Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány | értékelés

 Ez a könyv kész hullámvasút volt, de szerencsére végül pozitív irányba futott ki a véleményem, még akkor is, ha nem kapott maximális csillagszámot tőlem molyon a könyv.

Én és a könyv

Harmadszorra olvastam Rejtő Jenőtől (az ilyet meddig számolja az ember lánya?), de ez a találkozás nem volt felhőtlen. Az első két regény után engem teljesen elvarázsolt a szerző, és biztos vagyok benne, hogy ezután is rengeteg jó könyvet tartogat majd nekem, csak ezzel nem találtunk egymásra. Így bátran folytatom majd a szerző életművét, ha újabb darabokra bukkanok itthon, vagy a könyvtárban

Ez a bejegyzés a Prológus Magyar írók hetének keretében született.

Köszönöm a könyvet a Helikon kiadónak!

Fülszöveg

A tengerésztiszti egyenruháját ócska, koszos rongyokra cserélő kapitány, Piszkos Fred nevét nálunk már az általános iskolások is ismerik. Mint ahogy azt is tudják, hogy „neki van a világon a legtöbb esze” (Fülig Jimmy szíves szóbeli közlése), ezért aztán cseppet sem meglepő, hogy ebben a – gyakori idézettsége miatt – mára kvázi klasszikussá vált regényben ő mozgatja a szálakat a háttérből, s leginkább neki, no meg Fülig Jimmy tanácsainak köszönhető, hogy a szingapúri alvilágot inkognitóban felfedezni kívánó St. Antonio főherceg túléli ezt a veszélyes kirándulást. Igaz, közben megverik, eladják, halálra ítélik és megnősítik (ebben a sorrendben), de végül sikerül viszonylag ép bőrrel szabadulnia, és elindulhat hazafelé, hogy megtudja, mennyire állt/ült helyt a Boldogság Szigetek trónján botcsinálta dublőre, Fülig Jimmy, a szabadfogású hejesírás világbajnoka.

Lapszéli jegyzetek

A regény feléig nem gondoltam volna, hogy a végén pozitív élménnyel csukom be a könyvet. Furcsa utazás volt az, amire ez a könyv vitt engem, és nem volt teljesen felhőtlen.

Egész biztos vagyok benne, hogy még sose olvastam ezt a könyvet Rejtőtől, mégis az első fejezetek olyan furcsán ismerősek voltak, és nem tudtam hova tenni ezt az érzést. Hihetetlenül zavart, úgy éreztem tudnom kéne valamit, amit nem tudok... Persze ez nem a könyv hibája, és nem is Rejtőé, ez az enyém gondolom, de ez mégis csak az én blogom, szóval... Amúgy azóta se jöttem rá, miért volt ez az élményem, és végül el is múlt ez az érzés pár fejezet után szerencsére.

Ezután bevallom, untam magam egy jó darabig, egészen addig, amíg a hajón voltak. Nem mozgatta meg a fantáziám a szellem, sem Piszkos Fred, de nem akartam abbahagyni a könyvet. És végül jól tettem, hogy nem hagytam abba!

Mikor végre a herceg elmondta a tervét Fülig Jimmy-nek, kezdett izgalmas lenni a dolog, és történtek olyan dolgok, olyan szereplőkkel, amik érdekeltek, és a könyvhöz szegeztek. Innen aztán tényleg le se bírtam tenni, és szinte egy huzamban olvastam ki az egészet.

Még be kell vallanom, hogy Fülig Jimmy naplóbejegyzései se jöttek be annyira nem is olvastam el rendesen a szavakat, hanem csak rögtön az értelmes szavakat fogta fel az agyam, mert nagyon fárasztó lett volna kibetűzni. Persze, vicces volt, hogy úgy írt, én azon is csodálkoztam, hogy tudott írni egyáltalán. Az viszont tetszett, mikor az anyával voltak közös jelenetei, illetve hogy olyan becsületes volt végig.

A király részei viszont a kedvenceim voltak, bár bevallom az elején annyira sajnáltam, hogy csak azt szerettem volna, hogy oldódjon már meg a fenébe az egész, és hagy mehessen haza. Végül aztán jól szórakoztam a hihetetlen helyzeteken, amikbe került, és ahogy megkerült belőlük.

A könyv legvége aztán kárpótolt mindenért, nagyon tetszett az egésznek a lezárása, a bonyodalom kibonyolódása. Az utolsó jelenet Piszkos Freddel pedig rendesen elszomorított, Fülig Jimmy késkeresése meg nem nevetettett meg, de hát így jártam.

A humor megtalálható volt a könyvben minden formában, de nem az a hangosan nevetős fajta, legalábbis nálam az most nem történt meg, pedig engem aztán könnyű megnevettetni.

Ami viszont nagyon tetszett, az az illusztráció. A legújabb helikonos kiadást olvastam, amit Kocsmáros Pál rajzai díszítenek, és számomra ez most nagyon feldobta a könyvet.

Összességében lehet, hogy ez most egy kicsit negatív hangvételű értékelés lett, de én tényleg pozitív utóérzettel csuktam be a könyvet, még ha nem is illettünk teljesen össze. Molyon három és fél csillagra értékeltem, de ebben nem csak a könyv van benne, hanem én is, mint befogadó. Ettől függetlenül jónak tartom a könyvet, és bátran ajánlom olvasásra nektek.

Ajánlom, ha

- nem ez lesz az első könyved Rejtőtől,

- szereted a bonyolult könyveket, amik a végén egy nagy csattanóval megoldódnak,

- kíváncsi vagy, hogyan boldogul egy húsz éves uralkodó az alvilág bugyraiban,

- hallottál már Piszkos Fredről, de még nem olvastál róla,

- érdekel, hogy kiben hagyta benne Fülig Jimmy már megint a kését,

- ellent akarsz mondani nekem, de már rég olvastad a könyvet, vagy még nem olvastad,

- szereted, ha rajzok is vannak a könyveidben.

Ha felkeltette az érdeklődésedet a regény, akkor ITT tudod megvásárolni!
A magyar írók projekthétre írt többi bejegyzést ITT tudod elolvasni.

Vigyázzatok magatokra és olvassatok jókat!

Vanda


Megjegyzések

Ezek is érdekelhetnek:

Kertész Edina: Lajhár, a sztár | értékelés