Frances Hodgson Burnett: A kis lord | értékelés
Cedric Errol átlagos kisfiú, aki vígan éli a mindennapjait. Mindenki szereti, és ő is mindenkihez a legnagyobb jóindulattal fordul, és el sem tudja képzelni, hogy rossz emberek is élhetnek a világban.
Én és a könyv
A titkos kert elolvasása után tudtam, hogy ettől az írótól muszáj leszek még olvasni. Hála a Manó könyveknek a Kis Lordot ebben a gyönyörű új kiadásban tudjátok ti is elolvasni, amit én csak ajánlani tudok. A polcom éke ez a könyv, akár a külsejét, vagy a belsejét nézzük.
Fülszöveg
A hétéves, amerikai Cedric Errol, szegény, özvegy édesanyjának és egész környezetének kényeztetett kedvence, vígan éli a maga gyerekéletét. Ám egy szép napon nem várt fordulatot vesz az élete: angliai sosem látott nagyapja, Dorincourt grófja, magához veszi egyetlen örökösét, Cedricet.Az önző, rideg nagyurat első látásra leveszi a lábáról a bájos, bizalomteli kisfiú – a gróf féltékenyen megpróbálja elválasztani imádott anyjától a gyereket.
F. H. Burnett múlt századi amerikai írónő immár klasszikusnak számító regénye sok bonyodalom után a három ember egymásra találásával ér véget.
Lapszéli jegyzetek
Ahogy említettem már a Titkos kert című könyvét már olvastam az írónak, és valami ahhoz hasonló történetre vártam itt is. Nagy meglepetésemre nem teljesen ez történt. Olyan érzésem volt, mintha egy sokkal fiatalabbaknak íródott könyvet olvasnék, ami önmagában nem baj, csak meglepett elsőre (a kiadó kilenc éven felülieknek ajánlja).
Az alapsztori ugye az, hogy van ez a Cedric fiú, aki anyukájával él, és mindenki imádja, mert egyszerűen tökéletes, pedig csak hét éves. Aztán kiderül, hogy a nagypapájának ő az egyetlen örököse, és ezért Angliába költözik az édesanyjával. Persze nem olyan egyszerű ez, hiszen a nagypapa az egyik leggonoszabb grófként híresült el a környéken.
A fülszöveg alapján sokkal gonoszabb nagypapára számítottam, persze aztán rájöttem, hogy ez a történet mégiscsak a gyerekeknek szól. Miután így tekintettem rá, sokkal jobban tetszett, és nagyon élveztem az olvasását.
Talán a nagypapa is volt az, aki a legösszetettebb karakter volt az egész történetben, és a legnagyobb változáson ment keresztül hála az unokájának. Jó volt olvasni, ahogy megenyhül a szíve, de még ő sem hiszi el, hogy éppen ez történik.
Cedric és az édesanyja számomra nem voltak annyira izgalmas szereplők. Túl tökéletesnek találtam őket ahhoz, hogy valódiként tudjak rájuk tekinteni. Gyermeki szemmel nézve úgy gondolom ez még belefér, mert olyan értékeket közvetítenek a cselekedeteik, amikkel jó példát mutathatnak a mai fiatal korosztálynak.
Ami igazán meglepett, hogy volt olyan fordulat a könyvben, amire jómagam sem számítottam :D Nyilván, ezt nem árulom el előre, de nagyon izgultam, hogy hogyan is lesz ennek vége és mi lesz a megoldás.
Egy dolog volt viszont, ami nagyon zavart. Hogy a mi kis tökéletes Cedricünk egy nap alatt meg is tanult lovagolni és egyben vágtázni is a kis cuki póniján. Mmmm, oké? Bárcsak én is ilyen ügyes lettem volna ennyi idősen! És bárcsak nekem is vett volna valaki lovat (még most is vehet valaki, ha kedve tartja :D)
Összességében F. H. Burnett remek gyermekkönyvet írt, aminek a története nem teljesen kiszámítható, és olyan értékeket közvetít vele, amik a mai világban is megállják a helyüket. Ha egy laza nyári napra keresel olvasnivalót magadnak, vagy gyermekednek, mindenképp tedd ezt a kosaradba.
Ajánlom, ha
Megjegyzések
Megjegyzés küldése