Romantikusok novemberben
Sziasztok!
Egy kicsit vegyes felhozatal lesz ez a bejegyzés, mind a könyvek műfaját figyelembe véve, mind a megvalósítást. Az egyetlen közös vonás a romantikus főszál bennük, és egész véletlen egymás után olvastam őket.
Az első három novemberi könyvem mindegyikére ráillik a romantikus címke, és ha már így alakult gondoltam egy bejegyzésben írnék róluk.
Most, hogy ezt másodszorra is elmondtam, elárulom melyik könyvekről van szó:
- Nataša Dragnić: Minden nap minden órájában
- Rainbow Rowell: Eleanor és Park
- Susan Mallery: Chili és csokoládé
Mindhárom könyvet más-más kiadó adta ki, és eléggé más százalékkal bírnak moly.hu-n. Igazából ezek a százalékok nagyjából kifejezik azt is, hogy ha rangsorolnom kéne, mi lenne az. Mondjuk a Chili és Eleanorék között nem lehet dönteni, hiszen teljesen más stílusú a két regény.
A humor szempontjából mindenképp kiemelkedő Susan Mallery könyve, a Chili és csokoládé. A harmadik Buchanan fiú, Reid, és Lori kapcsolatába enged betekintést a szerző, emellett fel-fel bukkannak a már régről ismert jó tesók, illetve Dani, akivel még nem tudjuk mi lesz. Sokat nevettem a könyvön, illetve ez volt a leginkább felnőtteknek szóló, chick lit, amit, mint rájöttem én kifejezetten tudok élvezni. Jó kikapcsolódás, és remek szórakozási lehetőség. A másik, amiért nagyon szeretem, nem csak ezt a könyvet, hanem az egész sorozatot, hogy gasztroregény, és a családom nagy örömére (de lehet bánatára), mindig meghozza a kedvem a sütés-főzéshez.
Reid lett a kedvenc Buchanan fiúm, függetlenül attól, hogy képes volt egyetlenegy szerelmi csalódásra rákenni a tízezer egyéjszakás kalandját. De nagyon örülök, hogy találkozott Lorival. Akinek amúgy az egész családra jótékony hatása volt, sokat köszönhetnek neki. És Lori is nekik,de ez aztán elég spoileres, szóvaaal, olvasd el, ha érdekel. :D
Susan Mallery hivatalosan is a kedvenc chick lit szerzőm lett ezzel a könyvével, remélem más sorozatait is olvashatom majd.
Rainbow Rowelltől az Eleanor és Park volt az első olvasmányom. Mikor és mielőtt elkezdtem mondani, sokan írták, hogy "húú, nagyon jó ez a könyv", "de imádtam" és társai. Olvasás után bátran kijelenthetem, hogy én se csalódtam benne! A szereplőink szép lassan szerettek egymásba, és nem volt semmi sem rózsaszín giccsben úszó borzalom. Nagyon... valósághűen ábrázolta a szerelmet, minden élvezetével, és minden buktatójával együtt. A romantika mellett Rowell a kegyetlen valóságot is bemutatta, megjelent a könyvben az iskolai hierarchia, a bántalmazás, gúnyolódás (ráadásul elég borzalmas, hogy valakit a hajszíne miatt piszkálnak...). Mikor kiderült, mi történt a regény előtt Eleanorral, illetve mit tett Richie, én legszívesebben kinyírtam volna. Ő az egyik legborzalmasabb apa-karakter eddigi olvasmányaim alapján. De sajnos ilyen tényleg létezik... A könyv végi csavar teljesen kiakasztott. És aztán azok az idegörlő évek... És végül az utolsó fejezet.. Olvassátok el, ha úgy érzitek elég volt a mesékből! Vagy ha nem, akkor is. Megéri.
A Minden nap minden órájában a hónap romantikus mélypontja volt igazából... Ezt olvastam először, úgyhogy a többi felüdülés volt utána. Számomra Luka és Dora kapcsolata egész egyszerűen túl sok volt. Kevésbé hiszem, hogy létezik ilyen szerelem, mint azt, hogy léteznek unikornisok.Lukát legszívesebben amúgy is felpofoztam volna, mert borzalmas volt, hogy ennyire fél és nyápic és nem képes semmit se tenni a boldogságáért. Hihetetlen, hogy ennyi éven át hagyta stagnálni a kapcsolatukat, csak szenvedett, azt hitte boldog, mert megfelel a társadalom elvárásainak.
