Rory Powers: Vadak szigete | értékelés
Ebbek a különleges borítójú regényben nem minden az, aminek látszik. A Tox megfertőzte a szigetet, és rajta minden élőlényt. A Raxter lányiskola tanulói több, mint egy éve élnek elzárva a külvilágtól, karanténban. Vajon a kutatóknak sikerül rájönni az ellenszerre, mielőtt minden lány meghal?
Én és a könyv
Annyit láttam ezt a könyvet külföldiek oldalán, hogy teljesen beleégett a borítója az agyamba. Ugyan a fülszöveget is elolvastam, de a borító az, ami igazán magával ragadott. Nagyon örültem, mikor megláttam, hogy érkezik magyarul, ráadásul a Maxim kiadónál! Bár a Dream válogatás talán nem a legjobb kategória neki, valahogy nem illik a kettő egymáshoz :D
Köszönöm a recenziós példányt a Maxim kiadónak!
Az értékelésem nyilván szubjektív, de teljes egészében a saját véleményemet tartalmazza.
Fülszöveg
Lassan kezdődött. A járvány eleinte csak a tanárok közül szedte halálos áldozatait, idővel azonban a diákok körében is terjedni kezdett. Megváltoztatta a testüket, és most már mintha idegenek lennének. A Raxter Lányiskola tanulói már másfél éve karanténban vannak a Tox miatt, és ez fenekestül felforgatta az életüket. A világ többi részétől elvágva egy szigeten élnek, és csak magukra számíthatnak. Nem mernek kilépni az iskolaépületet körülvevő kerítésen arra a területre, ahol a Tox már az erdő fáit is elvadította és veszélyessé vátoztatta. Nem tehetnek mást, mint várják a betegség ellenszerét, amellyel hitegetik őket. Ám amikor Byatt nyomtalanul eltűnik, Hetty mindent elkövet, hogy megtalálja legjobb barátnőjét. Még a karantén szabályait is megszegi, és szembeszáll minden fenyegetéssel és borzalommal, amely a kerítésen túl vár rá. Eközben arra is rájön, hogy van valaki, aki még közelebb áll a szívéhez, és hogy a szigeten zajló események mögött a valóság minden képzeletet felülmúl.
Lapszéli jegyzetek
A könyvről röviden
– horror - részletes leírásokkal
– sötét, érzelmes
– járvány, karantén, túlélés, hűsevő szarvasok
– LMBTQ - főszereplő
Véleményem
A vadak szigete címet akár szó szerint is vehetjük. A Raxteren minden elvadult, senki nem tudja miért, és lassan kékké válva minden elporlad. A növények, az állatok és az emberek is vaddá váltak és senki sincs biztonságban.
A főszereplőnk Hetty, a karanténba került iskola egyik tanulója. Byatt-tal és Reese-szel osztozik egy szobán és legjobb barátnők. Vagy nem is tudom, milyen jelzővel ismertethetném legjobban a kapcsolatukat.
Próbálnak túlélni, egyszerre küzdenek az éhséggel és a tox-szal, ami már egy éve megfertőzte őket, és furcsa (és undi) mutációkat hozott létre rajtuk.
Byatt egyik rohama után azonban eltűnik az iskolából, és Hetty egyre többet tud meg arról, mi is folyik a háttérben. barátnője keresésére indul, és nem hagyja, hogy bármi eltántorítsa, legyen az medve, vagy egy rég elveszettnek hitt szereplő.
Nem tudom pontosan, milyen zsánerű is ez a könyv, leginkább a horror (a leírások, dolgok kinézete miatt), illetve az ifjúsági regény keveréke lehetne. Van benne romantika egy kevés, harc a túlélésért, és a hatalom ellen.
A történet a mai modern korban játszódik, egy elzárt szigeten. Ugyan a civilizáció nincs olyan messze, a karantén mégis megakadályozza, hogy ők bármiről is tudjanak.
