Lőrinc László: 25 ​szelfi a török korból | értékelés


A mai bejegyzésben egy igazán egyedülálló könyvről lesz szó, legalábbis én még sose találkoztam hasonlóval. Vagy ti már láttatok szelfiző jobbágyot a nemessel? Na ugye, hogy nem! De ebben a könyvben minden előfordul, és mindenre van magyarázat is. Akik olvasták az első részt, talán már kitalálták, hogy Lőrinc László új könyvéről lesz most szó. 

Én és a könyv

Már a sorozat első része is érdekesnek tűnt (25 szelfi az Árpád korból), könyvesboltban futottam össze vele valamikor. Mikor megtudtam, hogy lesz második része, egyértelmű volt, hogy ez nem maradhat ki az életemből.

Köszönöm a recenziós példányt a Kolibri kiadónak!

Fülszöveg

Őseink is szelfiztek? Már ők is?! – A nagy sikerű 25 szelfi az Árpád-korból kötet után itt a folytatás, amely a török kor képzeletbeli közösségi oldalait mutatja be. Most a 14-17. századi magyarok világba kalauzol minket Lőrinc László, ahol a mindenki számára ismerős, elfeledett vagy éppen kitalált alakok lelkesen posztolnak és kommentelnek a könyv által teremtett virtuális térben.
Vajon hogyan került Lajos király a mohácsi harcmezőn töltött fárasztó órák után a patak hűs vizébe? Miért töltött annyi időt Zsigmond király fejjel lefelé lógva? Ki merészelte ellopni a Szent Koronát? Tényleg hordott álruhát Mátyás király? Hogy fest Zrínyi Miklós egy képregényben?

A vicces kommentek után pedig ne feledkezz meg a fejezetek végén található magyarázó szövegrészekről sem, hiszen mind tudjuk: ami egy közösségi oldalra kikerül, bizony nem mind igaz, még ha fénylik is.

Lapszéli jegyzetek

A történelem órákon engem mindig is az apró izgalmas tények érdekeltek, és csak azok maradtak meg bennem. Semmi más. Bevallom, ötletem sincs melyik király után ki volt és hasonlók... A kedvenc tényemből is csak az érdekességre emlékszem: valamelyik királyunk valamelyik csatából egy vemhes kancával menekült #történelemzseni

Történet

Ebben a könyvben a mai fiatalok nyelvén szólalnak meg a történelem híresebb szereplői, és a régi korok egyszerű emberei is. A török kor környéke amúgy is érdekes, de ilyen körítéssel nekem még inkább az volt.

Rengeteg olyan történet is volt benne, ami egyáltalán nem rémlett, lehet mert sose hallottam róla (pl a Szent Korona elrablása Kottanerné által)

A könyv 1302-ben kezdődik, mikor Petermann posztolja az oldalára, hogy "Kiátkoztuk a pápát!" (na, nekem pl. ez az esemény sem rémlik suliból. Budát egyházi tilalom alá vetette Niccoló Boccasini, a pápa követe. Erre a budai papok egy része összefogott, és megtagadta az engedelmességet, sőt, kiátkozta a pápát, a történelemben egyedülálló módon.)

A kötet utolsó posztja 1698-ban íródott. Misztótfalusi Kis Miklós reklámozta legújabb kinyomtatott szakácskönyvét - az első magyar szakácskönyvet. Ráadásul nem csak Magyarországon volt híres, hanem külföldi nagyhatalmak is tőle vásároltak betűkészleteket, és ő hozta létre a híres Janus betűtípust is.

Szerencsére nem kell aggódni, ha esetleg a következő korokra lennénk kíváncsiak. A könyv utolsó lapján már hírt is adnak a folytatásról: a felvilágosodás kori Magyarország életébe tekinthetünk be a "25 szelfi" sorozat következő részében!

Illusztráció

Az illusztrációk elsőre nagyon tetszettek, második pillantásra nagyon furának találtam őket, aztán végül most megint a tetszik felé billen a mérleg. Sokszor nehezen kivehetőnek, zsúfoltnak, túl színesnek éreztem, és néhány szelfit sokáig bámultam, hogy mizu. Viszont ennek ellenére nagyon ötletesek a rajzok, és egészében nézve tetszenek, és illenek a könyv hangulatához.

Stílus

Már említettem, hogy a könyv a mai fiatalok nyelvén íródott. Ettől függetlenül nem kell megijedni, minden egye szelfi után van egy Hogy volt, hogy nem volt rész, ahol a szelfi alatti kommenteket, a körülményeket és az eseményt magát elmagyarázza nekünk az író érthetően, de már inkább szakszavakkal (amik amúgy a kommentekben is előfordulnak).

Érdekes volt találkozni a közösségi média tipikus mondataival egy történelmi könyvben, például "Ne etesd a trollt", "Bocsika, de mit keres egy ekkora gyerek a hálón?" és hasonlók.

A kedvenceim azonban azok a részek, amikor a jövő eseményeit, tárgyait jósolja meg egy-egy szereplő, és aztán ebből igazán vicces párbeszédek születnek.

"Magdolna: Rizst kevertem főtt hússal
 Erzsók: Ez nagyon kúl! 👍 Krumplival tálalod?
 Magdolna: Az meg mi? 😮
 Erzsók: Jó, bocs, mondjuk ezt én sem tudom."

Szerintem ezen a részen többet nevettem, mint kellett volna :D 

Másik kedvenc részem, ami egy csata kellős közepén készült szelfi alatt íródott:

Mária királyné: Mi az a víz mögötted?
Lajos király: Nem tudom... Valami patak.
Behram (csausz): Hogy fulladnál bele, szánalmas partiarc! 😈 

 

(Remélem mindenki tudja ez mikor történt, de a kép segít :D )

 

Összességében remekül szórakoztam olvasás közben. Talán nem 21 éveseknek íródott, de a kiadói életkor ajánlás csak az alsó határt adja meg (10+), illetve már anyum is lecsapott a könyvre, mert ő is kíváncsi rá. Tény, hogy volt olyan szleng, amin el kellett gondolkoznom, hogy azmégismiafene ("szácsizlájf"), de végül mindenre rájöttem.

Ajánlom, ha

- bírod a szlenget, és nem akarod kikaparni tőle a szemed,
- szereted a történelmet,
- szeretnéd, hogy a gyereked szeresse a történelmet,
- szereti a gyereked a történelmet,
- szeretnél egy nagyon nevetni és közben tanulni is.

Ha felkeltette az érdeklődésedet ez a könyv, akkor ITT tudod megvenni! (Ne felejtsd el az első és majd a következő részét is csekkolni! :D)

A Mesék hete projekt többi bejegyzését ITT éred el.

Köszönöm, hogy velem tartottatok, vigyázzatok magatokra, és olvassatok jókat!

Vanda

Megjegyzések

Ezek is érdekelhetnek:

Monique Roffey: A sziget sellője | értékelés