Emily Bevens: A városi egér és a mezei egér | értékelés egy 4 évessel
Egy jól ismert mesét hozott el nekünk az Álomgyár kiadó új köntösben. A gyönyörű illusztrációk kíséretében újramesélt klasszikus minden korosztály számára élvezetes lehet, pláne, ha valaki épp imádja az egereket.
Fülszöveg
Hol volt, hol nem volt, egy messzi-messzi városban, volt egyszer egy kisegér, aki egy csodaszép házban lakott.
Ő volt a városi egér, aki alig várta, hogy vonatra üljön és meglátogassa a rokonát vidéken.
De vajon unokatestvére, a mezei egér is ugyanilyen kíváncsi arra, milyen lehet az élet a nagyvárosban?
Utazz együtt a két jóbaráttal, hogy megtudd, tényleg a városi élet való-e minden kisegérnek!
A legszebb és legismertebb klasszikus mesék ezúttal új ruhába bújtak. A szülőknek saját gyermekkorukból ismerős történetek most a legkisebbeknek szolgálnak örök tanulságokkal,
melyeket majd talán ők is továbbadnak egyszer saját csemetéiknek.
Ha neked is elnyerte a tetszésedet, keresd a sorozat további részeit is, A rút kiskacsa, A teknős és a nyulat, A kis hableányt, Aranyhajat, Hamupipőkét és A szépség és a szörnyeteget.
PROjekt
A bejegyzés a Prológus Magánkönyvtár nevű projektjére készült. Célunk, hogy ezen a héten minél több otthoni olvasatlan könyvünket elolvassuk, és értékeljük. Ezt a könyvet már korábban olvastam ugyan, de ezen a hétvégén a négy éves unokaöcsémmel is "leteszteltem", szóval mostmár sokkal többet tudok róla írni :D
Köszönöm a recenziós példányt az Álomgyár kiadónak!
Lapszéli jegyzetek
A könyvről röviden
– mesekönyv, oldalanként 4-5 rövid sorral
– nem látássérültbarát
– 4 évesek már élvezik (ha jól adjuk elő)
Véleményem
Ugye mindenki ismeri a mesét?
A városi egér meglátogatja mezei rokonát, és látja, milyen szegényesen él, aztán meghívja magához a városba. Ott van minden finom falat, kényelmes ágy, de cserébe veszélyes kutya meg macska is. Így aztán rájönnek, hogy mindenki a saját helyét szereti a legjobban.
" – Lehet, hogy nincs szép házam meg elegáns vacsorám – mondta [a mezei egér] –, de jobb nekem az egyszerű falusi élet, ahol nem kell mindig mindentől félnem."
Unokaöcsém (nevezzük Babnak) négy éves lett múlt héten, és valamiért úgy gondoltam, hogy ez a könyv tökéletes lesz neki.
Akkor adtam oda neki, mikor már a mindenféle matatós játékokat megunta, és hazaindulás előtt álltunk (bár az vagy fél–háromnegyed óra volt, míg a "menjünk haza" mondatból tényleges cselekvés lett).
Először kijelentette, hogy őt nem érdekli a könyv, fújjam fel a lufit, amit épp fogok és engedjem el ("pukipárna" gyanánt). Én pedig elfogadtam ezt az ajánlatot, és leraktam magunk mellé az ágyra a könyvet, nem erőltettem. Mondtam neki, hogy persze, nem kell most elolvasni, majd anyuval elolvassák később.
Aztán valahogy mégis rákérdezett, hogy ezek egerek, és miről szól, mit csinálnak? Szóval két lufifújás között elkezdtem neki mesélni. Nem olvastam a szöveget, csak fejből, amire emlékeztem korábbi olvasás során mondtam, illetve a képekhez igazítottam a mesélést. Lapoztam a könyvet, ha úgy éreztem plusz dolgokat is mondtam hozzá. Ha ő fűzött hozzá valamit (főleg a kutyás és macskás részhez), meghallgattam, reagáltam.
A legjobb érzés az volt, mikor a mese felénél jártunk, de épp felfújtam a lufit, hogy újra elengedhessem, szóval már hosszabb szünetet tartottam a mesélésben, majd ő kérte, hogy folytassam a mesét! Annyira aranyos volt! Úgyhogy végül elolvastuk a mesét, megbeszéltük, hogy ő hol lakik (a világvégén :D), hogy mi hol lakunk és hasonlók.
Nagyon örültem neki, hogy végül azért csak tetszett neki a könyv is. Szóval karácsonyra is könyvet kap (másoktól úgyis kap mindenféle játékot, szóval kell egy ilyen nagynéni is - meg ha egyszer élvezte végül. Kis cukorborsó.).
Nagyon szép és ízléses a grafikája amúgy a mesének, nekem rögtön megtetszett. Valószínűleg Bab is emiatt kezdett el érdeklődni iránta. Egyetlen egy kép volt, ami megzavarta, méghozzá pont lefotóztam: az utolsó oldal. Itt a város és a mező nagyon közel van egymáshoz, amit elsőre nem értett.
Valami olyasmi beszélgetés zajlott le közüttünk, hogy:
– Miért van ilyen közel a kukorica a városhoz?
– Ez valójában nincs ilyen közel, nézd *visszalapozok pár oldallal korábbra, ahol látszik a mezőről a messzi pici város*, a város ilyen messze van, csak itt egymás mellé rajzolták őket.
– De olyan is van, hogy közel van a kukorica.
– Igen, az is előfordul, igazad van.
Nyilván, ezt egy négy éves stílusában, egyszerre aranyos és értelmes stílusban adta elő. Kedvenc gyerekem <3
 |
| Az a bizonyos kép, amit nem értett |
Összességében igényes lett az új kiadás, szépek, értetőek az illusztrációk, első saját olvasmánynak talán nem ajánlom, mert kicsik a betűk, de nem vészes. Én és Bab is bátran ajánljuk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése