Lapszéli jegyzetek

A cím azóta a fülemben cseng, hogy először megláttam. A dallamossága és különlegessége miatt megragadt bennem, és biztos voltam benne, hogy bármi is ez, azt nekem olvasni kell.  Valamiért úgy képzeltem, hogy ez egy hosszú regény, mindenféle magvas gondolattal, szomorkás hangulattal és hasonlók. Amikor azonban kibontottam a csomagot, rá kellett döbbennem, hogy ez alig 140 oldal, és majdnem hogy verses formában íródott! Biztos van valami neve ennek a rímképletnek/formának/stílusnak, de nem vagyok egy nagy irodalmár, úgyhogy ezt az egész bejegyzést így olvassátok: csak a személyes benyomásaimat és tapasztalataimat tudom megosztani veletek. Nem látok igazán a sorok közé, mások biztos mást vesznek észre, vagy máshogy érzik magukat olvasás közben. Fülszöveg Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Varjú: félig gyógyító, félig szemfényvesztő csaló, aki nem akart mást, csak segíteni két kisfiúnak, akik elveszítették az édesanyjukat. El is repült Londonba, és

Idénre azt terveztem, hogy sokat olvasok magyar alkotóktól, de jelenleg 8:22 az arány a külföldiek javára. A júniust viszont egy magyar művel nyitottam meg. Hajdú-Antal Zsuzsanna regénye már régóta a polcomon csücsül, de most rá került a sor, és nem bántam meg. A könyvre már a megjelenésekor felfigyeltem, leginkább a címe és a megkapó borítója miatt. Már itt éreztem azt a titokzatosságot, ami a regény elején  a legerősebb hangulat... Kik térnek vissza, honnan és mi történt velük? A vizsgáim befejeztével ehhez nyúltam először, és két nap alatt ki is olvastam! Nem csak azért, mert annyira olvastatta magát, hanem mert rövid (229 oldal), és hatalmas betűkkel van írva :D Na de lássuk miről is van szó!  Fülszöveg "Kihúztam ​az íróasztalom fiókját, elővettem az öngyújtót, és remegő kézzel meggyújtottam a papírlap szélét. Beletörődve figyeltem, ahogy a láng kívülről befelé, egyre mohóbban falja az arcokra egyre kevésbé hasonlító széncsíkokat és az egymás felé hajoló törz

A tizedik Éhezők Viadalán a fiatal Coriolanus Snow élete nagy dobására készülődik: a mentori posztra. Az egykor nagy hatalmú Snow-házra nehéz idők járnak, a jövőjük pedig Coriolanuson múlik. A becsvágy hajtja. A küzdelem élteti. De a hatalomnak megvan az ára. Suzanne Collins nagysikerű YA disztópiájának az előzményregénye vegyes fogadtatást váltott ki a rajongókból. A magyar közönség többsége pozitívan beszél róla, és úgy érzem én is ebbe a kupacba kerülök. Az eredeti trilógiát 2013-ban olvastam, és már csak a fontosabb történésekre emlékszem, úgyhogy majdnem ismeretlenül csöppentem bele az újjáépülő Panem történetébe. A könyvet a Prológus Bookstagram tour keretében kaptam meg, úgyhogy köszönet nekik és az Agave kiadónak!  Amint megérkezett a kötet boldogan álltam neki az olvasásnak, mert már nagyon kíváncsi voltam a későbbi Snow elnök történetére.  Fülszöveg A ​becsvágy hajtja. A küzdelem élteti. De a hatalomnak megvan az ára. Annak az aratásnapnak a reggelén