Susanna Clarke: Piranesi | értékelés
Ó Piranesi! Mit olvastam egyáltalán? Az biztos, hogy Susanna Clarke legújabb könyvét, de ezen felül? Remek kérdés. Lehet, hogy bejegyzés írás helyett rögtön újra is kéne olvasnom... Najó, előbb megírom ezt, de az biztos, hogy idén vár még rám egy újraolvasás.
Az írónő első könyvét, a Hollókirályt nem olvastam, így nem tudtam mire
számítsak a Piranesivel kapcsolatban. A molyos címkék alapján (weird fiction,
gótikus irodalom) is úgy véltem, ismeretlen területre tévedtem. De nem
hátráltam meg, hanem izgatottan vetettem bele magam a történetbe.
Fülszöveg
A Hollókirály szerzőjének mámorító, hipnotikus új regénye, mely egy álomszerű, alternatív valóságban játszódik.
 |
Kiadó: Agave Könyvek |
Piranesi háza nem hétköznapi épület. Termei végtelenek, folyosói végeláthatatlanok, falait pedig sok ezer különféle szobor borítja. A labirintusszerű csarnokok közt egy bebörtönzött óceán terül el, hullámok emelkednek mennydörögve a lépcsőházakban, pillanatok alatt árasztva el a termeket. De Piranesi nem fél; ismeri a dagályokat, ahogyan a labirintusban is eligazodik. Élete a ház felfedezéséről szól.
Rajta kívül még egy ember él a házban, a Másik nevű férfi, aki hetente kétszer meglátogatja Piranesit, hogy a segítségével a Nagy és Titkos Tudás nyomára bukkanjon. De kutatásai során Piranesi bizonyítékot talál egy harmadik személy létezésére is, és egy szörnyű titokra kezd fény derülni, mely a Piranesi által ismert világon túlra nyit kaput.
Susanna Clarke várva várt második regénye lenyűgöző új világba vezeti az olvasót: egy meglepő képekkel és szürreális szépséggel teli végtelen labirintusba, melyet dagályok és felhők kísértenek.
Én és a könyv
A könyvnek leginkább a borítója fogott meg. Rögtön beleszerettem, így mikor a Prológusnál lehetőségem nyílt elolvasni, rögtön jelentkeztem rá :D Kihagyhatatlan könyvnek tűnt a fülszöveg elolvasása után. A Piranesi miniprojekt többi bejegyzései között ITT böngészhettek.
Véleményem
Rég végeztem olyan hamar könyvvel, mint a Piranesivel, úgyhogy már csak emiatt is pozitív olvasmányélményem maradt meg róla.
A történet bonyolultsága és szimbolikussága miatt azt hiszem mindenkiben nagyon másképp csapódik le. Én, a röpke húsz év élettapasztalatommal egész máshogy értelmeztem a művet, mint azt mások értékeléseiben olvastam. De mivel ez egy spoiler mentes bejegyzés akar lenni, nem árulhatok el túl sokat.
Egy
ütős és szuper fantasyra számítottam, amit meg is kaptam, de egyáltalán nem
olyan kivitelezésben, mint gondoltam volna.
Az első pár oldal után elég nagy szemekkel meredtem a lapokra, ugyanis nem
igazán értettem mi történik. Azon gondolkodtam, hogy vajon meg kell
jegyeznem, hogy melyik Csarnok merre hány méter, és tudnom kell majd melyik
Szobor hol van, és mit csinál, és te jó ég, mennyi információ, és még csak a
főszereplő nevét se tudjuk.
Annyira érdekelt minden, és mindent
tudni szerettem volna, így szinte faltam a lapokat. Bár volt olyan, hogy
néha visszaolvastam pár dolgot, mert rájöttem, hogy hupszi, nem teljesen
figyeltem oda, vagy nem értettem meg mit is olvasok pontosan.
Ahogy fogytak a lapok folyamatosan egyre többet tudtunk mi is, és Piranesi
is, és lassan kezdett összeállni a fejemben a történet, mígnem az utolsó
fejezet előtt úgy voltam már vele, hogy juppíí, mindent értek. És akkor jött
az utolsó fejezet és újra a feje tetejére állította a világot. Persze, az
agyam mindenre magyarázatot kereső énje ezt is megoldotta végül, de azért
megszenvedtem a könyv értelmezésével (de ez egy jó értelmű szenvedés volt).
A könyv stílusa és nyelvezete nagyon tetszett, egy egész különleges és megmagyarázhatatlna hangulat lebegte be az egészet. Szívesen olvasnám egyszer a Piranesit egy tengerpart csendes szakaszán, ahol rajtam kívül csak a víz és a sirályok hangját hallani. Bár ritkán beszélek hangosan magamban.
A könyvben fontos szerep jutott még Piranesi és a Másik kapcsolatának. Furcsa volt látni az egészet, és a legfurább az volt, hogy hiába Piranesi volt az elbeszélő, mint olvasó mégis jobban megértettem a Másikat,többet tudtam (vagy inkább sejtettem) róla, mint Piranesi.
Piranesi nagyon megfoghatatlan szereplő volt. 30 év felettinek vallotta magát, mégis annyira fiatalnak tűnt az alapján, ahogy gondolkodott. Naívnak tűnt és annyira szerethetőnek, mintha egy kisgyerek gondolatait olvasnám. Ettől függetlenül nagyon okos volt, és sokkal többet tudott a labirintusról, mint bárki más.
A könyv olvasása során több, mint negyven idézetet gyűjtöttem ki magamnak, amik valamiért megfogtak, megtetszettek, elgondolkodtattak. Ezek közü, tízet már egy korábbi bejegyzésben megmutattam, ezt ITT olvashatjátok.
Összegzés
A könyv elolvasása után sok gondolat és kérdés kavargott bennem. Volt lehetőségem átbeszélni pár bloggerrel a könyvet, ami után még több kérdés merült fel bennem, és egyre bonyolultabbnak tűnt a könyv a szememben. Végül most úgy érzem, ezt még jó párszor újra fogom olvasni, mert letehetetlen és rejtélyes könyv, ami minden olvasáskor mást adhat.
Ha megtetszett a könyv EZEN a linken keresztül 25% kedvezménnyel tudod megrendelni a kiadótól (ezzel őket is támogatva), vagy térj be a budapesti Agave könyvek kávézóba (nemreklám, csak önzetlen ajánlás). Eddig kétszer voltam ott, nagyon finom sütik és forró csokik vannak. Kávét nem iszom, de az se lehet rossz. A hely maga nagyon barátságos és csendes, biztos ti is imádni fogjátok!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése