Leiner Laura - Ég veled

Sziasztok! Igyekszem visszatérni a blogra, szóval íme, új bejegyzés, jupi! :D

Leiner Laurát a Szent Johanna gimi sorozatával ismertem meg, mint rajtam kívül sokan mások. Akkor úgy éreztem, hogy "végre egy könyv, ami rólam szól!". Tény, hogy én szinte alig hasonlítottam Renire. Szerencsére.

A következő sorozatát, a Bexit azonban nem tudtam végigolasni. Egyszerűen ki nem állhattam Nagy Márkot, ha jól emlékszem a második részig bírtam a sztorit. Emiatt aztán az utána jövő Iskolák versenye sorozatába se mertem belevágni. Két év kellett hozzá, hogy a nagy hype rávegyen, nem lehet ez olyan rossz.

Fülszöveg

Újvári Hanna a tinik megszokott életét élte egészen egy évvel ezelőttig, egy családi tragédia azonban mindent megváltoztatott. Most apukájával kettesben tölti a hétköznapokat, és rég nem a korosztályának átlagos problémái foglalkoztatják.

Miután átveszi a tizenegyedikes bizonyítványát, az évzáró után váratlan felkérést kap az igazgatótól: részt vehet egy iskolai versenyen, ahol kiváló matekosként főleg a logikai feladatok megoldásában számítanak rá.

Hanna környezete ragaszkodik hozzá, hogy elmenjen a megmérettetésre, így a Szirtes Gimnázium négyfős csapata elindul az Iskolák Országos Versenyére.

Az Ég Veled az Iskolák versenye trilógia első része.

Történet és szereplők

Első találkozásom a könyvvel egy könyvesboltban történt. Sok időm volt, így beleolvastam, és őszinte leszek... Egyáltalán nem fogott meg az első pár oldal, sőt, untam. 

Első mondat:

"Halkan kopogtattam az ajtón, majd benyitottam a titkárságra, és kissé tanácstalanul léptem be."

Ez volt egy éve, aztán pár hete betértem a helyi könyvtárba, és ott vigyorgott rám a polcon a könyv. Mondom, hát akkor ezt ideje hazahozni! 

Épp egy SzJG maratont tartottam, a hatodik rész után álltam neki az Ég Velednek. Érződött Laura stílusa a könyvön (nyilván), és sokszor volt, hogy ismerős mondatok bukkantak fel a szövegben.  Ettől függetlenül hamar megszoktam Újvári Hannát, és izgalommal figyeltem az eseményeket.

 Az Iskolák versenye egy nyolc éves hagyománnyal bíró megmérettetés, ettől függetlenül senki sem ismeri. Minden évben más, a kezdetekig titkos helyszínen mérkőznek meg a kiválasztott iskolák négy fős diákcsapatai. Ebben az évben a borító kicsit segít hova kerülnek: erdőbe. Naszóval, előző évben a Balatonnál volt, és ezért a legtöbb suli telerakja úszókkal a csapatát. Kérdem én, és az előző előtti éveket miért nem nézték át, he? Ennyire nem lehetnek buták a tanárok...

 Hannáék csapatában csak egy lány kifejezetten "vizes", Bernadett, aki válogatott szinten vízilabdázik. Hát, ő egy elég fura lány, elég fiús, de annyira nem ismertük meg ezalatt a pár nap alatt. A csapat tagja még Lóri, aki gyúrni szokott és a #párnaplábnap lelkes képviselője. Ő egy egész aranyos fiú, bár eléggé egyoldalúan ismertük meg, hisz állandóan csak a gyúrt. A csapat legfiatalabb tagja Zsombi, aki emiatt aztán igen könnyen befolyásolható, a sárga csapat egyik fiúját kiáltotta ki legjobb barátjának, Mátét. Emiatt aztán több konfliktusa is lesz a csapatával, és úgy érzem ez a következő kötetekben csak nőni fog...

