Shea Ernshaw: Winterwood – Télerdő | értékelés
.png)
PROjekt
Fülszöveg
Főleg a Fir Haven városát körülölelő erdőkben. Egyesek szerint varázslat rejlik bennük. Sőt, kísértetek is.
Nora Walkert néhányan boszorkánynak tartják, és csak ő ismeri az igazságot az itteni fákról. A Walker lányokat mindig is különleges kapcsolat fűzte az erdőhöz, és ez vezeti el a lányt Oliver Huntsmanhez, ahhoz a fiúhoz, aki hetekkel ezelőtt eltűnt a Kezelhetetlen Fiúk Táborából. Ráadásul az elmúlt évek legszörnyűbb hóviharában. A fiúnak már meg kellett volna halnia, mégis életben van, de semmire sem emlékszik abból, ami az eltűnése estéjén történt.
Nora nyugtalannak érzi az erdőt Oliver jelenlétében. Nemsokára rájön, kénytelen felfedni az igazságot a fiúról, akivel immár őszintén törődik. Hogyan maradt eddig életben az erdőben, és egyáltalán, hogyan került oda? Nora még nem sejti, hogy a fiúnak is megvannak a maga titkai – amiket kész mindenáron megtartani, mert úgy tűnik, nem ő az egyetlen, aki azon a végzetes estén eltűnt.
A tündérmesék óta tudjuk, hogy félnünk kell a sötét erdőt és azt, ami benne lapul.
A Télerdőből kiderül, miért.
Lapszéli jegyzetek
A könyvről röviden
– mágikus realizmus
– lassú cselekmény
– különleges hangulat– boszorkányok
Véleményem
"Az alvó erdőben biztonságos az átjárás. De ha felébred, jobb, ha elmenekülsz."
A Gonosz mélység elolvasása után már tudtam mire számíthatok Shea Ernshaw-tól: nem túl pörgős cselekmény, hihetetlen hangulat, különleges atmoszféra, mágia, és (számomra) kiszámíthatatlan csavarok.
Nem kellett csalódnom, a Télerdőben ez mind megvolt! Sok értékelésnél láttam, hogy ők kitalálták, mi a helyzet a nagy csavarral... Úgy látszik én túl buta vagyok ehhez, mert engem teljes meglepetésként ért.
Na, de nézzük akkor a történetet.
A Walker lányok már évtizedek élnek az erdőben, fenn a hegyen, a várostól messze. Az egyetlen szomszédjaik a tó partján lévő nyaralók ideiglenes lakói, és a Kezelhetetlen Fiúk Táborában táborozók a tó túloldalán.
Télen, ha sok hó esik, minden út járhatatlan lesz, és aki a hegyen van, az a hegyen is marad. Idén télen is ez történt. Nora Walker hozzá volt szokva az egyedülléthez, és nem izgult. Egészen addig, amíg az erdőben egy fiúra nem bukkant. A fiúra, aki nemrég eltűnt a Kezelhetetlen Fiúk Táborából. De ez ugye a fülszövegből is kiderült, lol.
Már az első oldalaktól kezdve magával ragadott a történet. Egy varázslatos erdő, amibe csak a Walker lányok mehetnek be, teliholdkor, mert amúgy mindent elnyel? Mintha már nem féltem volna eléggé a sötét erdőktől, heh. Ernshaw különleges stílusa ebben a könyvben is megmutatkozik, és elvarázsolja azt, aki hagyja magát.
Én mindig is az a személy voltam, aki képtelen rájönni a fordulatokra, így volt ez A Télerdővel is. A misztikus hangulat engem teljesen beszippantott, és az összes fordulat teljesen váratlanul ért.
A történetet főleg Nora és Oliver szemszögéből láthatjuk, de néha-néha bepillanthatunk a varázskönyv oldalaiba is, ami egy-egy Walker lány életét írja le röviden és egy hozzájuk kapcsolódó varázslatot. Őszintén, bármelyik lányról szívesen olvasnék egy teljes könyvet, nem csak egy páros oldalnyit.
"Mert én inkább vagyok sötétség, mint átlagos lány. Téli árny, mint augusztusi napfény. Az erdő leányai vagyunk, suttogta mindig a nagymamám."
Ha már a szereplőknél tartunk Nora szerintem nem az a tipikusan szerethető karakter. Nem véletlen, nem is akarja ő annyira szerintem, hogy megszeressük, számomra mégis nagyon szimpatikus volt. Nem volt egyszerű élete, amire csak rátesz egy lapáttal, hogy boszorkányok leszármazottja, de az anyja nem akarja megtanítani neki az örökségét. Így hát egyedül próbál rájönni a dolgokra, és csak apró varázslatokat végez - meg persze kijár újholdkor a titokzatos és veszélyes erdőbe.
Nagyon tetszett, hogy mennyire komplex karaktereket kaptunk, mindenkinek voltak negatív, pozitív vonásai, amiért lehetett őket szeretni vagy nem.
Oliver számomra annyira rejtélyes karakter maradt végig, hogy most is, ahogy visszagondolok, mintha egy titokzatos köd lepné be a lényét. De amúgy ezt imádom Shea Ernshaw regényeiben pont.
A mellékszereplőket is összetett embereknek ismertem meg, ami YA regénynél azért valljuk be, ritka szokott lenni, de a Télerdőnek ez is sikerült.
Hihetetlen, hogy az utolsó pár oldalon mennyi feszültség gyülemlett fel a lapokon. Elképzelni nem tudtam, hogy lesz lezárva a könyv, és aztán nagyon-nagyon meglepődtem a végső megoldáson. Mint az elején mondtam, én Ernshaw fordulatait sose látom előre :D
Tetszett: a könyv különleges hangulata, a varázslatos erdő, a szereplők kidolgozottsága
Nem tetszett: nincs ilyen :D
Hangulat: misztikus
Összességében tökéletes olvasmány a hideg novemberi napokra, amikor az ember egy kis boszorkányságra vágyik, nem rohan sehova, és van ideje elmerülni ebben a misztikus, sötét történetben.
Ajánlom, ha
Megjegyzések
Megjegyzés küldése