Dora és Luka között mindig ugyanazok a mozzanatok ismétlődnek, nem haladnak se előre, se hátra. Az írónőnek emiatt nem is lehetett nehéz dolga, hisz a fele könyv controll c controll v-vel megoldható volt. És hamár írónő, akkor a stílusa. Egyszerűen megfájdult a fejem a sok rövid mondattól, és képtelen voltam megszokni ezt a szaggatott, zaklatott írásmódot. Néha csak úgy átugrottam szavakat mert… Felesleges volt elolvasni a csodálatosnak az összes szinonimáját. Nekem jobban tetszett volna hosszabb mondatokkal. Ez volt az első arany pöttyös könyvem, amiben csalódtam.
És hiába olvastam novemberben ennyi romantikust, alig várom a decembert, ugyanis szándékomban áll elolvasni egy rakat karácsonyi/romantikus könyvet. Mivel nemsokára tényleg el kell kezdeni tanulni az érettségire, igyekszem minden időt kihasználni addig az olvasásra. Félek, a december lesz az utolsó ilyen hónapom. :(
Na, majd akkor jövő nyárra elkezdem összegyűjteni az elolvasandó könyveket!
Jó olvasást mindenkinek!
Reid lett a kedvenc Buchanan fiúm, függetlenül attól, hogy képes volt egyetlenegy szerelmi csalódásra rákenni a tízezer egyéjszakás kalandját. De nagyon örülök, hogy találkozott Lorival. Akinek amúgy az egész családra jótékony hatása volt, sokat köszönhetnek neki. És Lori is nekik,de ez aztán elég spoileres, szóvaaal, olvasd el, ha érdekel. :D
Susan Mallery hivatalosan is a kedvenc chick lit szerzőm lett ezzel a könyvével, remélem más sorozatait is olvashatom majd.
Rainbow Rowelltől az Eleanor és Park volt az első olvasmányom. Mikor és mielőtt elkezdtem mondani, sokan írták, hogy "húú, nagyon jó ez a könyv", "de imádtam" és társai. Olvasás után bátran kijelenthetem, hogy én se csalódtam benne! A szereplőink szép lassan szerettek egymásba, és nem volt semmi sem rózsaszín giccsben úszó borzalom. Nagyon... valósághűen ábrázolta a szerelmet, minden élvezetével, és minden buktatójával együtt. A romantika mellett Rowell a kegyetlen valóságot is bemutatta, megjelent a könyvben az iskolai hierarchia, a bántalmazás, gúnyolódás (ráadásul elég borzalmas, hogy valakit a hajszíne miatt piszkálnak...). Mikor kiderült, mi történt a regény előtt Eleanorral, illetve mit tett Richie, én legszívesebben kinyírtam volna. Ő az egyik legborzalmasabb apa-karakter eddigi olvasmányaim alapján. De sajnos ilyen tényleg létezik... A könyv végi csavar teljesen kiakasztott. És aztán azok az idegörlő évek... És végül az utolsó fejezet.. Olvassátok el, ha úgy érzitek elég volt a mesékből! Vagy ha nem, akkor is. Megéri.
A Minden nap minden órájában a hónap romantikus mélypontja volt igazából... Ezt olvastam először, úgyhogy a többi felüdülés volt utána. Számomra Luka és Dora kapcsolata egész egyszerűen túl sok volt. Kevésbé hiszem, hogy létezik ilyen szerelem, mint azt, hogy léteznek unikornisok.Lukát legszívesebben amúgy is felpofoztam volna, mert borzalmas volt, hogy ennyire fél és nyápic és nem képes semmit se tenni a boldogságáért. Hihetetlen, hogy ennyi éven át hagyta stagnálni a kapcsolatukat, csak szenvedett, azt hitte boldog, mert megfelel a társadalom elvárásainak.
Dora és Luka között mindig ugyanazok a mozzanatok ismétlődnek, nem haladnak se előre, se hátra. Az írónőnek emiatt nem is lehetett nehéz dolga, hisz a fele könyv controll c controll v-vel megoldható volt. És hamár írónő, akkor a stílusa. Egyszerűen megfájdult a fejem a sok rövid mondattól, és képtelen voltam megszokni ezt a szaggatott, zaklatott írásmódot. Néha csak úgy átugrottam szavakat mert… Felesleges volt elolvasni a csodálatosnak az összes szinonimáját. Nekem jobban tetszett volna hosszabb mondatokkal. Ez volt az első arany pöttyös könyvem, amiben csalódtam.
És hiába olvastam novemberben ennyi romantikust, alig várom a decembert, ugyanis szándékomban áll elolvasni egy rakat karácsonyi/romantikus könyvet. Mivel nemsokára tényleg el kell kezdeni tanulni az érettségire, igyekszem minden időt kihasználni addig az olvasásra. Félek, a december lesz az utolsó ilyen hónapom. :(
Na, majd akkor jövő nyárra elkezdem összegyűjteni az elolvasandó könyveket!
Jó olvasást mindenkinek!
Aurinko
Megjegyzések
Megjegyzés küldése