Dan Wells: Fragments - Töredékek

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
 Befejeztem a második részt és nincs meg a harmadik! Végem! Nem bírom ki 10 percig se a folytatás nélkül! Komolyan... Hogy milyen helyen lett vége a könyvnek!
*1 óra múlva*
Köszii apuu! Imádlak! (ugyanis megvette :) )

Mivel ez a második rész, elég nehéz spoiler nélkül leírni, de igyekszem kizárni, vagy majd figyelmeztetlek titeket, ha cselekményleírás következik.

Hát, erre igazán nem számítottam, és a legszomorúbb az, hogy meghalt az egyik kedvenc szereplőm. Mondjuk ez már a vége felé volt.
Dan Wells remekül ír, szinte hihetetlen, hogy amint megmagyaráz valamit, újabb kérdés kerül elő. A kedves olvasó reménykedik, hogy "Jujj de jó, mindjárt rájön!". A francokat! Nehogy elhidd! Max. megtámadják, kinyírják stb.

Örültem, hogy nem hagytuk el Marcusékat, és a történet két szálon, néhol három, a végén már négy szálon fut, de még így is követhető.
Kirát még mindig fenomenális főhősnek találom! A logikájával, a paranoiájával, a kétkedésével és az eszével együtt szerintem a legszerethetőbb karakter, akivel eddig találkoztam (akiről eddig olvastam).


Kedvenc idézetek:

"-De úgy gondolod, hogy embernek lenni fogyatékosság."

"-Mit csinál itt?
- Én vagyok az utolsó ember a földön."

"-Sajnálom, de Heronnak igaza van. El kell döntened, hogy ki vagy. (...)
 -Azért, hogy eldöntsem "melyik oldalon állok"?- Most már sírt, könnyei szinte égették az arcát.
 -Azért, hogy boldog lehess. Szétszakítod magadat."