Rick Riordan: Az elveszett hős | értékelés
Az utolsó olimposzi után elvonási tüneteim voltak, alig vártam, hogy újra visszatérjek a Félvér táborba, Percy-ékhez. Csak hogy Percy eltűnt, és sehol nem bukkannak a nyomára, miközben felbukkan egy srác, aki biztos, hogy félvér, de teljesen más, mint a többiek a táborban. Vajon ki ő, és honnan jött?
Én és a könyv
Fülszöveg
 |
Fordító: Acsai Roland Oldalszám: 544 ISBN: 9789633737941 |
Három vadonatúj hős.
Egy eltűnt félisten.
És egy átok, ami mindegyiküket pusztulással fenyegeti…
Percy Jackson visszatér… Vagy mégsem? Ugyanis minden nyom nélkül eltűnik a Félvér Táborból. Annabeth égre-földre keresi kedvesét, egyelőre eredménytelenül. Ám ugyanolyan rejtélyesen, ahogy Percy felszívódott, feltűnik egy Jászon nevű srác, aki semmire sem emlékszik a múltjából, viszont nagyon sokat tud. Például a küldetésekről, és – csak úgy mellékesen – folyékonyan beszél rómaiul, hogy a farkas-pótszülőkről már ne is beszéljünk…
Elhangzik egy újabb prófécia, és kezdetét veszi egy újabb küldetés – most már Jászon vezetésével. Közben kiderül néhány furcsa dolog… Jászonról is. Tényleg létezik egy másik Félvér Tábor, ahol a római istenek gyermekei nevelkednek, akik halálos ellenségei a görög félvéreknek? És a kedves olimposzi szülők vajon miért nem merik hallatni isteni hangjukat? Ki ejtette foglyul Hérát, az istenek hisztis, undok és bajkeverő királynőjét? Megéri kockáztatni érte az életüket?
Megtudod, csak kövesd kedvenc íród kedvenc hőseit a leges-legújabb és legkockázatosabb küldetésre!
Lapszéli jegyzetek
A könyvről röviden
– három új félisten főszereplő
– nem csak görög istenek vannak??
– új prófécia, veszélyes ellenségek
Véleményem
A történetünk azzal kezdődik, hogy Jászon magához tér egy iskolabuszon, de fogalma sincs, hogy ki ő, hány éves, honnan jött. A többiek viszont mintha nem lennének meglepve, hogy ott van közöttük, sőt. Piper állítja, hogy a barátnője, Leo pedig a legjobb barátja. Egyedül Hedge edző az, aki mintha gyanakodna...
Aztán egy igazán szeles támadás után felbukkan Annabeth, és ea következő fejezetben már a táborban van a három új félvér, Jászon, Leo és Piper. Azonban Jászon kezén furcsa tetoválások vannak, latinul nevezi meg az isteneket és a mitológiai lényeket, és a lila pólója is eléggé elüt a többiek narancsától.
Aztán egy új prófécia után a három hős elindul egy újabb küldetésre, amire szokásosan kábé négy napjuk van, vagy vége lesz a világnak (nem tudnak hamarabb szólni az istenek, ha gáz van, most komolyan??). Mindhármuk szemszögéből kaptunk jó sok fejezetet,
"– Hány éves most Thália? – kérdezte.
– Nála nehéz megmondani. Egy ideig fa volt. Most meg halhatatlan.
– Mi?!
Fura képet vághatott, mert Annabeth felkacagott.
– Ne aggódj, nem minden Zeusz-kölyök fut be hasonló életutat."
Bevallom, nekem az új főszereplők közül Leo jött be a legjobban. Tetszett a kapcsolata az apjával, ahogy az anyjára emlékezik, és a különös dadussal, aki mintha mindig meg akarta volna ölni. Az ő háttérsztorija csak szerethetőbbé tette, és mindig sajnáltam, mikor lenézte magát a másik kettő félisten mellett. Még azt a szerencsétlen tulajdonságát is szerettem, hogy mindig rossz lányokba zúg bele két másodperc alatt. Piper folyamatos szenvedése az anyjával, meg a képességével kapcsolatban idegesített végig, Jászon meg egyszerűen túl sok volt, túl "jaj, de menő vagyok" vibe-ja volt, és egyszerűen nem érdekelt, mi történik vele xD Hedge edzőről meg ne is beszéljünk, nem véletlen került abba az iskolába... Nem éreztem túl humorosnak, hogy mindenkit meg akart gyilkolászni.
