Pozitív napok
Ez a karantén idején még fontosabb. Mindig legyen valami pozitív, amit el tudok mondani az elmúlt 24 óráról. Ha nincs, és értelmetlennek érzem a napokat, nem biztos, hogy ép ésszel kijutok innen.
Bevallom, eddig ez be is vált, és még ha haszontalannak is néz ki egy napom, mindig belekapaszkodom valami pozitív élménybe, mert azt mindig lehet találni.
Akár annyit, hogy a Maszat macskánk több, mint fél órán keresztül az ölemben szuszogott, és még a kajás zacskó zörgésére se ugrott le. Én pedig megírtam közben egy blogbejegyzést. Hát nem extrém szuper dolog ez? Szerintem az, és nekem ennyi elég.
 |
| balról jobbra: Maszat, Lizi, Pötyi |
Ráadásul a karantén számomra megadott valamit, ami egész eddig hiányzott. A családom, az állatkáim és a saját szobám. Persze el is vett, de én jól érzem magam a kuckómban.
Nem hiányzik a zsúfolt reggeli tömegközlekedés, a rázkódás a metrópótlón, a jegyellenőrök, akik nem köszönnek vissza, a fura alakok, akik mellett elsétálok.
Itthon madárcsicsergés van, csillagok az égen. Az esőnek is más illata van, mint a nagyvárosban. Nincsenek idegen emberek, csak pletykás szomszédasszonyok, de ők legalább köszönnek.
Nincsen rohanás. Nyugodtan totojázhatok, senki nem fog fellökni, mert nincs is itt senki. Egyedül sétálok a réteken, és lassan minden sárgállik a repcétől.
Itt érzem magam itthon, és nem Pesten. A folyamatos zaj, rohanás, stressz teljesen kikészített. Most itthon végre az vesz körül, amit szeretek: a saját szobám, a macskáim, a kutyám, a családom, a kertünk és friss levegő.
Néha persze visszavágyom, de az leginkább azért van, mert nem szeretek egyedül tanulni. Ahhoz nekem szükségem van a közösségre, barátokra, élményekre. A gép unalmas tanár, még a legunalmasabb előadómnál is hamarabb megunom.
Hiányzik még, hogy bármikor tudjak találkozni a barátommal, csak felülök a vonatra és már ott is vagyok. Most ez erős szervezést igényel, és az első három hétben nem is találkozhattam vele.
De összességében örülök neki, hogy itthon tölthetem a tavaszt.
Hiányzott nekem ez az egész csend, és megkaptam. Nem lehetnék ennél hálásabb a világnak.
Vanda
Szerencsés vagy, hogy a családoddal lehetsz! Én az enyémet karácsonykor láttam utoljára. Azóta 2 hazautazást is keresztülhúzott a vírus, most pedig már nem is tervezem, mert nem szeretnék újabb pofára esést. Majd akkor, ha már minden oké lesz, és biztosan lehet menni.
VálaszTörlésHuhh, nagyon sajnálom, hogy ennyire betett a vírus neked :/ Remélem mihamarabb újra együtt lehetsz a családoddal. El se tudom képzelni, milyen lehet most neked.
TörlésIgen, a vidéki élet sokkal nyugisabb egy pestinél, de néha a nyüzsgés hiányzik nekem, nem mintha sokat járnék Pestre, de azért hiányzik :D Reméljük ez a buta vírus hamar elhagy minket.
VálaszTörlésA pozitív gondolatok viszont tényleg fontosak. Még ha nem is írjuk le, a nap végén, amikor lehajtjuk a párnára a fejünket ne bosszankodjunk, hanem adjunk hálát vagy gondoljunk arra, amit szerettünk abban a napban :)
Cuki a cicád ♥
Ezt nagyon jó volt olvasni. Hasonló érzéseim voltak nekem is, amikor még Budapesten laktunk és hazajöttünk a szülőfalumba. Azóta magunk mögött hagytuk a fővárost igaz és vettünk egy hazat épp a szülőfalumban, de amikor a tömegből a hajtásból hazajöttünk annyira feltöltött, az állatok, a kutyám stb. A levegő, de még az ég is másabb. 😊 Nagyon szép, ahogy kifejezed magad és ilyen nagy szeretettel tudsz írni mindezekről.
VálaszTörlésU. I. A bullet journalnak 2x nekiálltam, de valahogy sosem tudtam jól folytatni a dolgokat. Talán nem vagyok elég kitartó?!? :) írni 😊