Júliusi hónapzáró

 Már a júliusban is vége, egy hónap és iskola. Gondolni sem akarok erre... Brr.. Kilencedik, fúj.

Nyár elején jóhiszeműen arra gondoltam, hogy majd a tengernyi szabadidőmben halálra olvasom magam. Kedves gondolat, de mikor van nekem szabadidőm. Verseny, edzőtábor, lovastábor, edzőtábor, verseny, lovastábor, nyaralás a nővéremnél(na jó azalatt kettő könyvet is ki olvastam). Szóval remekül telik a nyarán, csak nem úgy ahogy én akartam. 18 könyvet olvastam június óta! Jó, igaz. Így soknak tűnik, de csak tűnik. Vagy mégis sok? Most el bizonytalanodtam...
Najó, nem beszélek többet, lássuk a medvét! Ne, azt inkább ne. Lássuk a könyveket!


1. Lauren DeStefano: Hervadás

Wáhháá! Nagyon tetszett a könyv, személyes kedvencem lett. Nem volt ki számit hat ő, fordulatos volt!
Szerintem gyönyörűen voltak ábrázolva az emberi érzelmek, mindenkinek saját személyisége volt, (amihez eléggé ragaszkodott az írónő).
A három feleségnővér közül Jenna volt a legszimpibb, aztán Rhine majd Cecily.
A férfi szereplők közül természetesen Gabriel volt a kedvencem, bár nem lett az a tipikusan sexi Dameon. Remélem értitek. :') Vaughn borzasztó ember volt, a saját fiát is elzárta a külvilágtól. Linden emiatt elég érdekes figura volt, könnyen becsapható. Talán emiatt jött ki olyan jól Cecilyvel.
Rhine ikre szintén a kedvencem lett, bár őt csak a visszaemlékezésekből ismerhették meg. Remélem valamelyik kötetben majd többet olvashatok róla.

A világ, amit az írónő felvázolt, borzalmas, de legalább minden a helyén van. Én legalábbis nem találtam benne logikai bakikat (bár tudnám miért mindig Észak-Amerika éli túl a sokadik világégést!).
Elképesztő lehet úgy élni, hogy (mint nő) 20 éves korodban meghalsz. A mostani húszévesek csak akkor kezdenek el igazán élni…

2. Heltai Jenő: Az asszony körül

Igazán szép novellák voltak benne, bár néha úgy éreztem, hogy kigúnyolja a nőket. A legviccesebb, az a ha jó utas volt, ami végén a két legjobb barátnő összeveszett… És milyen piti dolgon! Na mindegy.

A másik kedvencem, az a Zsuzsis volt, aki egy csecsemő. A húgom szerint leereszkedő és undok baba volt (tényleg az volt), de ettől függetlenül kedves történetet olvashattunk.

3. Meg Cabot – Kim Harrison – Michele Jaffe – Stephenie Meyer – Lauren Myracle: Pokoli báléjszakák

Egy novella azért lezárulhatna valahogy, nem? Mindegyik túl befejezetlennek tűnt, és hiába tudom, hogy biztos a happy end, azért jobban szeretem az író fantáziáját a bízni a dolgok alakulását. 

Meg Cabot sztorija nem lett volna rossz, elég sok mindent meg tudtunk, de a vége után jött volna a nagy csavar! De mivel ez egy novell, az lemaradt.

Lauren novellája (Virágcsokor) elég durva lett, szerintem gusztustalan volt a vége, de ez legalább egy rendes novella volt, nem pedig egy regény első fejezete.

Kim története a fehér meg fekete kaszásokról nekem tetszett, de ennek a végével sem voltam megelégedve.

Michele, Csók és ármány című novellája tetszett a legjobban, Miranda érdekes főhősnek bizonyult, és Shibby is kedves lánynak tűnt. Szívesen olvastam volna még rólu, de azért ez a novella lezárás egész jó lett.

Stephenie története is jó volt, érdekes volt az angyal/démon harc. Kicsit kusza volt a sok szemszög, meg az is, hogy senki nem mondta Gabenek, hogy félvér. Bárcsak lenne folytatása!

Összességében a második novellák kívül mindegyiknek egy regénynek kellene lenni nem csak egy novellának.

4. Lynne Reid Banks: Aurelia

Nagyon édes történet volt! 

Érdekes volt a tigrisek szemszögéből olvasni, szerintem valósághű történet lett. A legjobb az egészben a vége volt. Hiába nem teljesült be a szerelem, szerintem így is szép volt. A legjobban az tetszett, hogy Róma történetén nem változtatott, úgy írta, ahogy történt.
Viszont azon elgondolkodtam, hogy tényleg minden római polgár szerette a cirkuszt? Ahol ártatlan állatokat meg embereket öltek meg?
Tetszett a történet, bár elég fura volt, hogy Afrikából Svédországban egy atombombával, három kínai lánnyal, aztán megismerkednek a svéd királlyal, aki autószerelő akart volna lenni, meg ott van a miniszterelnök is.
És Holger1 meg Celestin! Jajj, de elegem volt belőlük! De aztán ők is meg változtak, vagy inkább a áttestek a ló túloldalára. Már nem a király ellen, hanem mellette harcolnak.
Holger2 nemlétezése érdekes volt, bár ennyi hülyeséget egy könyvbe, ami logikusan van felépítve ráadásul, még nem olvastam.
Amúgy egy kicsit sok volt benne a politika, engem néhol már zavart, és át akartam ugrani azokat a részeket, de végül nem tettem. :)

5. Jonas Jonasson: Az analfabéta, aki tudott számolni

Mivel nem olvastam a százéves embert, nem voltak olyan problémáim, mint a többieknek. 

Összességében jó volt, bár nem röhögtem rajta hangosan

.

6. P. R. Morrison: Szélszelidítő

Érdekes dolog volt ez az átok. Még nem találkoztam hasonlóval. 

Rufus és Archie jó szereplők voltak, csak a fiú szülei mentek az agyamra. Az apja nem annyira, de az anyja! Fű, de elegem volt belőle! De végülis érthető… 

Kedves kis történet volt, a Jégsirályokat nagyon megszerettem, rendes katonáknak bizonyultak.

Először azt hittem nem fog tetszeni a történet, de mikor már én is belegabalyodtam a szálakba, akkor kezdett izgalmas lenni. 

7. Ráth-Végh István: A könyv komédiája

Rengeteget nevettem, a címeken, előszavakon, ajánlásokon stb., de rengeteg le nem fordított szó, mondat volt benne, meg a vége felé kicsit lapos lett. De ezen felül is tetszett, örülök, hogy rátaláltam ere a könyvre. 

„Ego, qui nemini cedo et qui a nemine doceri possum.” Ajánlom minden vérbeli könyvmolynak, remek olvasmány! :)

8. Jan Otčenášek: Rómeó, Júlia és a sötétség 

A cseh szerző regénye vallomás az elvadult világ farkastörvényei közepette továbbélő emberségről, szeretetről, önfeláldozásról, a tiszta, gyöngéd érzésekről. A megejtő szépségű szerelmi történet a németek megszállta Prágában játszódik, szereplői Pavel, az érettségiző cseh diák és Eszter, az üldözött zsidó lány.