Lex Croucher: Reputation - Kinek a jó híre? | értékelés
A középosztálybeli Georgiana minden álma, hogy kiszabaduljon az unalmas hétköznapjaiból, és mikor erre lehetősége támad újdonsült barátnője által, azt hiszem mondhatjuk, hogy elszaladt vele a ló... De senki sem futhat örökké.
PROjekt
Fülszöveg
Lex Croucher végtelenül szórakoztató regénye egy klasszikus romantikus vígjáték a Bajos Csajok és Jane Austen rajongóinak.A szülei által elhagyott, középosztálybeli Georgiana Ellers új városba költözött, hogy az elmondhatatlanul savanyú nagynénjével és nagybátyjával éljen. Egy különösen unalmas bulin találkozik a titokzatos Frances Campbellel, a társaság egyik gazdag tagjával, aki olyan életet él, amilyet Georgiana a legmerészebb álmaiban sem tudott volna elképzelni.
A magányos és sebezhető Georgiana bekerül tehát Frances és az ő őrülten gazdag, erkölcstelenségben tobzódó barátainak társaságába. Georgiana előtt egy új világ tárul fel: részeg dorbézolás, féktelen éjszakák, sármos fiatalemberek és a társadalom legfelsőbb rétegei.
De lehet, hogy a felső tízezerbe való belépés ára sokkal magasabb, mint amennyit Georgiana hajlandó fizetni érte…
Lapszéli jegyzetek
A könyvről röviden
– történelmi romcom?
– középosztály vs elit kapcsolata
– rengeteg alkohol, mérsékelt humor
Véleményem
"– Szórakozzanak jól, hölgyeim! – kiáltott utánuk a folyosón a lord. – És ha tüzet látnának, bármit tehetnek, csak nehogy eloltsák."
A könyv fülszövege alapján elég jó képet kapunk arról, hogy miről is szól ez a regény, de még így is meglepett az a rengeteg alkohol, hazugság, drog és egyéb kábítószer, ami ennek a... 1800-as?? években játszódó regényben. Illetve nem mondanám rá, hogy végtelenül szórakoztató. Az eleje kifejezetten uncsi volt, a közepe fura, a végére pedig végre lett valami kis esze a főszereplőnknek.
A középosztálybeli Georgianát szülei lepasszolják a nagynénjéhez és nagybátyjához, miután ők a tengerpartra költöznek. Georgiana szülei értelmiségiek, így ő is eléggé gondolkodó szellemben lett nevelve, szeret olvasni, és rengeteg verset tud fejből.
A nagybátyja házában Georgiana halálra unja magát, pedig ő másra sem vágyik, csak a nagyvilági életre, aminek a lehetősége aztán ajtóstul ront rá egy hihetetlen unalmas, és nem megfelelően megvilágított partin.
Megismerkedik Frances Campbellel (zöld ruhás lány a borítón), és innentől kezdve a mi drága Georgianánk elindul egy olyan lejtőn, amit rossz volt olvasni.
Frances cseppet sincs rá jó hatással, Georgiana mégis ragaszkodik az újonnan szerzett barátaihoz, és nem akar visszacsúszni az unalomba, amiből éppen sikerült kitörnie, és ezért benne van mindenben, amire a barátai csak kérik. Buliról bulira mászkálnak kisérő nélkül, majd félholtra isszák magukat, és közben persze teljesen be vannak drogozva. How nice.
"– Egy vers jut erről eszembe – intett a távolba nagyvonalúan Jonathan.
– Melyik vers? – érdeklődött Frances.
– Jaj, hát melyik. Bármelyik."
Azt hiszem nem mehetek el amellett szó nélkül, hogy a könyv a szexuális zaklatás témakörére is kitér, sőt. Tetszett, ahogy ezt a szálat lezárta az irónő, és hogy egy kis komolyságot is kaptunk a szórakozás mellé.
A történetet a főszereplő, Georgiana szemszögén keresztül ismerhettük meg. Szerintem egy borzasztó hálátlan lány, és hihetetlen, hogy mennyire nem tudott józanul (ha!) gondolkodni sokszor. A kivétekes pillanatok amikor szerettem, az a Thomas-szal való beszélgetései közben volt, de csak azért mert még a hihetetlen romantikus dolgokat is szeretem a könyvekben. Viszont a végére amúgy egész megbocsátottam neki. Szívesebben olvastam volna úgy a könyvet, hogy végig annyi esze van.
A gazdag barátokra nem fecsérelnék túl sok szót, pláne, hogy az az utolsó látogatás teljesen kiakasztott. Borzasztó, mennyire fenn hordják az orrukat, és ahh. hagyjuk is. Pedig Jonathan szimpi volt, de még engem is hátbaszúrt.
A kedvenceim Mrs. Burton, Betty és Thomas voltak. Mrs. Burton ok nélkül lett olyan csúnyán lehúzva Georgiana által, sokkal menőbb nagynéni, mint azt gondolná az ember, amit mondjuk bizonyított is, mikor kiállt a lány mellett. Betty-t szerintem nem is kell magyaráznom, az egyetlen karakter, akivel együtt tudtam érezni, és már akkor tudtam, hogy tuti jó arc, mikor először szóba került. Az biztos, hogy én azonnal jó barátnője lettem volna.
Thomas pedig Thomas, szerintem nem is kell magyarázni, a megtört, hosszú hajú férfit, aki elrejti az érzéseit, és a gazdag elit nem érti, de mi megláthatjuk, hogy mi van a szíve mélyén.
"Georgiana nem sokat tudott a férfiakról, de annyit mindenképp sejtett, hogy az nem jó jel, ha az ember láttán összerezzennek."
Egy dolog, amin mindennél jobban fennakadt a szemem az a végén (nyugi, nem spoiler) történt, miszerint az egyik szereplőnk törött kézzel hosszú, gyors vágtázós lovaglásokra járt a határban. Nem mondom, hogy nem lennék türelmetlen én is, és ülnék lóra, miután már nem fáj a kezem, de azért maradjunk már a realitás talaján xD Hosszú vágtázós terepekre tuti nem megy semmilyen épeszű ember (lehet itt van a kutya elásva. Az ép észnél).
Amit kiemelnék, hogy tetszett a könyvben az mindenképp az, ahogy Lex Crouchernek sikerült beleszőnie a humort a regénybe. Ugyan tényleg nem tartom "végtelenül szórakoztatónak", de mindenképp voltak pillanatok, mikor hangosan nevettem rajta, és pár komikus jelenet is kellemesen fűszerezte az élményt.
Illetve meg kell említenem, hogy azért fejlődtek a szereplőink, és ennek köszönhető, hogy jó érzéssel csuktam be a könyvet, és nem akartam áthajítani a szoba másik oldalára.
Összességében ez egy különös, régenskori sztori, ami biztos nem mindenkinek fog tetszeni, de úgy érzem könnyen meg fogja találni a célközönségét. Ha egy humoros történelmi alapokon fekvő bulizós regényre vágysz, és magad is lázadó természetű vagy, akkor ez a könyv neked való.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése