Lapszéli jegyzetek

Karácsonyi ajándék tőlem nektek  Mindig is szerettem magamnak könyvjelzőket készíteni, bár ritkán voltam elégedett velük. Már régóta érdekel a digitális rajzolás is, de sajnos egyelőre nincs rá lehetőségem. Viszont a Canva programmal megalkottam egy szuper könyvjelzőt magamnak, és ezt szeretném most veletek is megosztani! Ez az én karácsonyi ajándékom nektek! :D

Mindig is szerettem olvasgatni a könyves kihívásokat, és molyon egyik nap azt láttam a frissemben, hogy  alice_kingsley  engem is kihívott egy ilyen tagre, szóval ezt hoztam ma el nektek!

A vírus miatt sokan kényszerültek hirtelen otthoni munkára/tanulásra, ami teljesen más felépítést igényel, mint az addig megszokott rutin. Én szerencsés vagyok, hiszen csak magamért kell felelnem így húsz évesen, de még ez is nehezen megy.

Mióta bullet journalt vezetek, mindig volt olyan oldalom, amiben egy sorban írtam a napomról, vagy valaminek hálát adtam.   Ez a pozitív szemlélet tartja bennem a lelket napról napra.

Kicsi korom óta alkotni szerető család vett körül, így nem csoda, ha én magam is megszerettem ezt a fajta időtöltést. Kötés, varrás, festés, fonás... A lényeg, hogy készítsek valamit.

Mióta elkezdődött ez a vírus helyzet, özönlenek az olcsó vagy ingyenes webinarok: tanulj meg programozni, tanulj meg fotózni, tanulj meg élni. Jönnek a kihívások, hogy olvass, alkoss, főzz, sminkelj, persze kizárólag #otthon. De kinek van erre mind ideje? És kedve?

Már egy hete (+1 napja), hogy minden nap festek egy virágot. Még több, mint 90 nap van a végéig. Már most kezdek elbizonytalanodni abban, hogy végig tudom-e majd csinálni. Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire nehéz lesz, de mint kiderült 100 nap rengeteg idő.

A Blogzaholic csapata, mint a névből is látszik, egy blogger közösség, ahol új embereket ismerhetünk meg, és egy jó hangulatú csoport jöhet létre. Havonta különböző közös kérdések, kihívások vannak, és úgy döntöttem most én is beszállok.

Mennyire lehet nehéz egy új szokást bevezetni? Meddig bírjuk ki, mielőtt feladnánk? Egy hét, egy hónap? Vajon menne 100 napig? Most kiderül!

Sziasztok! Ez nem könyves bejegyzés lesz, mellesleg sajnálom, hogy így eltűntem.  A húgommal kapcsolatban írok, mert mostanában lett elegem a "barátaiból"... Muszáj valahova leírn om, mit gondolok, mert ez már tényleg túl sok... kép forrása  A húgom (mostantól J.) rengeteget szenved az emberek miatt, kinevetik, csúfolják, nem barátkoznak vele. Kérdezhetnétek hogy miért, de erre nincs konkrét válasz. Hatodikos, gondjai vannak az R betűvel, de nem vészesen raccsol, sőt mostanában egész szépen beszél. Szétálló, cuki fülei vannak, és imádja a lovakat. Ennyi elég, hogy kinevessenek? Úgy látszik igen. Az osztálytársainak nincs jobb dolguk, mint rajta nevetni, akár úgy, hogy ő is hallja, akár a háta mögött. Szerencsére, ha én nem vagyok a suliban, a barátnőmhöz is fordulhat, mert ugyan az osztálytársai előtt nem borul ki, de a barátnőmnek, nekem igen. Belül teljesen összetörik szegénykém, és ha nem kerül jobb közösségbe, teljesen embergyűlölő lesz. Most szerdán is történt...

Sziasztok! Most csak azért írok, mert úgy tartja kedvem  mert kivégeztem két könyvet is, de úgy döntöttem csak a végén írok részletes beszámolót. Ugyanis ez egy 6 részes sorozat. Ez a könyv egy mediátorról szól. ők azok, akik látják a szellemeket és beszélni is tudnak velük. Suzanne Simon két éves korában találkozott az első szellemével, és nagyon nem örül ennek a képességének. Aki még nem jött rá, annak elárulom, hogy ez Meg Cabot: A Mediátor  című sorozata. Most tartok a harmadiknál, de nagyon imádom! Egyedül az zavar benne, hogy úgy van megírva, hogy független legyen a sorozat többi részétől. Tehát egy csomószor elmondja ugyanazt a csajszi, vagyis Suze. Például, hogy ki Jesse, meg hogy mennyire bírja Dom atyát. Jó, őt én is nagyon bírom, de akkor is. Mellesleg...