Samhein aratása - értékelés
Ha az ifjúsági fantasy szót meghallom, mindenre gondolok, csak arra nem, ami ebben a könyvben történt. A Samhein aratása jóval sötétebb, mint arra számítottam, mégis nagyon örülök, hogy elolvastam.
Én és a könyv
Ha nincs a Prológus, valószínűleg nem vettem volna meg ezt a könyvet, sőt lehet észre se vettem volna a sok megjelenés között. Így viszont a fülszöveg elolvasása borzasztó kíváncsivá tett, és nem hagyhattam annyiban ezt a regényt. Ráadásul páromat is nagyon érdekelte, úgyhogy muszáj volt megszereznem. :DA könyvért köszönet a Galaktikának!
Történet
"Üdvözlünk Rocavarancoliában, a csoda, a horror, a szörnyek és a rémálmok birodalmában!
Üdvözlünk a halál kapujában!"
Minden évben a királyság démiugrosza a Földre jön, és összegyűjti azokat a fiatalokat, akikben mágiát érez. Ebben az évben tizenkettő gyermekkel tér vissza Rocavarancoliába. Nekik aztán teljesen egyedül kell boldogulniuk a veszélyekkel teli királyságban. Ha túlélik a Vörös Hold felkeltéig, akkor a város segítségére lehetnek, és talán újjáéledhet a birodalom.
 |
| A borítója sejteti, hogy ez nem egy romantikus fantasy, de ez nem akadályozott meg abban, hogy romantikus napraforgók között fotózzam le, |
Véleményem
Az elején egy kicsit zavarban voltam, mert úgy éreztem valamit nem tudok, valamiből kihagynak. Mintha ismernem kéne, hogy mi mit jelent, de én mégse ismerem, mert hát most kezdtem el olvasni a regényt! De aztán szépen lassan a fontosabb információkat megtudtuk, tulajdonképpen ez a rész teljesen erre is koncentrált: felépíteni a világot, és bevezetni az olvasót ebbe a különleges hangulatú regénybe.
na sok minden maradt volna a homályban. De a Tanács több tagja is szerepet kapott, akik furábbnál furább alakok (vámpír, aki porrá válik, szellem, félig halottnak tünő nő, pók...) és az ő részeik sok mindent megmagyaráztak.
Az alaphelyzet ugye az, hogy Hector és a másik 11 gyerek egy teljesen új helyre kerül, ami tőlük várja a megmenekülést. Én azt hittem, hogy majd kiképezik őket, lesz valami varázssulijuk és hasonló, ehhez képest rendesen meglepődtem. Miután felébredtek nem fogadta őket senki, maguktól kellett eljutni a térre, ahol azért volt egy kis "fogadás". Ott aztán tulajdonképpen elmondták nekik, hogy ki fognak purcanni, de ha túlélik, az menő lenne. Meg kapnak kaját, ha megszerzik. És ennyivel el is bocsátották őket.
“Nincsenek vidám történetek. Nem léteznek boldog befejezések. Hazugság. Ez hiú ábránd. Azok a történetek, melyekről te beszélsz, csupán befejezetlenek. Nem mesélik el a történet végét. Nem mesélik el, hogy a végén mindig, mindenki meghal.”
A cselekmény nem volt túl pörgős, és meglepően eseménytelenül telt el jó pár napjuk. A regény ettől függetlenül nem volt unalmas. A szerző olyan különleges hangulatot teremtett, és az apró titkokkal végig fentartotta az érdeklődésem, és arra ösztönzött, hogy lapozzak és lapozzak, és sokszor alig bírtam letenni a könyvet.
Ami nagyon meglepett, hogy milyen fiatalok a szereplők. A legidősebb 15 éves volt, de pár nap sírás után mégis mindannyian meglepően éretten viselkedtek. Tulajdonképpen még mindannyian általános iskolába járnának, ha nem kerültek volna Rocavarancoliába. De most egy darabig biztos nem kell visszamenniük az iskolába! :D
A főszereplő srác, Hector számomra egy kicsit unszimpatikus volt az elején, olyan kis semmilyennek tűnt a többiekhez, főleg ahhoz képest, amit mi megtudtunk róla, de még ő maga sem tud. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz vele, mert vagy nagyon nagy jövő áll előtte, vagy elbukik. Bár, azt csak nem, de ki tudja. A többiek közül Natalia és Alex lett a kedvencem, és Marco volt még egy darabig...
A regény vége felé közeledve még nem voltam biztos benne, hogy el kell olvasnom a folytatást, mert miért tenném? Majd biztos túlélik páran, azt Rocabigyó megmenekül. De aztán történt egy s más dolog, és azóta biztos vagyok benne, hogy az elsők között leszek, akik elolvassák a Vörös Hold ciklus második részét!
Összességében elmondhatom, hogy tetszett a könyv. Szívesen és élvezettel olvastam, vártam a napnak azt a részét, hogy a kezembe vehessem. Sok kérdés kavarog vele kapcsolatban a fejemben, és bízom benne, hogy választ kapok rá. José Antonio Cotrina nevét még nem hallottam eddig, de ez után szívesen nyúlok a többi könyvéhez is.
Ajánlom, ha:
- szereted a sötét fantasyt,
- szeretsz fiatal szereplőkről olvasni,
- bírod a mágikus lényeket és a porrá váló vámpírokat,
- kíváncsi vagy, hogyan fog 12 egymásnak idegen gyerek, különböző országokból túlélni egy ilyen helyen.
Vanda
Megjegyzések
Megjegyzés küldése