Viszont a történet hozta a szokásos izgalmas elemeket, és azért értük is izgultam, pláne, hátha Percy-ékről is meg tudunk még valamit.
"– Gyertek, lepkefingok! – ordibálta Hedge a viharszellemeknek."
INNENTŐL KEZDVE SPOILERES LEHET A KÖNYVRE NÉZVE AZ ÉRTÉKELÉS!
Ami a legjobban tetszett az egészben, hogy Héra mindegyik hős életében ott volt valahogy, és oké-oké, hogy őt utálni kell, ahogy arra Thália (de örülök, hogy újra felbukkant!) is felhívta a figyelmünket, illetve Annabeth is, de akivel foglalkozni akar, akinek a patrónusa, arra igenis vigyáz és felkészíti arra, amire szeretné. Bár inkább teszi önző érdekből, de ne mondja nekem senki, hogy az istenek képesek az összes gyereküket szeretni, miközben már többezer évesek, több ezer gyerekkel a hátuk mögött (amúgy ebbe néha belegondolok, és elég furcsa, like okay, do your thing guys, de na. Ennyi gyereket xD).
"– Melegem van – motyogta. – Kiszáradt a szám, láttam valami nagyon… szörnyűt…
– Hérát – morogta Thália. – A Magasságos Nem-Férek-A-Bőrömbe-Asszonyt."
Az mondjuk tetszett, hogy Jászon apján kívül mindkét félistenhez beszélt a szülője, és jó és hasznos tanácsokkal látták el őket, még ha nem is mindig sikerült az összes fontos infót átadni.
Nagyon tetszettek az új itológiai alakok, akik felbukkantak a könyvben, de őszintén, fejből egyikük nevét nem fogom most tudni megmondani, és kikeresni sincs kedvem xD Midász király, az arannyá változtatós fószer, a csajszi a főzetekkel a plázájában, és a kedvencem az időjárásjelentő szél-csávó.
Ami bosszantott, hogy három olyan gyerek ment küldetésre, akiből ketten tök újak, az egyik azért tud bármit is az istenekről, mert az apja szerepelt valami istenes filmben, a másik nem tud semmit, Jászon meg ugyebár valaha tudott mindent, csak ellopták az emlékeit. És mégis olyan alap volt nekik minden, és mindent tudtak, és csinálták, és wtf? Hogyan? Értem én, hogy a vérükben van, de na. Na!
Emellett ott van az is, hogy nagyon hamar rá lehetett volna jönni, hogy ki áll minden mögött, olyan egyértelmű volt a jelekből, és zavart, hogy találgatnak, én meg hiába mondom nekik, nem hallják xD Illetve Jászon sztorija is egyértelmű volt azért a jeleket tekintve, mégis mindenki meg volt lepődve.
A könyv vége eléggé egyértelmű következtetés volt, valahogy sejtettem már rég, hogy ez lehet a helyzet, pláne, miután Héra/Juno elcsepegtetett pár gondolatot a tervéből. Mondjuk azt elárulom, hogy kb másnap nekiálltam a következő résznek, már csak azért is, mert PJ elvonásaim vannak, nem pedig JÁSZON! Remélem a kövi részekben kicsit izgalmasabb lesz a karaktere - bár ha maga a történet ennél izgalmasabb lesz, tuti az összes körmöm tövig rágom.
Végül számomra ez egy négy csillagos történet lett, pusztán a szereplők miatt. De emelett egyértelműen éreztem, hogy a sztorinak volt egy iránya, ami felé haladtunk, nem ugráltunk össze-vissza értelmetlen helyeken, és kiforrott regényt tarthattam a kezemben.
Összességében Az elveszett hősnek adhattunk volna más címet is, mert nem is az volt a lényeg, hogy PJ elveszett, de ettől függetlenül egy izgalmas, mitológiában gazdag, az eredeti sorozathoz méltó folytatást kaptunk, amit ajánlok mindenkinek, aki vissza akar térni a Félvér Táborba!
Ajánlom, ha
Megjegyzések
Megjegyzés küldése