Hogyan tanultam a vizsgáimra?

Sziasztok!

Sikeresen levizsgáztam minden tantárgyamból, az első félévemet elégedettem hagyom hátra, egész jó átlaggal. 

Be kell vallanom, év közben semmit nem tanultam, át se néztem a jegyzeteim órák után, meg semmi hasonló. Nem tudom, hogy kevesebbet szenvedtem-e volna, a tanulással a vizsgaidőszakban, ha tanulok előtte, de ha sikerül az idei tervem, majd kiderül. 

Az első vizsgám decemberben volt, és két héttel előtte kezdtem el tanulni rá. Erre a vizsgára tanultam szinte a legtöbbet, és még így se lett ötös, mert nem bíztam meg a saját agyamban. Ami nagy hiba, ha az ember éppen vizsgát ír, amihez az agyát kéne használnia. 

A legtöbb tantárgyból tíz anyagrész volt, volt amiből csak öt, vagy esetleg tizenhárom, tizenhat. 

Az első vizsgára még tudtam úgy készülni, hogy minden nap egy tételt néztem át, majd még át is tudtam ismételni őket, egy nap hármat. Mivel elég hosszú anyagrészek voltak, ezért szerintem egy napi 4-5 órát biztosan tanultam.

Minden nap nyolcra állítottam az ébresztőt, persze általában nem bírtam ki a szundi gomb megnyomása nélkül sajnos. Mindig reggeliztem tanulás előtt, mert reggeli nélkül nem bírnék ki egy napot sem. Átlagosan tíz óra volt, mire nekiálltam tanulni, de 9-11 között bármikor megtörténhetett a kezdés.

Egy már régebben felfedezett (és most eléggé elterjedt) technikát alkalmaztam. Beállítottam az időzítőt a gépen 25 percre, és amíg le nem járt nem foglalkoztam semmi mással, csak és kizárólag a tananyaggal. Ha vége volt, következett egy öt perces szünet, amiben mindig felálltam, nyújtózkodtam, sétálgattam egy kicsit, ittam, és persze telefonoztam. Sokszor itt rontottam el, hogy nem raktam le a telefonom mikor lejárt az öt perc, így néha elhúzódott a pihenő idő. Bár eleve kell egy nagyobb szünetet tartani, van, aki minden második után egy tíz perceset tart, én viszont minden negyedik után tartottam egy 25 perceset (ez általában az ebédszünet is volt nekem, így nyilván tovább tartott, de néha élni is kell). Ezzel az volt csak a baj, hogy nem tudtam megjegyezni, hány 25 percen vagyok már túl, de aztán elkezdtem strigulázni, és megoldódott ez a bajom (nem reálos szakon vagyok, jó? :D) 

Ezt  technikát Pomodoronak hívják, az 1980-as években egy olasz férfi fejlesztette ki. (forrás) A pomodoro paradicsomot jelent, és azért erről kapta a nevét, mert egy paradicsom alakú konyhai órával tanult az egyetemi évei alatt a kitaláló. Nekünk is volt ilyen óránk, és őszintén, kedvem lenne újra beszerezni egyet. 

Számomra azért volt nagyon hasznos ez a módszer, mert az alatt a 25 perc alatt tényleg csak a tanulással foglalkoztam, nem kalandoztam el, ha véletlen mégis, vagy eszembe jutott valami, amit meg kéne keresnem instán (mert nyilván a vázizomzat latin magolása közben jut ilyesmi az ember eszébe), akkor eszembe jutott, hogy te jó ég, megy a visszaszámláló, és nekem most tanulnom kéne! 

A 25 perc, pedig azért lett annyi, amennyi, mert ennyit még egy általános iskolás is tud figyelni, anélkül, hogy elfáradna benne, úgyhogy egy egyetemista, mint jómagam, akinek az egyik órája négy órás volt, csak képes huszonöt percet egy dologra koncentrálni! 

Rengeteget tanultam, főleg az utolsó vizsgámra, amire tíz anyagrész volt, az órák kétharmadáról nem volt saját jegyzetem (mert ugyan minek járjunk be egy nehéz tantárgyra), és csak négy napom volt készülni rá. Jó, több lett volna, de pihentem pár napot, és ugyan ötöt akartam tanulni, de véletlen négy maradt. Átlagosan reggel tíztől éjfélig tanultam (ha éjfél utánig húzódott, akkor már nem mértem az időt, csak tanultam folyamatosan), kivéve vizsga előtt, akkor már tizenegykor ágyban voltam, és végül ötös lett! Ezt éreztem a legkönnyebbnek, és szerintem ez is sikerült a legjobban. 

Arra mindig figyeltem amúgy, hogy vizsga előtti este már nem maradtam fenn sokáig, és minimum nyolc órát aludni tudjak előtte. Így is nagyon elborult álmaim voltak a vizsgaidőszak alatt (betett az agyamnak a sok tanulás és kevés mozgás), szerencsére ez kezd elcsitulni. 

A mozgásra visszatérve, egyetem előtt minden nap futottam szinte, egyetem alatt ez heti kettő-háromra csökkent, és vizsgaidőszak alatt (két hónap) pedig összesen ha négyszer futottam. Ez eléggé meglátszott szerintem a szellemi tevékenységemen is, ugyanis futás közben remekül ki lehet szellőztetni az ember fejét, meg feltöltődni energiával, és hasonló nagyerejű kifejezések, amik rám tényleg igazak. 

A tanulságaimat levontam: 

• év közbeni tanulás nélkül is lehet jó jegyeket szerezni (hat jeles, négy jó és egy közepes)
•  azért lehet mégis megéri tanulni, hátha nem ennyire szenvedős akkor a vizsgaidőszak
• a pomodoro technika hasznos számomra
• érdemes bejárni órára (néha elejtenek egy-két utalást a tanárok a vizsgára

És akkor nézzük miben tervezek változtatni második félévben

• bejárok órára és nem candy crushozom közben
• ha hiányzom bepótolom az anyagot
• minden óra végén átfutom amit írtam, otthon kikeresem a hozzá tartozó kötelező olvasmányt, elolvasom, jegyzetelek
• kipróbálom a Cornell-módszert (jegyzetelési technika - itt olvashattok róla)
• a bujomba is teszek több egyetemmel kapcsolatos oldalt, és vezetem, hogy mennyi paradicsomnyi időt tanultam egy-egy tantárgyra

Őszintén nem tudom egyelőre mi fog ebből megvalósulni, nagyon igyekszem majd változtatni, és mindent betartani, meglátjuk sikerül-e, és eredményes lesz-e a vizsgáim szempontjából (és persze abból a szempontból, hogy hosszú távon mennyire ragadnak meg).

Nem tudom lesz-e, aki eljutott idáig, ha igen, remélem találtál valami hasznos információt, ami segít majd téged a dolgozatra, vizsgákra való készülés közben.

Vanda