Rick Riordan: Athéné jele (Az Olimposz hősei 3.) | értékelés
Amikor végre összeáll a hét félisten, akikről a Nagy Prófécia szól, az ember azt hinné, minden sínen van. De mi van akkor, ha a múlt sebei, a kulturális különbségek és az istenek öröksége minden lépésüket megnehezíti? Rick Riordan Athéné jele című könyvében nemcsak világmegmentésről van szó – hanem arról is, hogyan találhatnak egymásra ismeretlenek, ellenségek, barátok…
Én és a könyv
 |
| Vedd meg ITT |
Fülszöveg
Amíg a sors össze nem hozta egy robbanó szoborral, Annabeth biztos volt benne, hogy nagy meglepetés nem érheti már az életben.Annabeth a rómaiak táborában végre megtalálja elveszett szerelmét, Percyt, de nem sokáig élvezhetik az egymásra találás örömét. Menekülni kényszerülnek. Ráadásul Nico az óriások fogságába kerül, és már csak napjai vannak hátra… Gaia ébredezik, Annabethre pedig egy magányos küldetés vár: követnie kell Rómában Athéné jelét. Ami lehet, hogy a halálba vezeti…
Lapszéli jegyzetek
A könyvről röviden
– A hét hős végre egy hajón van, a prófécia kezd alakulni...
– Annabethnek le kell győznie a legnagyibb félelmeit,
– Nico-t elrabolják, Gaiai ébredezik, és minden szörny ellenük van...
Véleményem
Amire mindannyian vártunk, végre bekövetkezik: a hét hős egy hajón van. Bár a két tábor inkább távolodott egymástól, legalább ez a hét hős megpróbálja megpróbálja egyesíteni erejüket, és nem megölni egymást (khmm, fiúk, khmm) azalatt a felettébb kevés nap alatt, amennyi idejük van az aktuális küldetésükre.
A csapat célja, hogy Európába utazzanak, és megállítsák Gaia ébredését, illetve megmentsék Nicot szorult helyzetéből. A küldetés során Rómába jutnak, ahol számos ókori rejtély és isteni prófécia vár rájuk. A történet középpontjában Annabeth áll, aki külön utat jár be, és személyes próbatétellel néz szembe. Leo, Piper és Jason is fontos szerepet kapnak, és új oldalról ismerjük meg őket. A regényben erőteljesen jelenik meg a csapatdinamika, a bizalom, az önismeret és a bátorság kérdése. Mitológiai kaland, karakterfejlődés és néhány nagyon fura, mégis imádnivaló mellékszereplő is helyet kap benne. Az Athéné jele egy lépés a végső küldetés felé – és egy ugrás mélyebb vízbe, mint eddig bármikor.
"– Repülni is tud? – morogta Percy. – Ez egy szőke Superman."
Riordan stílusa itt is lendületes és szórakoztató, miközben fokozatosan mélyül. A történetet váltakozó nézőpontból meséli – Annabeth, Leo, Piper és Percy szemszögéből –, így több szálon és több érzelmi nézőpontból is követhetjük az eseményeket. A humor és az érzelem aránya remekül eltalált: például Ella, a hárpia kiszólásai vagy Coach Hedge túlreagált harci készségei mindig oldják a feszültséget. Karaktereink úticélja Róma, ami a római táborban tiltott hely, nem véletlen. Ahogy közelednek, egyre több szörnnyel, és persze mitológiából jól ismert karakterekkel futnak össze - például Héraklésszel, ami egy igazán izgalmas küldetés kerekedik, és Pipernek nagy hasznára válik az eredménye :D
A másik kedvenc mellékszálam Aphrodité története. Valahogy eddig annyira nem kedveltem, de ebben a könyvben egész szimpi istennő lett. Lehet azért, mert a lánya is a hét kiválasztott között van, eddig meg csak Annabethék szemszögén keresztül láttam.
"– Aphrodité! – mondta ki a nevét.
– Venus – ámult Hazel.
– Anya… – nyögte minden lelkesedés nélkül Piper.
– Csajok! – kiáltotta az istennő, és széttárta karját, hogy egyszerre megölelje őket."
Ez az első rész, ahol a hét főhős ténylegesen egy csapatként működik – vagy legalábbis próbál. Percy és Jason között természetes a rivalizálás, de hamar felismerik, hogy nem lehet mindenkinek vezető szerepe. Leo végre társaságban van, de továbbra is kívülállónak érzi magát – különösen Hazel közelében, aki felkavarja őt, akár akarja, akár nem. Nagyon tetszett, ahogy végül feloldódott közttük a feszültség, és megértettük, mi történt a múltban, és hogy mennyire szövevényes kapcsolatok vannak a félistenek között. Piper és Annabeth különböző háttérből érkeznek, mégis egyfajta szövetség alakul ki közöttük, amit nagyon jó volt olvasni. Hazel és Frank továbbra is stabil páros, de Franknek meg kell tanulnia kiállni magáért, míg Hazelnek a múltjával kell szembenéznie.
A csapatdinamika ettől még néha feszült, de pont ez ad hitelességet. Ők nem „tökéletes hősök”, hanem tinédzserek, akik együtt próbálják megmenteni a világot.
Ez a könyv nekem az egész sorozat egyik legérettebb és legjobban megírt kötete. Különösen tetszett Annabeth történetszála, ami nemcsak fizikailag, hanem érzelmileg is komoly kihívásokat állít elé. A legjobban azt szerettem, hogy nem a csaták vagy látványos jelenetek vitték a hátán a történetet, hanem a karakterek döntései, reakciói és kapcsolatai.
Ha valamit mégis kritizálnom kellene, az talán az, hogy egyes helyeken kicsit lassabban halad a cselekmény, de ez szerintem bőven megbocsátható az érzelmi mélységért cserébe. A befejezés pedig… nos, nem szívesen emlékszem vissza rá, milyen volt ott letenni a könyvet. Nagyon örülök, hogy a következő rész már ott várt a polcon...
"– Együtt maradunk – mondta Percy. – Nem hagyom, hogy még egyszer elszakítsanak tőled.
A lány akkor értette meg, mi következik. A nagy zuhanás. Az út, amire nincs retúrjegy.
– Mindig együtt maradunk – válaszolta Annabeth."
Összességében az Athéné jele okos, szellemes, érzelmes – és tele van akcióval, humorral, feszültséggel. Komplexebb, mint a korábbi részek, és egyértelműen felnő a „hét hős történetének” ígéretéhez. A karakterek szerethetők, az írásmód gördülékeny, a világépítés lenyűgöző.
Ajánlom, ha
Megjegyzések
Megjegyzés küldése