Monique Roffey: A sziget sellője | értékelés
Balck Chonch szigetén mindig is ismertek voltak a férfi sellőről szóló történetek, de nőiről egy sem szólt. Azonban David Baptiste gitározása magához vonzza a tenger furcsa lényeit, és hamarosan egy több ezer éves sellőlány emelkedik ki a vízből.
Én és a könyv
A vonzó borító és érdekes cím után biztos voltam benne, hogy ez tökéletes arany pöttyös könyv lesz a sok gyerekkönyves olvasmányom között. Azt csak nemrég láttam, hogy amúgy díjakat is nyert a történet - 2020-ban a Costa Book of the Year -t, illetve két másikra pedig jelölték.
Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző kiadónak!
 | ||
|
Fülszöveg
1976. április, egy apró karibi falu Black Conch szigetén, az esős évszak kezdetén. Egy halász kapást várva dalolászik a csónakjában, csakhogy egy váratlan tengerlakót vonz magához: Aycayiát, egy féltékeny asszonyok által elátkozott gyönyörű sellőt, aki évszázadok óta szeli a Karib-tenger habjait, de most elbűvöli a férfi, David és a dala.
Ám elragadtatása a vesztét okozza. Amint újra hallja a férfi motorcsónakját, követni kezdi,
azonban a sziget éves horgászversenyén amerikai turisták karmai közé kerül. Egy tragikus küzdelem után kihúzzák a tengerből, és kifeszítik a dokkban, akár egy trófeát. Megmentésére David siet, és szelíden elnyeri a sellő bizalmát, aki lassan, kínok között kezd visszaváltozni nővé. Ám az átalakulások nem minden esetben maradandók, a féltékenység pedig, akárcsak a szerelem, a hurrikán erejével és még annál is tartósabban képes lecsapni.
Mélyedj el! Kapcsolj ki! Légy jelen!
Lapszéli jegyzetek
A könyvről röviden
– meglepő sellős történet
– erős stílus
– néha vulgáris szöveg
– mágikus realizmus
Véleményem
Be kell vallanom, az angol borítónak egggészen más hatása van, mint a magyarnak. A magyart látva egy klasszikus, kiszámítható sellős szerelmi sztorit várna az ember, vagyis én így jártam. Az eredeti fülszöveg is más történetet ígér, de nem csalódtam, csak meglepődtem. Úgy érzem sokkal többet kaptam, és egészen mást, mint amire számítottam.
A könyv egy Neo-Taíno legendán alapszik, és Aycayia történetét meséli el, akit réges régen megátkoztak a nők, és arra kárhoztatták, hogy sellőként éljen évszázadokig.
A történetünk 1976-ban játszódik, amikor egy sellőt magához vonz egy fiatal halász zenéje, aki horgászás közben gitározással üti el az időt. A sellő és a férfi messziről figyelik egymást sokáig, és egyre közelebb emrészkednek egymáshoz. Aztán egy horgászversenyen, ami sok amerikait vonz a Black Conch vizéhez, nagy nyeremények reményében, két amerikai kifogja a sellőt, és a kapzsi apa nem gondol semmi másra, csak hogy mennyi pénzt kaphat ezért. David azonban megmenti, és hazaviszi magához, ahol a félig hal, félig emberi nő elkezdi levetni pikkelyeit. David szövetségesre talál Miss Rainben, egy fehér nőben, akinek az ősei réges-rég telepedtek le a szigeten, és a nagy részét még most is ő birtokolja. A siket kisfia azonnal megtalálja a közös hangot a sellőlánnyal, és elkezdi megtanítani a saját nyelvére, amerikai jelnyelvre.
A könyv egy része David Baptiste naplója, amiben a múltat meséli el, a másik része első szám harmadik személyben meséli el a történteket, bár nagyrészt ez is David szemszögéből van, egy harmadik kisebb rész pedig verses formában íródott, és a sellő közvetlen gondolatait hallhatjuk általa. Mondjuk sose tudom, hogy a múltból, a jelenből, vagy a jövőből szólal meg a sellő, általában tiszta zagyvaság, amit beszél, és tele van érzelmekkel, de néha olyan, mintha 100 évvel minden után beszélne, és eléggg érdekes.
Az egész stílusa nagyon filmszerű, képernyőre kívánkozik, élénk leírásokkal, emelkedett párbeszédekkel, közeli képekkel a meggyötört, eltorzult arcokról, tipikus rosszfiúkról, Reagge zenei aláfestéssel.
És akkor a szereplőkről... Én értem, hogy ez a lényeg, stb, de minden karakter, aki meglátta a sellőt, első gondolataik között az volt, hogy szeretnék felcsinálni. Nem éppen egy szerelmes történet nyitómondata, de sokat elárult a férfiakról, és hogy hogyan győzték le ezt a gondolatukat. De brrr, néha voltak érdekes jelenetek.
De ezen azért könnyen túllendültem, mert rengeteg szerethető dolog volt a könyvben, mint ahogy már írtam: maguk a karakterek is sokan, az élénk leírások, és a nyomasztó véghez vezető út. David nagyon szimpatikus karakter volt, és a sellő történetében semmilyen tipikus vonást nem találhattunk az eddig ismertekhez képest, különleges és egyedi, és átgondolásra késztette a nőiséghez való hozzáállásomat.
Miss Rain szála is nagyon tetszett, jól megírt, erős nő, aki szenvedett a hozományától, és mindent megtett a fiáért, aki siket volt. És ha már siket - néha nem voltam biztos benne, hogy úgy fordítottam volna/írtam volna le a szöveget, ahogy megjelent, de erről majd egy siket ember jobban nyilatkozik, de mikor "mutatásnak" meg "mutogatásnak" volt titulálva a jelelés, kicsit felhúztam a szemöldököm. Értem, hogy a jelelte szó túl sokszor lett volna benne a szövegben így, de hát ha egyszer azt csinálják! Na, mindegy is, nem vagyok ebben igazán kompetens, de egy kicsit furcsa volt. De ezen kívül úgy érzem a kisfiú karaktere is egész jól meg volt írva, bár eléggé annyiból állt, hogy ő a siket fiú, és megy majd siket táborba, és majd egy siket közösségben fog élni, ha nagy lesz, és amúgy is siket. Szóval értitek.
A szerelmi szál mellett rengeteg más témába is belenyúl az írónő, legyen szó a gyarmatosítástól, rasszizmusról, bűncselekményekről, rosszakarókról, a fehérek hatalmáról, vagy ősi erőkről és átkokról, mindezt egy hangulatos karibi sziget falujában elmesélve.
Számomra semmihez sem hasonlítható élmény volt, de nem lett a hónapom regénye. Mindenképp örülök, hogy elolvastam, a nyelvezete, leírások, témák, karakterek elvarázsoltak.
Összességében Black Conch szigetén egyszer élt öt hónapig egy sellő, aki szépen lassan újra lánnyá vált, szerelembe esett, és barátokat szerzett... De nem menekülhet a sorsa elől, de a történetét még elmesélheti nekünk.
Ajánlom, ha
Megjegyzések
Megjegyzés küldése