David Litchfield A mackó, a zongora és a kismackó koncertje | értékelés
Mackó egy ideje már nem zenél, felhagyott a színpadi élettel. Visszavonultan él a családjával az erdő mélyén. Kislánya azonban rátalál az elhagyatott zongorára, és különleges tervet formál a fejében...
PROjekt
A második rész után, és a gyönyörű illusztrációknak hála biztos voltam benne, hogy a trilógia utolsó részét sem hagyhatom ki az olvasásból. Ez a trilógia pedig tökéletes karácsonyi ajándék lehet a kisebb olvasóknak!
Köszönöm az Álomgyár kiadónak a recenziós példányt!
Fülszöveg
Emlékszel még a mackóra, aki talált az erdőben egy zongorát, majd hatalmas sztár lett? Rajongók milliói előtt tündökölt, minden álma valóra vált. Most, évekkel később mackó visszatért erdei otthonába, mert az álmai megváltoztak. Kislánya, kismackó egy napon megtalálja az elhagyott zongorát. Mackó nem játszik többé a hangszeren, úgy hiszi, már senki nem kíváncsi a zenéjére. De kismackó elhatározza, bebizonyítja, hogy az apja téved.
A mackó, a zongora és a kismackó koncertje A mackó és a zongora-trilógia záró meséje. Ezek a bestseller történetek bemutatják, hogy a siker és a szerencse csak időleges, de a legszebb dalok örökké szólnak.
Lapszéli jegyzetek
A könyvről röviden
– befejező kötet,
– illusztrált mese, beszélő állatokkal
– könnyen olvasható, kevés szöveggel
Véleményem
Ez a kötet talán még az előző részt is felülmúlta illusztrációban. Hihetetlen milyen gyönyörű, részletgazdag rajzokat kapunk. Bármeddig el tudnám nézegetni őket, és akár még a lakás díszeként is szolgálhatnának. Igen, azt hiszem ez varázsolt el legjobban ebben a részben.
A történet maga nem túl hosszú, nem túl drámai. Azt mondanám, hogy tökéletes a fiatalabb gyerekeknek. Talán kiscsoportostól alsós korig biztos élveznék, de ha valamelyik nagyobb gyerek is belelapoz, a képek tuti őt is elvarázsolják.
Az sorozat első részében ugye a Mackó és a Zongora története volt középpontban, hogy hogyan is kezdődött el minden. A második részben a hegedülő kutya és a barátság témáját dolgozta fel a szerző mesés formában. Ebben a harmadik részben pedig méltó lezárást kap a történet, és megmutatja, mi történik a sztárság után.
A mese stílusa hozza a szokásos minőséget. A szöveg nagy betűvel íródott, kifejezetten könnyen olvasható. Kivéve mikor az illusztrációra van ráírva, és még én is nehezen olvasom ki?? Gyengénlátó gyerekeknek emiatt nem ajánlom annyira.
A mese kicsit szomorúan kezdődik, visszautalva az első részre, de aztán a Medvének saját családja lesz, és már nem is gondol a zongorázásra. A főszereplőink mackó és kismackó.
A kismackó egyszer felfedez egy zongorát az erdőben, és akkor az apukája elmeséli neki a történetét. A kismackó csodálkozott, hogy miért nem zenél már az apja, mikor annyira boldog volt közben, és ezért kieszel valamit, hogy újra összehozza a régi bandát.
Összességében A mackó és a zongora utolsó részében tényleg átélhettük (ahogy a fülszöveg ígérte), hogy a dallamok örökké a szívünkben szólnak, és az illusztrációk (nem tudok eleget beszélni róluk) egy teljesen másik világba kalauzolnak minket.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése