Holly Jackson: Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz | értékelés
Az ügy lezárva, de Pippa úgy gondolja, az igazság teljesen más. Nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy ártatlan emberek haltak meg. Egy öt évvel ezelőtti gyilkosság nyomába ered, hogy felgöngyölítse a piros fonalat.
PROjekt
Az értékelés a Prológus Borongós novemberi hetére készült. Mióta láttam a borítót, érdekelt ez a könyv, de nem tudtam, hogy ennyire magával fog rántani. Tökéletes krimi a borongós novemberi napokra, ha borzongani szeretne valaki, de csak kicsit.
Köszönöm a recenziós példányt a Kolibri kiadónak!
Fülszöveg
Egy lezárt akta, egy kínzó rejtély… és egy lány, aki tudni akarja az igazságot.
Öt évvel ezelőtt Andie Bellt, a Little Kilton-i gimnázium diákját megölte a barátja. A rendőrség így tudja. A városban mindenki így tudja. A gyilkosság emléke azóta kísérti a kisváros lakóit, bár az élet látszólag nyugodt mederben folyik tovább. Pippa, a gimnázium egyik végzős diákja elhatározza, hogy egy iskolai projekt keretében előveszi az ügyet, és kideríti, mi történt valójában. Ő sosem hitte el, hogy Sal Singh a gyilkos. De ha nem ő az, akkor ki? És vajon meddig fogja tétlenül nézni, hogy Pippa egyre közelebb kerül a megdöbbentő igazsághoz?Kegyetlen társasjáték, ahol egy kisváros a játéktábla, és fogalmad sincs, ki nevet a végén…
Lapszéli jegyzetek
– Young Adult krimi
– sorozat első része, de nincs függővég
– Angliában játszódik, 2017/18-ban
– 476 oldal, de nem tűnik annyinak
– ContentWarning: nemi erőszak, drogok, öngyilkosság, gyilkosság, függőség
Egy kicsit hosszabban
Egy 17 éves lány a fejébe veszi, hogy kideríti, amit a rendőrségnek sem sikerült: ki ölte meg igazából Andie Bellt öt évvel ezelőtt, és vajon hol lehet most ő? Mert ő hiszi, hogy Sal, akit ezzel vádoltak, valójában ártatlan.
A történet során újra interjút készít minden lehetséges szereplővel, és olyan dolgokat visz véghez, amitől tátva maradt a szám.
Ebben segítségére van Ravi, aki Sal öccse. Sosem hitte el, hogy a bátyja gyilkosságra lenne képes, és mikor Pip bekopogott náluk az ajtón, újra feltámadt benne a remény, hogy kiderülhet az igazság.
Elsőre nagyon furcsa volt a könyv stílusa. Mikor nem Pip naplóját olvastuk, hanem az elbeszélést, az E/3-ban íródott, és múlt időben, mégis főleg Pip fejében voltunk sokszor, az ő szemszögéből láttuk a világot.
Szuper megoldásnak találtam, hogy nem csak egyszerű szövegből állt az egész könyv, hanem egy részről beleláthattunk Pip naplójába is (bár nem értem miért kellett ennyire kicsi betűkkel írni ezeket a részeket), illetve a mindenféle üzenetet, naplókat, képeket, ábrákat is láthattuk. Számomra ez sokat hozzáadott az élményhez.
Nagyon sok érdekes és furcsa kifejezést használt az írónő (fordító?), amikből most idézni is tudnék, ha megjelölném a könyvben, amit érdekesnek találok. De ezt mindig elfelejtem, szóval ezt most csak el kell hinnetek nekem.
Néha voltak olyan mondatok, részek, amiket teljesen feleslegesnek éreztem a könyben, mert nem vitte előre a történetet, és a szereplőkhöz sem adott hozzá, meg az én olvasásélményemhez sem. De ez csak pár mondat volt egyszer, szóval nem vészes, csak eszembe jutott.
A főfőszereplőnk Pip, és mellette talán Ravit említeném meg, vagy akár Andie Bellt és Salt, akik után nyomoztott.
Pip számomra egy hihetetlenül furcsa karakter. Annyi hülye döntése volt a könyvben, amiket én sose tennék meg. Csak nézzetek rá erre az idézetre, ami tőle származik.
"Mostanra már megtanultam a leckét: ha valakit hazugságon érsz egy meggyilkolt lánnyal kapcsolatban, az a legjobb, ha odamész hozzá, és megkérdezed tőle, miért hazudott."
Egy gyilkosság után nyomozó 17 éves lány, aki szerint a legjobb ötlet egyedül besétálni és faggatni azokat, akiket gyanúsít. Sokszor nem értettem, hogy honnan veszi ehhez a bátorságot?? Illetve, hogy hogya fenébe nem tette még el senki láb alól, vagy miért nem léptek fel ellene erőszakosan sehol?? A vége felé mondjuk kezdtek eldurvulni a dolgok, de csodálom, hogy odáig eljutott élve.
Egyik karaktert sem szerettem meg úgy igazán, hogy jaj, most hatalmas nagy kedvenc lesz. Emberinek tűntek, bár kevesset ismertünk meg belőlük, mert miiiinden Andie Bell körül forgott. Őt lehet jobban ismerem most, mint Pipet. Najó, azért talán nem.
Viszont az a furcsa, hogy nem is utáltam meg senkit? Úgy érzem, ezt a történetet számomra nem a szereplők, hanem maga a sztori vitte el a hátán.
Ugyanis a történet... Az hihetetlen volt. Folyamatosan ezen járt az agyam, próbáltam Pippel együtt gondolkodni. Volt, hogy megálltam olvasás közben, és én is próbáltam összeilleszteni az információkat. Rengeteg elméletet megfogalmaztam a fejemben, hogy vajon mi történhetett itt igazából.
Egyik tippem sem vált be. Annyira meglepett a történet alakulása, amennyire csak hajnali fél háromkor meg tudtam lepődni. Igen, az utolsó 150 oldalnál már nem tudtam lerakni a könyvet. Hupsz.
Miután befejeztem a történetet még sokáig nem tudtam elaludni (mondjuk azért, mert elkezdtem félni, hogy valaki engem is ki akar nyírni. Hajnalban nem tudok már racionálisan gondolkodni).
Másnap is csak ezen járt a fejem, és ugyan terveztem, hogy nap közben nekiállok egy új könyvnek, de sokáig nem sikerült. Amíg meg nem írtam ezt az értékelést egész pontosan, és végre kiadtam magamból a gondolataim.
Összességében Pip határozottsága rengeteg mindenhez hozzájutattja, és egy hihetetlenül fordulatos, váratlan eseményekkel teli könyvet olvashattam.
Ajánlom, ha
Megjegyzések
Megjegyzés küldése