A negyedik versenyző pedig a főszereplő, Újvári Hanna. Először nem is akart jönni a versenyre, félt az apukáját egyedül otthon hagyni. Végül miatta dönt úgy, hogy mégis részt vesz, bár többször felötlik benne, hogy rosszul döntött. Emiatt néha idegesített Hanna viselkedése. Ugyan nem érthetem, hiszen nem én éltem át a tragédiáját, és tudtam is sajnálni őt... Egy darabig. Aztán kezdett nagyon egyoldalú lenni az egész, és egyszerűen ideegsíteni kezdett, hogy fikázza az internetet, az apját istápolja, és állandóan magára szól, ha véletlen boldog lenne. Tudom, mindenki máshogy kezeli az ilyen helyzeteket, és ha velem történt volna ilyen, biztos máshogy írnám most ezeket a sorokat. Viszont dícsérendő, hogy Laura ilyen témákhoz nyúl, és biztos vagyok benne, hogy Hanna a trilógia végére hatalmas fejlődésen megy majd keresztül.

A többi versenyző közül két fiút ismertünk meg jobban: Mátét és Kornélt. Mivel semmit nem olvasgattam a neten, először azt hittem Máté lesz az álompasi, de aztán hamar kiderült, hogy neki teljesen más szerepet szánt Laura. Olvastam más értékeléseket, és Kornélről mindenki ömleng, hogy tökéletes álompasi, meg hasonlók. de én nem éreztem ezt. Tény, hogy irtó aranyosan viselkedik, és Laura minden eddigi fiújánál jobb, nem arrogáns, nem nagyképű, kedves, figyelmes, tudja mikor kell hallgatnia, és mikor kérdeznie... Oké, lehet tényleg tökéletes. 

Kicsit visszatérve a versenyzős részhez. Még nem olvastam ilyen történettel könyvet, szóval nagyon érdekes volt. Jó feladatokat talált ki Laura, viszont a kivitelezéssel akadt pár problémám, főleg az erdős jelenetekkel. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a Bükkben voltak. Na most, én tájékozódási futó vagyok, vagyis nem a turista utakon szoktam futni, hanem keresztbe, kasul, árkon-bokron keresztül nagy tempóban. Így bátran kimerem jelenteni, hogy a Bükk az egyik legtisztább erdős rész Magyarországon. Nyilván, lehet bozótosabb területet találni, tegyük fel, hogy egy ilyen helyen van a verseny. Én is szoktam nagy bozóton átfutni, és még sose néztem ki úgy, mintha az Éhezők Viadalán futtattak volna meg. Max egy ág a hajamban, egy-két pici karc a kezemen, és ennyi. 

A Bükk

Szóval kicsit zavart, hogy ilyennek mutatták be az erdőt, miközben a világon a legmegnyugtatóbb dolog számomra, ha erdőben lehetek.

Kedvenc jelenetek

Akadt egy pár ilyen, mivel spoilerezni nem szeretnék senkinek, ezért csak annyit írok, hogy szinte az összes Kornél+Hannás jelenet, illetve a szarvasbogár megmozdulásai :D Azon én teljesen behaltam! Bár. Látszik, hogy városiak, azért egy szarvasbogár nem olyan ijesztő. 

Kedvenc idézeteim

„– Bejelölt egy idős nő az Instán – mutatta felém a telefonját, amin a nagyi mosolygós profilképe virított.

– Az elég bizarr – reagáltam le tettetett közömbösséggel.– Igen – biccentett Kornél. – Ismered? – tartotta elém továbbra is a képet.– Soha nem láttam – hazudtam, megpróbálva védeni magam, amennyire csak lehet."

„Valamiért Kornél társaságában teljesen máshogy működtem, ami egyszerre tett boldoggá, és okozott maró bűntudatot. Gyűlöltem magam, amiért jól szórakoztam a társaságában, miközben hálás voltam azért, hogy ez megtörténhet."

„– A dobozok tetején van a post it, hogy mit tartalmaz. „P” a padlizsánkrém. „G” a gránátalma – mutattam.
– És a „T”? Takony?
– Apu!!! – kiáltottam rá mérgesen.

– Elnézést, csak úgy néz ki – pöckölte meg az átlátszó doboz oldalát.”

Végső vélemény
Ugyan voltak dolgok, amik nem tetszettek, és a kezdeti negatív hozzállás azt hittem befolyásolni fog, de végül nagyon hamar végeztem a könyvvel, pedig nem egy rövid darab. Ebből már látszik szerintem, hogy őszintén élveztem, amit olvastam, visszaadta a reményt Leiner Laura könyveihez (Nagy Márktól még mindig kiráz a hideg), és nagy izgalommal várom, hogy végre visszavigye valaki a második részt a könyvtárba :D 

Mindenképpen öt csillagos olvasmány!