T. J. Klune: A suttogó ajtón túl | értékelés


A halálnak van egy szépsége. Nem látjuk, mert nem akarjuk látni, ami teljesen érthető. Miért akarnánk koncentrálni valamire, ami elragad minket mindentől, amit ismerünk? Hogyan is foghatnánk fel, hogy sokkal több dolog létezik, mint amennyit látunk?

Fülszöveg

Wallace ​Price éppen a saját temetésén vesz részt, nagyon furcsán érzi magát, és amikor találkozik a kaszással, gyanítani kezdi, hogy valóban meghalt. De ahelyett, hogy egyenesen a túlvilágra vezetnék, egy különös teaházban találja magát, a hegyek között. A tulajdonosa egy Hugo nevű férfi, aki teával és süteménnyel várja az élőket, valamint révészként szolgálja a lelkeket, hogy megkönnyítse számukra az átkelést.

A sikeres és céltudatos ügyvéd azonban nem akarja feladni addigi életét, mindenáron vissza akar térni megszokott világába, csakhogy nem hagyhatja el a teaházat. Szerencsére annak furcsa és titokzatos lakói támogatást nyújtanak neki, hogy elfogadja a helyzetét, és felfedezzen olyan dolgokat, amik addig ismeretlenek voltak a számára. Aztán, amikor eljön a teázóba a menedzser, és egy hetet ad neki a túlvilágra való átkelés előtt, Wallace megpróbálja bepótolni mindazt, ami kimaradt az életéből.

A Ház az égszínkék tengernél című könyv szerzőjének új regénye magával ragadó történet életről és halálról, gyászról és reményről. Hol szívszorító, hol szívmelengető kortárs fantasy, aminek két főszereplője egy szellem és egy révész, és azt is megtudjuk belőle, hogy a kaszások élete sem könnyű…

Lapszéli jegyzetek

A könyvről röviden

önálló regény

–fantasy-s rom-komos valami

–nagy kérdéseket feszeget életről és halálról


Véleményem

Köszönjük a recenziós példányt a Galaktika kiadónak!

Wallace Price egy jólmenő ügyvéd iroda társalapítója, aki egy délután az irodában egyik pillanatról a másikra meghal. Nem törödött soha senkivel és semmivel magán és az üzleten kívül. Nade mi történik vele ezután? Ezzel a könyvvel bepillanthatunk egybe, a megannyi lehetséges változat közül. Láthatjuk, hogyan éli meg a saját temetését szellemként, mikor tudatosul benne, hogy valóban meghalt, hogyan képes ezt feldolgozni, és a legfontosabb, hogy hogyan tud továbblépni az élet ezen állomásán?

"– Sosem elég, igaz? Az idő. Mindig azt hisszük, hogy rengeteg van, de amikor igazán számít, rájövünk, hogy egyáltalán nem elég."

Először egy egyszerű fantasy-nak hittem, de sokkal összetettebb regényt olvashattam, mint vártam. Hiszen szó esik a szexualitásról, afroamerikaiakról és persze a halál lélektanáról is.

Az idő és a hely nem definiált, de valamikor a közelmúltban egy nem létező, kis teaházban játszódik. A teaház érdekessége, hogy építészetileg nem lenne szabad megállnia a lábán, mégis nemzedékek óta látja el az élőket, na meg persze a holtakat teával. A jelenlegi tulajdonosa Hugo Freeman azzal a "képességgel" rendelkezik, hogy néhány mondat után pontosan tudja, hogy kinek milyen teára van szüksége a halála után először.

A regénynek sok fontos szereplője van, de hármat közülük kiemelnék, Wallace Price, a halott; Hugo Freeman, a révész és Mei (tiszteletbeli) Freeman, a kaszás.

A karakterekről könnyen el tudtam hinni, hogy akár létezhetnének is. Teljesen valóságosnak érződtek, valódi problémáik és személyiségük van, amiket vagy szeret valaki, vagy nem. Én többnyire szerettem őket, de néha azért rezgett a léc.

Habár mindenki jellemfejlődésen ment keresztül, én Wallacet még az utolsó oldalakon is tudtam utálni.

 A kedvenc karakterem minden kétséget kizárólag Nelson Freeman volt, Hugo halott nagyapja, aki szellemként szórakozik a saját teaházában, ezzel nem csak az ott lévőket, de minket is jobb kedvre derítve. Borzasztó aranyos, mindenkinek segít, és mindemellett roppant humoros öregúr, így könnyen belopta magát a szívembe.

Nagyon emlékezetes könyv, nagyon sok olyan tartalommal ami képes elgondolkodtatni szerintem mindenkit. Tetszett a többirányú halál megközelítés és ezeknek kezelése, valamint a mindenkit foglalkoztató túlvilág. Számomra kicsit érdekes volt, hogy a mellékszereplők sorsa jobban meghatott mint a főszereplőé. Pedig nem mondanám kiszámíthatónak a szálakat, de valahogy úgy nyeh.. oké. Ellenben nem hunyhatunk szemet afelett, hogy ez volt a második könyv az életemben ami képes volt meghatni. Igazából nem olvastam még ehhez fogható írást, nem is tudnám semmihez se hasonlítani.

Mindenképpen ajánlom ezt a könyvet, ez a laza 430 oldal szerintem simán belefér egy ilyen jellegű könyvből, bár az első közel 250 oldalig elég átlagos, de fordulat minden pénzt megér.

Hatalmas tisztelet T. J. Klune-nak amiért egy szerette elvesztése után ennek a könyvnek a megírásával tudott továbblépni, ami által a saját gyógyulása mellett, izgalmas órákat nyújtott megannyi olvasójának.

Összességében 

Egy remek könyv a halálról és annak elfogadásáról és minden velejárójáról. A benne húzódó biszexuális szálat egy picit eröltetettnek tartom, de ezt mindenkinek szive joga eldönteni.

"- A lenyugvó nap fénye pazar színekbe vonta az eget és a tájat. Wallace azt kívánta, bárcsak több ideje lenne arra, hogy felfelé fordítsa az arcát."

Ajánlom, ha

- érdekel mi van a halál után
- elvesztettél valakit a múltban
- érdekelnek a földöntúli teremtmények


Ha felkeltette az érdeklődésedet a regény, akkor ITT tudod megvásárolni!

Vigyázzatok magatokra és olvassatok jókat!

Máté

Megjegyzések

Ezek is érdekelhetnek: