Molnár T. Eszter - Török Zoltán: Árkus, a csikó | értékelés egy 4 (és fél) évessel
Árkus, a csikó történetén keresztül az olvasó is elutazhat a Hortobágyra, és legyen felnőtt vagy gyerek, élvezni fogja ezt a mesét, és még tanul is általa!
Én és a könyv
Imádom a lovakat, imádom a Hortobágyot, és nagyon tetszett Török Zoltán természetfilmje is. Ebből egyenesen következett, hogy amint hallottam erről a könyvről, azonnal lecsaptam rá.
Volt lehetőségem egyedül elolvasni, de pár napja nálunk volt a négy és fél éves unokaöcsém (a fél év fontos), és neki is felolvastam a mesét. A kettőnk közös véleménye, és egy kis hortobágyi képnézegetés vár rád kedves olvasó eme bejegyzésben.
Köszönöm a recenziós példányt a Prae kiadónak!
Fülszöveg
Milyen hatalmas a puszta! Mennyi állat és növény lakja!
Árkus, a kíváncsi vadlócsikó már alig várja, hogy legjobb barátjával, Varázzsal felfedezőútra induljon.
Vajon ki halászik a patakparton, és ki énekel a nádasban? A kis kalandorokra sok veszély leselkedik, de ha felnőnek, nagy jövő vár rájuk.
Ökomese a Hortobágyról és a kipusztulástól megmentett vadlovakról.
A könyvet a Török Zoltán rendezte, Molnár T. Eszter által írt Vadlovak. Hortobágyi mese című film ihlette.
Horváth Anna Annabies rajzaival.
Lapszéli jegyzetek
A könyvről röviden
– 56 oldal
– mese, élethű rajzokkal
– kérdezz-felelek, és képkereső játékkal a végén
Véleményem
Az Árkus, a csikó egy hihetetlenül aranyos mese, és emellett még hasznos is, hiszen rengeteget tanulhatunk általa a Hortobágyról.
Azt hiszem elmondhatjuk, hogy ez a történet telitalálat minden szülőnek, aki elvitte a Vadlovak filmvetítésre a csemetéjét. Remélem hallottatok a Török Zoltán által rendezett Vadlovak: Hortobágyi mese című filmjéről... Ha nem, akkor most irány a Filmio oldala, ahol 990 Ft-ért megnézhetitek. Ez nem reklám, én nem kapok érte semmit, de ti viszont egy csodás élménnyel gazdagodhattok a film által.
A könyv segítségével elmélyíthetjük a gyermekekben azt a tudást, amivel a film alatt gazdagodtak (és a filmhez képest ebben nem hal meg senki...). Árkus, a csikó bejárja Pentezugot, felfedezi az ott élő állatokat, és a ménes életéről is sok információ kiderül a könyvből.
Minden oldalon van egy kis pirókegér, aki valami huncutságot csinál... Én csak akkor fedeztem fel, mikor autót vezetett a lap alján. Utána lapoztam vissza, hogy mi a fene, eddig is volt ilyen??? (Volt.)
Az unokaöcsémet már eleve ezzel vontam be az olvasásba, hogy minden oldalon elbújt az egérke, és keressük meg.
Hogy milyen volt felolvasni a könyvet?
Röviden: nehéz. Hiába olvastam már előtte, nyilván akkor csak magamban, illetve ez beképzelten hangzik, de én alapjáraton elég jól olvasok, ismeretlen szöveget is. Mégis, annyi alliteráció, ritmusos mondat, és nem is tudom mi van benne, hogy sokszor megbotlott a nyelvem, vagy nem azt olvastam fel, ami oda volt írva. Szerencsére unokaöcsémet ez nem nagyon zökkentette ki.
A hallgatóság
Ha már az unokaöcsém (Bab - ha már így hívtam őt ebben a bejegyzésben) szóba jött, elmondanám, hogy nem volt amúgy mesehallgatós hangulatban. Még éppen nagyon lelkes volt, hogy megjöttek hozzánk, zizgett össze-vissza, bár azért a történet alatt sokat ült az ölemben is, hogy együtt nézzük a könyvet. Viszont csendespihenő volt, azért olvastam, és az elején ő is akarta.
Az 56 oldal ne tévesszen meg senkit: sok szöveg van egy oldalon, úgyhogy egész sokáig tartott felolvasni. Félúton már annyira nem figyelt Bab, hogy meg is kérdeztem tőle, hogy elég volt, befejezzük a mesét? De azt mondta, hogy nem, leült az ölembe, úgyhogy elolvastuk végig az egészet.
Nem tudom megállapítani, hogy azért nem tudott annyira figyelni, mert nem az ő korosztályának szólt a történet, vagy mert hosszabb volt, mindenesetre a legizgalmasabb számára a pirókegér megtalálása volt minden oldalon. Lehet, hogy a hortobágyi gyerekeknek, idősebbeknek, vagy a lóimádóknak jobban bejön, jobban leköti őket.
A képkereső játékot, és a kérdezz-feleleket már nem is erőltettem, majd pár év múlva, ha újraolvassuk.
Első saját könyvnek ajánlom-e?
Attól függ, milyen a csemete. Hosszabb mondatok, egybefüggő szövegek alkotják, teljesen kezdőnek sok olyan szó is lehet benne, amit nem ismer, úgyhogy én elsőre közösen olvasnám el, utána viszont felfedezhetik önállóan is.
Akadálymentesség
Fényes lapra nyomtatták, illetve sokszor sötétebb színű hátteren van a szöveg, ami miatt nem túl kontrasztos, így néhány gyengénlátó gyermeknek problémásabb lehet az olvasása. Viszont a betűk nagysága egész jó.
Összességében
Öröm volt újra visszatérni a Hortobágyra, vadlovakkal futni a réten, és Árkus nyomán megismerni a különböző állatokat és növényeket.
Bab talán még fiatal volt a történethez, de én ettől függetlenül öt csillagot adok a könyvnek. Nagyon örülök, hogy jelennek meg igényes magyar mesék, Magyarországról.
Ajánlom, ha
 |
| Saját képem a Hortobágyi Vadasparkból - szafari túrán |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése