Énekesmadarak és kígyók balladája - értékelés



A tizedik Éhezők Viadalán a fiatal Coriolanus Snow élete nagy dobására készülődik: a mentori posztra. Az egykor nagy hatalmú Snow-házra nehéz idők járnak, a jövőjük pedig Coriolanuson múlik. A becsvágy hajtja. A küzdelem élteti. De a hatalomnak megvan az ára. Suzanne Collins nagysikerű YA disztópiájának az előzményregénye vegyes fogadtatást váltott ki a rajongókból.

A magyar közönség többsége pozitívan beszél róla, és úgy érzem én is ebbe a kupacba kerülök. Az eredeti trilógiát 2013-ban olvastam, és már csak a fontosabb történésekre emlékszem, úgyhogy majdnem ismeretlenül csöppentem bele az újjáépülő Panem történetébe.

A könyvet a Prológus Bookstagram tour keretében kaptam meg, úgyhogy köszönet nekik és az Agave kiadónak! 

Amint megérkezett a kötet boldogan álltam neki az olvasásnak, mert már nagyon kíváncsi voltam a későbbi Snow elnök történetére. 

Fülszöveg

A ​becsvágy hajtja.
A küzdelem élteti.
De a hatalomnak megvan az ára.

Annak az aratásnapnak a reggelén járunk, amely a tizedik Éhezők Viadalát előzi meg. A Kapitóliumban a tizennyolc éves Coriolanus Snow élete nagy dobására készülődik, a mentori posztjára a Viadalban. Az egykor nagy hatalmú Snow-házra nehéz idők járnak: a jövőjük azon múlik, hogy Coriolanus képes lesz-e elbűvölőbbnek, ravaszabbnak és taktikusabbnak bizonyulni diáktársainál, és győztest tud-e faragni a saját kiválasztottjából.

Az esélyek azonban ellene szólnak. Azt a megalázó megbízatást kapja ugyanis, hogy a 12. körzet lány kiválasztottját mentorálja, a legaljának a legalját. Sorsuk ezzel végleg összefonódik – Coriolanus minden döntése kedvezményekhez vagy kudarchoz, csillogáshoz vagy csődhöz vezethet. Az arénán belül életre-halálra szóló harc következik, az arénán kívül pedig Coriolanus elkezd együttérezni megpecsételt sorsú kiválasztottjával… és mérlegelnie kell, hogy a szabályok követése-e a fontosabb, vagy a túlélés. Kerül, amibe kerül.

A történet

Az ekkor még csak 18 éves ifjú Coriolanus Snow (a regény végére csak megjegyeztem a teljes nevét) komoly anyagi gondokkal küzd. A lázadás alatt családja elszegényedett, és már csak ő, unokanővére és nagyanyjuk maradt a dicső Snow-házból. A fiú egyetlen esélyét az egyetemre kerülésben látja, ehhez azonban még sokat kell dolgoznia. A 10. Éhezők Viadala ugródeszka lehet a jövőjére nézve: mentorként tevékenykedhet egy Kiválasztott mellett, és ha megnyerik, egyenes az út az egyetemre. Azonban nincs szerencséje, mert a mentori beosztásnál a 12. körzet lány kiválasztottját kapja: Lucy Gray-t. 

A könyv első kétharmadában a mentorkodás és a Viadal van a középpontban, és én ezt élveztem a legjobban. Érdekes volt megismerni, hogyan próbál újjáépülni Panem, és hogy milyen volt a Viadal, mielőtt mindenki imádta (legalábbis a szerencsés Kapitóliumiak). Mert hogy régen ez nem egy fényűző buliparádé volt - a kiválasztottak számára ez büntetés, és ezt a Kapitólium érzékeltette is velük. Kezdve a marhavagonokkal, és természetesen magával a Viadallal megkoronázva.

A könyv utolsó harmadát kevésbé élveztem. Nem igazán értettem mi történik hirtelen a szereplőkkel, és amúgy is teljes gázzal rohantunk a pusztulás felé (vagyis Coriolanus szempontjából az általa oly vágyott hatalom felé), és egyszerűen elborzasztottak a történtek olvasás közben. Pláne a befejezés. Vagyis inkább a nem sokkal azelőtti rész. Tudtam, hogy valaminek történnie kell, de erre az őrült vadászatra nem számítottam.

A regényben fontos szerep jutott a daloknak is, bár én úgy érzem, túl sokszor kaptuk meg a teljes szöveget. Gyakran nem volt akkora jelentősége, nem befolyásolta vele a történet menetét. Legalábbis ennek a történetnek nem...

A szereplők

Kezdetben nem tudtam hova tenni a szereplőket, pláne Snow viselkedését, mert kívülről olyan kedvesnek tűnt, de a gondolatai elborzasztottak. Nem mintha annyira drasztikusak lettek volna, de már az elején látni lehetett, hogy nem szűz havon lépkedünk. 

"De egy Snow gyerekének mindenképp előjogok járnának"

Az ő korában az ember személyisége még nem teljesen kiforrott, de már látszik belőle, hogy milyen felnőtt lesz, és ez itt is így volt. Ugyan ott volt még benne az ártatlan gyermek, aki legszívesebben újra óvodás lenne és a barátaival játszana a játszótéren, de ezt egyre jobban elnyomta a hatalom iránti vágya. Minden érzést felülírt nála, és ez meg is hozta a gyümölcsét. Legalábbis számára pozitív lett a végkimenet, de egyszerűen nem tudom elképzelni úgy az életet, hogy ne legyen benne szeretet. Mert számára ez volt a cél.

Lucy Grayről kezdetben azt hittem csak egy fodros szoknyás lány, hiába tette azt, amit, mikor kihúzták a nevét az Aratás napon. Édesnek és bájosnak tűnt, és hittem, hogy talán meg tudja változtatni Snow-t, még akkor is, ha tudom mi a jövő.

Tetszett a bátorsága és a ravaszsága, és az, ahogy az élethez állt, de egyben sajnáltam is, hisz tudtam mi lesz a sorsa... Az ő szemszögéből is szívesen olvastam volna a történteket, mert úgy érzem sokkal több van benne, mint azt Snow látta.

"Én a tiéd, te az enyém. Ez így volt megírva a csillagokban."
 
Az utolsó fontosabb szereplő, akit megemlítenék, az Sejanus. Az a lázadó, aki bukásra van ítélve, mert számára az igazság a legfontosabb. Nincs meg benne a kellő mértékű ravaszság, és az a hidegvér, ami például Coriolánusban. Sejanus karaktere számomra mégis feldüdülés volt, hogy van még olyan, aki hisz az emberekben, és fel is szólal a gonosszal szemben. Ez a rendszer azonban nem hagyja élni az igazságért harcolókat. Pláne, ha olyan valaki kezében van Sejanus élete, mint Dr. Gaul. Őt Snownál is jobban utáltam.

"Nincs joguk elvenni az életüket és a szabadságukat. Ezek veleszületett tulajdonaik, nem a maguké." 

Összegzés

Sosem olvastam még olyan könyvet, amiben antihős van, de ezután a regény után kijelentem, hogy az ilyeneket is lehet szeretni, és én ezt is szerettem. Ha valami érzelmet vált ki az emberből, akkor már elérte a célját, hiszen beférkőzik az agyába, és gondolkodásra készteti. Engem legalábbis mindenképp arra késztet, és még sokáig nem fogom tudni elengedni a szereplőit ennek a regénynek.

Ötből azonban csak négy és fél csillagot adok rá, de ez nem azt jelenti, hogy nem tartom fontos regénynek. Szerintem nagyon erős mondanivalója van, és sok értéket hordoz magában. És nem is valamilyen hiba miatt vontam le azt az egy csillagot. Csak azért, mert az öt annak jár, amit befejezés után azonnal újra szeretnék olvasni. Itt azért nem vágyom annyira újra Snow fejébe :D

Sokkal több izgalom és érdekes szereplő van a könyvben, mint amennyi témát én most említettem a bejegyzésemben, de így se hiszem, hogy bárki eljutott a végéig. De azért örülnék neki. Azért kíváncsi vagyok, nektek hogy tetszett a könyv, és szívesen olvasom a hozzászólásaitokat, esetleg blogotok linkjét.

És ha meghoztam a kedveteket az olvasáshoz, akkor ezen a linken be tudjátok szerezni a könyvet!

Jó olvasást,
Vanda

Megjegyzések

Ezek is érdekelhetnek: