Visszatérünk - értékelés

Idénre azt terveztem, hogy sokat olvasok magyar alkotóktól, de jelenleg 8:22 az arány a külföldiek javára. A júniust viszont egy magyar művel nyitottam meg. Hajdú-Antal Zsuzsanna regénye már régóta a polcomon csücsül, de most rá került a sor, és nem bántam meg.

A könyvre már a megjelenésekor felfigyeltem, leginkább a címe és a megkapó borítója miatt. Már itt éreztem azt a titokzatosságot, ami a regény elején  a legerősebb hangulat... Kik térnek vissza, honnan és mi történt velük?

A vizsgáim befejeztével ehhez nyúltam először, és két nap alatt ki is olvastam! Nem csak azért, mert annyira olvastatta magát, hanem mert rövid (229 oldal), és hatalmas betűkkel van írva :D

Na de lássuk miről is van szó! 

Fülszöveg

"Kihúztam ​az íróasztalom fiókját, elővettem az öngyújtót, és remegő kézzel meggyújtottam a papírlap szélét.
Beletörődve figyeltem, ahogy a láng kívülről befelé, egyre mohóbban falja az arcokra egyre kevésbé hasonlító széncsíkokat és az egymás felé hajoló törzseket, amíg teljesen fel nem emészti."

Szücs Kori középiskolás évei óta képtelen olajfestékkel festeni; azóta kizárólag fekete-fehér szénrajzok kerülnek ki a keze alól.
Mosonyi Anti a számítógépes játékok rabja, ami néha összekeveredik a rémálmaival.
Egy nap mindketten megkapják ugyanazt a Facebook-meghívót. Kori, Anti és Csilla hosszú évek után először találkoznak az Ajtósi Dürer Gimnázium ötéves érettségi találkozóján.
Nem csak a múlt kovácsolja őket össze, hanem egy közösen megélt tragédia is, ami egyik pillanatról a másikra felforgatta az életüket.
Ami után semmi sem volt többé ugyanolyan.

Ami után egyértelmű a feladat: megkeresni volt osztályfőnöküket, akinek jóval többet köszönhetnek, mint azt a középiskolában valaha is gondolták volna…

A történet

A fülszöveg nem sokat árul el a történetből (pláne, ha felületesen olvasod, mint én), és igazából én sem árulhatok el túl sokat, mert az könnyen spoileres lehetne.

Pont ez az erőssége ennek a regénynek, hogy az elején azt se tudjuk, hogy mi a csudi van a szereplőinkkel, csak tapogatózunk a sötétben. Ez egyszerre idegesített és tett borzasztó kíváncsivá, úgyhogy csak lapoztam és lapoztam, egészen addig, míg meg nem tudtam mit titkolnak a szereplőink (persze közben olvastam is a történetet, nem ugrottam át oldalakat :D).

Maga a történet Budapesten és környékén játszódik. Mint azt a fülszöveg is sejteti a szereplők életében volt egy olyan tragédia, ami összekovácsolta az életüket. Hat évvel ez után a tragédia után újra találkoznak, és ekkor ismerjük meg Korit, Antit és Csillát. Hat év alatt úgy gondoltam valamennyire feldolgozhatták a velük történteket, de úgy látszik kellett nekik egy lökés, vagy egy ember, hogy ez sikerülhessen.

A könyvben lassan derülnek ki az előzmények, egymás után ismerjük meg a szereplők okait és motivációit. Látjuk, hogyan próbálnak továbblépni, vagy éppen merre sodorta őket az élet az érettségi után, és azt is meg tudjuk, mi zajlik bennük. Legalábbis ez igaz Anti és Kori esetében, ugyanis az ő szemszögeikből ismerjük meg a történetet, és velük együtt gombolyítjuk fel a múlt szálait.

"Bárcsak tudnám, hogyan keményedhetnék meg jobban és növeszthetnék valamiféle védőburkot!"

A fülszöveg utolsó mondata azt hangsúlyozza, hogy az osztályfőnök megtalálása lesz a hangsúlyos (legalábbis én így éreztem), de ez nem teljesen így van. Sokkal erősebbnek éreztem az alakuló szerelmi szálat, ami valamiért a tragédia feldolgozásánál is hangsúlyosabb volt, bár össze is függött a kettő.

Maga a stílus számomra nagyon furcsa volt, a párbeszédeknél szinte mindig összezavarodtam, hogy éppen ki beszél, és mit mond. Nem igazán tudtam megszokni, de egy idő után nem zavart annyira.

Kétszer sírtam a könyvön, de akkor nagyon sokáig: mikor megtudtam, hogy mi nyomasztja a szereplőket, és az epilógus után. Az a jelenet méltó befejezése volt szerintem a könyvnek.

A pipacsok ártatlanok

A szereplők

Három fő szereplőnk van: Csilla, Anti és Kori. Számomra Csilla volt a legszimpatikusabb, talán mert ő volt a legerősebb közülük, aki minden nehézség ellenére élte az életét, és lepergett róla az emberek bámuló tekintete. Belül persze ő is küzdött, de életképes lány, aki nem adja fel egykönnyen az életet.

Anti számomra semleges volt, egy egyszerű kocka, aki amúgy felnőtt férfi már. Melegszívű, vicces pasi, aki sokszor azért beszél annyit, mert nem tudja mit is mondjon. 

Kori tekinthető a történet főszereplőjének, és az ő élete változott meg a leginkább a történet alatt. Sok mindent kell feldolgoznia, és a barátai nélkül ez talán nem sikerülhet neki. A kötet alcímének elhangzása fontos fordulópont volt az életében, különben talán örökre a fekete-fehér szénrajzok világában ragadt volna. Bár még így se zökkenőmentes az élete.

Összegzés - 🌟🌟🌟🌟/5

Nehéz témát választott az írónő, valóságos eseményeken alapuló történeteket mindig nehéz írni, pláne, ha az nem is olyan régen történt. Ehhez képest szerintem egész ügyesen nyúlt hozzá, és egy elképzelhető történetet vázolt fel nekünk. A három diák élete örökre megváltozott, és sose tudják elfelejteni azt, amit velük történt. De vajon meg tudnak bocsájtani maguknak?

Trigger warning: *spoiler* a könyvben buszbaleset, tűzeset, alkoholizmus, dohányzás és pánikroham található. *spoiler vége*

Ajánlom neked a könyvet, ha:

– érdekel egy tragédia feldolgozása

– szeretnél sírni egy jót

– érezted már hibásnak valamiért magad, amit nem is te követtél el

– egy rövid, de velős könyvre vágysz

Jó olvasást!

Vanda