Nem mondom, hogy egy tipikus ifjúsági regény, de aki nem romantikus regényre vágyik, hanem valami teljesen msára, annak érdemes megnéznie, mi is ez.
CW: testhorror, késelés, halál
A történetünk egy idő után két szálon fut, Hetty és Byatt szemszőgén keresztül. Mindketten E/1-ben, jelen időben mesélik el a történetet, ami szerintem jó választás volt, illik a feszült témához.
Nagyon jól megragadta az írónő a hangulatot, a helyek, emberek leírását. Látszik, hogy ezt jól kitalálta. Viszont a párbeszéd, érzelmek, gondolatok nagyon zavarosak voltak. Kétféle változatot is elmesél Hetty a tox kezdetéről, és ki tudja melyik az igaz, lol. Sokszor feleslegesen magyaráz meg érzelmeket, történéseket, ami kizökkent az olvasásból, sokszor meg teljesen el vagyok veszve, mert semmit nem lehet érteni.
Byatt részei jobban tetszettek, bár az ő karaktere egy hatalmas rejtély számomra. De annyira jól érzékeltette az érzelmeit, a szakadozottságot, a gyógyszer hatásait...
Ha már szóba kerültek a karakterek... Senkit nem tudtam sem megszeretni, sem sajnálni, sem együttérezni vele. Hiába íródott E/1-ben, valahogy olyan távol maradtak tőlem. Mondjuk, a történeteiket elnézve nem is akarok a helyükbe kerüli, szóval jó így, csak a távolból vizsgálni őket, de... Nem igazán érdekelt mi lesz velük, és így elég rossz volt olvasni a könyvet.
Nem tudom, miért alakult így, és nagyon sajnáltam, mert annyi potenciál volt benne. de valahogy annyira nem tustam igazán megismerni a lányokat, az őket mozgató dolgokat, nem jöttek át az érzelmeik, minden olyan hamisnak tűnt.
Nem lett a kedvenc regényem, de volt azért jó pár része, amik eléggé tetszettek, és nem bántam meg, hogy elolvastam.
A könyv alapötlete szerintem nagyon jó, nem igazán hallottam még ilyenről, és a zsáner kedvelőinek is tuti tetszeni fog. Nagyon jó leírások voltak benne, könnyen maga elé tudta képzelni az ember az összes para dolgot, de áldom az eget, hogy nem lettek tőle rémálmaim xD Azt sose heverném ki. (Nagyon élénk álmaim szoktak lenni...)
Ami annyira nem jött be, az az érzelmek túlmagyarázása, hogy semmit nem értek, és hogy a végén minden megoldás hirtelen az arcomba van dobva, pár oldal alatt (és mégse érteni semmit továbbra sem).
Az viszont amúgy tetszett, amilyen érzelmeket meg akart ragadni a könyv írója, és hogy a barátság ilyen nagy szerepet kapott ebben a borzalmas fertőzött világban.
A könyv befejezése helyet hagy a folytatásnak, amit mindennek ellenére azt hiszem el fogok olvasni. Bár kedvenc tevékenységem a sorozatok félbehagyása (azoké is, amikett imádok), majd igyekezni fogok.
Hasonló könyvet még nem olvastam sosem, de kíváncsi vagyok, hogy ti találkoztatok-e már ilyennel?
Összességében ez a történet egyszerre akart szólni sok mindenről - főleg a barátságról, hűségről, és az élni akarásról, és ennek sok aspektusát nagyon jól ragadta meg. De valahogy a kivitelezésben számomra sok minden elveszett. Sajnálom, mert igazán szuper regény lehetne. De biztos vagyok abban, hogy másoknak meg lehet ez lesz a kedvenc könyve, hiszen nem vagyunk egyformák. Ami nekem túlmagyarázott, az lehet neked még kevés is :D
Megjegyzések
Megjegyzés küldése