja meg, de mégis egy izgalmas, magával ragadó történetet hoz ki belőle ami az átlag olvasó véleményét is megváltoztathatja a témában.

Ezzel szemben ami kevésbé volt szimpatikus számomra az a felesleges szerelmi szál és családi vívódások. Ezek szintúgy nem befolyásolták a lényegi részt semmilyen formában, egyszerűen csak megtörténtek egy egy mellékszálon, és habár szépen átgondoltak és kidolgozottak voltak, valahogy eltűntek a könyv fő üzenete mellett.

Kicsit hiányoltam, hogy Egyhibát nem tudtuk igazán mélyebben megismerni. Nagyon szívesen belementem volna, hogy mit, miért, milyen sorrendben, hogyan csinál, bár megértem, hogy a sok technikai szakszó és adat több olvasót eltántorítana a könyvtől.

A különleges utópisztikus mesterséges intelligencia jelenléte miatt semelyik másik könyvhöz nem tudnám hasonlítani amit olvastam. Nagyon izgalmas volt látni a Terminátor után a lehetőségek skálájának másik végét is.

Összességében egy nagyon izgalmas belépő szintű Sci-Fi-t kapunk Theresa Hannig-tól, ami egy jól átgondolt világban helyezi el az első erős mesterséges intelligencia létrejöttének, és fejlesztésének nehézségeit, valamint azt az exponenciális tudásnövekedést ami ezzel jár, illetve pillanatok alatt visszafordíthatatlanná válik.

Ajánlom, ha

– Egy boldog befejezéssel rendelkező Sci-Fi-t keresel,
– Nem akarsz teljes letargiában ülni a könyv után
– Érdekel a mesterséges intelligencia és az abban rejlő potenciál.

Ha felkeltette az érdeklődésedet a regény, akkor ITT tudod megvásárolni!

Tartsatok velem a következő könyves kalandig!

Addig is találkozzunk instagrammon:
@thebookishcouple

Vanda