Így változtak a napjaim

A vírus miatt sokan kényszerültek hirtelen otthoni munkára/tanulásra, ami teljesen más felépítést igényel, mint az addig megszokott rutin. Én szerencsés vagyok, hiszen csak magamért kell felelnem így húsz évesen, de még ez is nehezen megy.

Minden félévben megváltozik valamennyire az egyetemista napi rutinja, hiszen változik az előadások ideje (van, akinél a helye is). Mikor bezárták az egyetemeket már egy hónapja tartott a második félév, szóval éppen hogy beállt minden, és tudtam melyik nap, mi történik.

És ekkor puff! Nesze, menj haza, és kezdj magaddal valamit!

Úgyhogy hazajöttem, és kezdtem magammal valamit.

Elolvastam vagy tíz cikket otthoni tanulással kapcsolatban, megnéztem pár videót, bármit, amit találtam, majd igyekeztem kigyűjteni magamnak, amit hasznosnak találtam.

Az egyik ilyen tipp szinte mindenhol az volt, hogy tartsd fenn a korábbi szokásaidat. Ez persze lehetetlen, hiszen alapjaiban változott meg az egész életem.

Most összegyűjtöttem nektek, hogy mi változott nálam, és őszintén írok arról is, hogy hol csúszik el nálam a tanulás.

v.e. (vírus előtti) napjaim

Minden nap két órával az aznapi előadás előtt felkelek, felöltözöm és megreggelizem. Ha addig nem tettem összekészítem az aznapi holmijaim, majd rohanok le a buszhoz, mert valamiért mindig késésben vagyok.

Ekkor következik negyvenöt - ötven perc zötykölődés és nyomorgás, három átszállással megspékelve (éljen a metrópótló).

hazafelé, átszállás közben

Miután nagy nehezen beértem a suliba, végigülöm az órákat, megeszem a tízóraim, ha nagyon éhes vagyok, akkor veszek valami ebédet ( ez általában egyhamburger a büféből).

Az órák végén aztán újra utazom, ezúttal ismerősömhöz megyek, és együtt elmegyünk futni. Vagy ha nem, akkor a barátommal találkozunk, és általában beülünk valahova csak úgy lenni.

Végül olyan hat-hét (néha nyolc) óra körül érek haza, és ekkor eszem meleg ételt (tulajdonképpen ebédelek, hupsz), majd visszavonulok a szobámba. Általában olyan fáradt vagyok, hogy csak telózom, olvasok, vagy filmezek. Majd tizenegy előtt igyekszem ágyba bújni és elaludni.

A heti anyagot kedden és pénteken néztem át, mert akkor kevés órám van (vagy nincs is). Másik nap ritkán tanultam, de persze azért előfordult olyan is, főleg ha valamelyik előadás elmaradt.

v.u. (vírus utáni) napjaim

Felkelek 7.30-kor. Legalábbis az órám mindig megszólal, én meg igyekszem felkelni. Megnézem, merre vannak a macskák, kiengedem/beengedem őket, kapnak enni, inni meg tiszta macskaalmot. Kiengedem a kutyust a helyéről, ő is kap enni, majd végre én is reggelizem.

Első héten még zabkását, müzlit, tojást, melegszendvicset csináltam magamnak, mostanra meguntam a dolgot és ma egy szál túró rudit ettem. Jelentem, nem laktam jól, de lusta voltam rendesen reggelizni.

Ezután kilenc óra körül leülök az asztalomhoz, és elkezdek... Jobb esetben tanulni, rosszabb esetben minden mást. De reggel még lelkes vagyok, és általában tényleg tanulok. Napi két-három előadás a terv, és nagyon büszke vagyok magamra, ha sikerül. Ha több is menne, lehet pezsgőt bontanék.

tervezem a napot

Mivel apum és húgom később kel, ebédelni olyan kettő-három körül szoktunk. Ezután még kell tanulnom valamennyit, de ilyenkor általában már szabad programot tartok. Blogolok, olvasok, vagy csak pihenek.

Hat óra körül elmegyek futni, vagy csak kutyát sétáltatni. Ágyba pedig éjfél körül kerülök, mert mindig sokáig nézünk sorozatot anyuékkal. Bár már csak két epizód van hátra a mostaniból, úgyhogy talán nemsokára időben fogok lefeküdni.

Bevallom az utóbbi hetekben többször is volt, mikor egyáltalán nem tanultam, csak ültem a gép előtt és neteztem. Utána borzasztóan éreztem magam este, úgyhogy próbálom ezt elkerülni a vizsgákig hátralévő kevéske időben.

Előfordul, hogy nem úgy sikerül egy nap, ahogy előtte eltervezem, de akkos sem eshetek kétségbe. Átszervezem a következő napi feladataimat, és minden mehet tovább. Talán ez a legjobb abban, hogy magamnak oszthatom be, mikor mit csinálok.

Így telnek tehát a napjaim, mióta minden más. 

Vanda