R.J. Palacio: Fehér madár | értékelés
.png)
A Holokausztról sokak szerint már bőven eleget beszéltünk, mégis újra és újra tapasztalhatjuk a világban, hogy az emberiség hamar felejt. A Fehér madár a gyerekekhez szól, az író szerint tökéletes könyv arra, hogy először találkozzanak ezzel a témával. De vajon tényleg így van?
Én és a könyv
Fülszöveg
A szeretetnek és a kedvességnek mágneses ereje van…
Az igazi csoda szívmelengető, megindító története világszerte olvasók és nézők millióinak szívét rabolta el. Auggie családja és szerettei örök barátaink lettek.
Ez a kötet egy újabb szeretni való szereplőt mutat be, Julian nagymamáját. A Fehér madár Nagymama története, akit zsidó kamasz lányként egy család bújtatott el a nácik által megszállt Franciaországban a II. világháború alatt.
Történetéből hamarosan újabb mozifilm várható.
„A mostani sötét időkben végül is az ilyen apró szívbéli cselekedetek tartanak minket életben. Emlékeztetnek bennünket az emberségünkre.”
HAGYD, HOGY MAGÁVAL RAGADJON!
Lapszéli jegyzetek
A könyvről röviden
– képregény
– holokauszt történet (bujdosó gyermekről)
– Igazi csoda olvasása nélkül is érthető
– gyerekeknek szóló
Véleményem
R. J. Palaciótól az Igazi csodát már olvashatta a nagyközönség, vagy ha nem is olvasta, a filmet nagy eséllyel látta. Én bevallom, csak a filmet néztem meg, bár a könyvet is beszereztem rögtön utána.
A Fehér madár az Igazi csoda egyik szereplőjével folytatja a történetet. Julian életébe pillanthatunk be, aki egy iskolai munka miatt a nagymamáját hívja fel telefonon, hogy az életéről kérdezzen. Könnyen kitalálhatjuk, hogy a Nagymama bizony Franciaországból származik, és zsidó származású, aki a II. világháború alatt fiatal lány volt.
A Nagymama történetét képregényes formában ismerhetjük meg, ami meglepő módja egy ilyen horderejű történet elmesélésének. A Maust már olvastam korábban (egy szóval jellemezném: "holokausztus" - de amúgy durva volt nagyon, egész más, mint amit eddig ilyen témában olvastam, egész más), Art Spiegelman története szintén képregényes formában dolgozza fel édesapja történetét. De a Maus és a Fehér madár két nagyon eltérő stílus, nem csak szövegben, de képi világban is.
A történet
A történet szerint Sara Blum vidáman éli ártatlan gyermekkorát, szerető édesanyjával és édesapjával, ráadásul milyen gyönyörű helyen! De a háború a világ minden sarkába eljutott, és ugyan Sara ezeket nem érezte az elején, mikor az iskolában egy fiú azért bántotta, mert zsidó, már ő is felfigyelt az antiszemitizmus jeleire.
Maga a történet nem egy igazi személyen alapszik, hanem sok túlélő története alapján egy kitalált, lehetséges változatot vázol fel, arról, hogyan tudta egy fiatal lány a családja nélkül túlélni a háborút.
Hamar kiolvasható könyvecske, még úgy is, ha lassan haladunk, megnézzük a képeket, vagy éppen a könnyeinktől nem látunk semmit, és abba kell hagynunk az olvasást. Mert igen, volt benne sírós jelent bőven, és megszakadt a szívem néhány szereplő cselekedetein.
Kicsit azt éreztem amúgy, hogy fekete-fehér karaktereket kaptunk nagyon, voltak a jók és a rosszak. Az egyetlen szereplő, akinél volt karakterfejlődés, az a főszereplőnk volt. persze, ennek két oka is lehet: 1. ez egy visszaemlékezés, nyilván a saját történetét meséli el, úgy, ahogy ő látta. 2. ha tényleg ezt választjuk a gyereknek, hogy először találkozzon a holokauszt témájával, akkor egyszerűsítve, irányt mutatunk neki, hogy merre billenjen az erkölcsi mérlege. Ha majd idősebb lesz, árnyalódhat a kép, de elsőre elég egy fekete-fehér kép. Gondolok itt amúgy kifejezetten a gonosz fiatal srácra. A gyerekeket olyan könnyű befolyásolni, nyilván, tényleg teljesen agymosottak voltak, és itták Hitler minden szavát, de én azért rájuk is áldozatként tekintek. Még ha ez az alak a könyvben borzalmas is volt, és utálom.
A jó szereplők is mind jók voltak, könnyekig hatóan jók, szívetmelengetően jók. De a jó szereplőkről mindig jó olvasni, és bennem mindig feléled a remény, hogy ilyen tényleg van, és hátha tőlük tanulnak a gyerekek, hogy igen, ez emberséges, így kellett volna cselekednie sokkal több embernek.
Cselekményleírás következik, a következő, vastag betűvel írt részig. Ha érdekel, milyen témákat érint a történet, akkor olvasd el.
Sara-t az iskolából gyűjtötték volna be, a többi zsidó diákkal együtt, de elszökött, majd végül az egész háború alatt egy pajtában bujkált. A háború borzalmairól leginkább mágikus úton (fehér madárként látta, mi lett az édesanyjával, illetve Juliennel) találkozunk. Megjelenik a képeken a munkatábor, fegyverek, de véres, nagyon durva jelenetek nincsenek.
Képi világ
Mivel ez egy képregény, úgy gondolom, fontos erről külön írni, bár erősen személyes vélemény lesz (szerencse, hogy ez egy blog, és nem egy újság, bár azoknak a színvonala manapság...)
A színvilága nagy kedvencem, gyönyörű, hangulatos, tökéletesen játszik a színekkel a rajzoló. Csak belelapozva is rögtön látjuk, hogy melyek a vidám, melyek a szomorú részek.
Na, de maguk az ábrák... vagyis az emberek! Főleg az emberi arcok! Huhh, nekem nagyon nem tetszettek. Sokszor olyan csúnyák voltak, hogy az csak na. Ez néha eléggé kizökkentett a történetből. A többivel nem volt amúgy baj, a színek megmentették, csak az arcok ne lettek volna.
Összességében egyetértek azzal, hogy ez megfelelhet arra, hogy ez legyen az első könyv, amiben a holokauszt témájával találkoznak a gyerekek. Érint minden fontosabb kérdést, de nem annyira durva. Nyilván rengeteg megbeszélést igényel ez a téma, szóval egyedüli feldolgozásra nem ajánlanám semmiképp elsőre, de mondjuk később, kiegészítésnek, hogy "ilyen történet is létezett", simán működhet.
Megható történet egy fiatal lányról, aki egy szénapadláson bujkálva nőtt fel.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése