Kristin Hannah: Repülj messzire! | értékelés
.png)
A nagysikerű Szentjánosbogár lányok története ebben a könyvben olyan lezárást kap, ami kitépi az ember szívét, majd összefoltozva visszahelyezi. A Repülj messzire egy történet veszteségről, reményről, családról és barátságokról.
Én és a könyv/PROjekt
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Fly Away
Fordító: Palásthy Ágnes
Fülszöveg
A Szentjánosbogár lányok további megindító története.Tizenévesként, a hetvenes években Tully Hart és Kate Mularkey elválaszthatatlanok voltak. Tully volt a sminkjével és nyakba akasztós felsőivel a legmenőbb lány az iskolában. A szemüveges Kate pedig, a bokalengő farmerével, a stréber kívülálló. Ám a véletlen és a körülmények összehozták őket, és évtizedeken át kitartottak egymás mellett. Így kezdődött Tully és Kate története. Barátnők mindörökre.
De néha véget érnek a történetek, és lehetetlennek tűnik újrakezdeni őket.
Most, évekkel később, Tully életét fenekestől felforgatta a gyász. Szeretné betartani a Kate-nek tett ígéretét – hogy Kate gyermekei számíthatnak rá–, de fogalma sincs, hogyan csinálja. Mit tud arról az arrogáns, ambiciózus Tully, aki soha nem volt házas, hogy mit jelent családhoz tartozni?
Kate lánya, a tizenhat éves Marah Ryan ugyanolyan elveszett, mint Tully. A magányos és sebezhető lány megismerkedik egy fiatalemberrel, aki kézen fogja, és bevezeti az ő veszélyes, kétes világába.
Tully anyja, Dorothy Hart megbízhatatlan asszony, számtalanszor elhagyta a gyermekét, és végül összetörte a szívét. Ám most Tullynak szüksége van rá. Dorothy még egyszer visszatér, kétségbeesetten keresi a második lehetőséget, hogy jó anya legyen. De szembe kell néznie a legsötétebb félelmeivel, és elárulni múltja rettenetes titkát – csak akkor lehet az az anya, akire sérült lányának szüksége van.
Egy tragédia összehozza ezt a három gyászoló nőt, és felfedezőútra indítja őket. Mindhárman utat tévesztettek, és szükségük van egymásra – és talán egy csodára is, hogy átalakítsák az életüket, és újra higgyenek az életben.
Mélyedj el! Kapcsolj ki! Légy jelen!
Lapszéli jegyzetek
A könyvről röviden
– második, lezáró rész,
– középpontban a gyászfeldolgozás
– család, barátságok, szerelem
– önmagunk megtalálása
– elengedés
trigger warnings: gyász, önsértés, öngyilkossági kísérlet, alkoholizmus, függőség, kóma, meg amit akartok
Véleményem
A bejegyzés az első részre spoileres!
"Amikor a házastársadat vagy a gyerekedet vagy a szülődet veszíted el, leterítik a vigasz szőnyegét eléd, de a legjobb barát az más. Elvárják, hogy rajta tedd túl magad."
A könyvet egy meleg augusztusi napon kezdtem el... Majd mikor rájöttem mennyire nehéz olvasmány lesz, 91 oldal után letettem, és egy hónapot pihentettem, majd pár oldal után megint egy húsz nap szünet, és végül októberben fejeztem be.
Azt hiszem, ebből is látszik, hogy nem volt egy könnyed olvasmány. Kristin Hannah kicsit mintha minden létező rosszat összeolvasztott volna ebben a regényben a három nőn: Tully-n, Mara-n, és Dorothy-n keresztül.
A történet egyszerre több szálon bontakozott ki, és nagyon nehéz úgy írnom róla, hogy ne áruljak el túl sokat, mert az a legjobb, ha ti magatoknak fedezitek fel ezt e történetet.
A könyv Kate halála után játszódik főleg, de bepillantást kapunk Tully anyjának, Dorothynak a múltjába is. Sokszor ugráltunk az időben, a jelen, múlt és nagyon múlt keveredett össze egy különleges történetben.
Miután Kate meghalt, sokakat hagyott maga után teljes kétségbeesésben. A férje, a lánya, és a legjobb barátnője is teljesen szétesett, és a legkülönbözőbb módokon próbálták feldolgozni a gyászt.
De ahogy a fülszöveg ígérte, ez most főleg Tully könyve volt, Dorothy-é és Marah-ê. Mindez a szokásos Kristin Hannah stílusban.
Kicsit úgy éreztem, hogy nagyon kis mindenről akar szólni ez a könyv, és tényleg minden problémát belegyúr, amit csak lehet, de valahogy mégis sikerült megoldania K. Hannah-nak, hogy nem éreztem túl soknak, kényszerítettnek.
Olyan nehéz kívülről, tiszta fejjel olvasni egy történetet, amikor te magad látod, hogy melyik ember mennyire mérgező, de nem tudsz szólni, nem tudsz segíteni, és amúgy se hallgatnának rád.
Marah úgy érzi, teljesen kihúzták a lába alól a talajt, és elveszítette az egyetlen embert, aki megértette, és figyelt rá. Nagyon nehéz volt olvasni, hogy miken ment keresztül, hogy mennyire elutasító volt mindenkivel. Ami nagyon fájt, hogy mikor ő kért segítséget, még utána sem látta, hogy tényleg szereti a családja, és a legjobbat akarják neki.
Spoiler [[ A fülszöveg által említett "fiatalembert" pedig az első másodperctől kezdve, hogy megismertem, ki nem állhattam. Tudom, neki is biztos voltak okai, hogy ilyen lett, de emelett olyan toxikus, manipulatív, és önző ember volt, hogy az hihetetlen.]] Spoiler vége
Tully egész életében a karriert választotta, így mikor Kate meghalt, az egyetlen igaz barátja halt meg. A családját mindig a sajátjaként kezelte, és ott szeretettel is fogadták. Kate-nek halálakor megígérte, hogy vigyázni fog a gyerekekre, amit mindenképp szeretett volna betartani.
De ahogy mindig falakba ütközik, nem találja önmagát, és teljesen beburkolózik a magányban, végül egymás után hozza a rossz döntéseket, amiktől egyre rosszabb helyzetbe kerül. És végül egy majdnem végzetes döntése, újra összehozza a családot.
Ami az egyik legérdekesebb volt: végre megismerhettük Dorothy történet! Végig erre vártam kb, és csak a könyv utolsó egyharmadában jutottunk el idáig. Kicsit sajnáltam, hogy szinte egyszerre, ömlesztve kaptuk meg a története nagy részét, de így is nagyon erős volt. És így megismerhettük Tully apját is, és ahhhh. Mennyire máshogy is alakulhatott volna az életük.
Engem leginkább talán Dorothy élete hatott meg. Vagyis ez talán nem a legjobb fogalmazás, de nála már láttuk azt, hogy honnan hova jutott, min ment keresztül, és milyen hatással volt ez a környezetére. Ő igazán megérkezett, és készen állt arra, hogy jobb ember legyen.
Készítsetek zsebkendőt amúgy, mert szükségetek lesz rá. Én a könyv utolsó harmadát végig sírtam, a lapokat alig láttam. Az utolsó sor után pedig percekig csak ültem csöndben, és próbáltam feldolgozni, hogy tényleg vége a regénynek.
Összességében, csak ismételni tudom magamat, hogy ez nem egy egyszerű olvasmány, komoly és fájdalmas témákkal foglalkozik. Viszont Kristin Hannah nagyon érzékenyen nyúl ezekhez, és igazán valósághűen, meghatóan adja át.
Ajánlom, ha
Megjegyzések
Megjegyzés küldése