Lorraine Brown: A Párizsi csatlakozás | értékelés
Hannah egy nyugodtabb alvóhely reményében elkeveredik párjától a vonaton, de nem tudhatta, hogy a vonat az éjszaka közepén kettéválik. Így amíg ő nyugodtan aludt, a vonatja Amszterdam helyett Párizs felé vette az irányt. Ez az egy napos kitérő az életében egész új dolgokra hívja fel a figyelmét...
PROjekt
Fülszöveg
Hannah és a pasija, Simon Amszterdamba tartanak vonattal, és biztosak benne, hogy időben oda fognak érni a fiú húgának az esküvőjére. Arról azonban egyikük sem tud, hogy a szerelvény az éjszaka közepén kettéválik: egyik fele tovább halad Amszterdamba, a másik pedig, amelyiken Hannah ül, Párizs felé robog.
Hannah magára marad a holmijai és a remény nélkül, hogy újra Simonnal legyen, így nincs más lehetősége, mint a napot Párizsban tölteni a következő vonat indulásáig. Mi lehet rosszabb annál, mint hogy az ember egyedül vesztegel egy idegen városban? Mindezt Léóval, a jóképű, de idegesítő franciával kell tennie, aki Hannah-t okolja a saját késése miatt. A balszerencsés események sorozatának köszönhetően a Fény Városában bolyongva Hannah még inkább megbizonyosodik róla, hogy ez a nap egyre csak rosszabb lehet. Ám ahogy magába szívja a város gyönyörű látnivalóit, és egyre több időt tölt Léóval, Hannah ráébred, hogy talán pont ez a váratlan kerülőút tereli őt a felé az élet felé, amit mindig is élni akart…
Lapszéli jegyzetek
A könyvről röviden
– kalandozás Párizsban
– könnyed romantikus/női fikció?
– eltévedt szereplők
– nem spicy
Véleményem
A Párizsi csatlakozás pontosan olyan könyv, mint amilyet a cím, a borító és a fülszövege ígér: egy romantikus kirándulás Párizsban, egy (vagy kettő?) bosszantó karakterrel, és az izgalom, hogy vajon sikerül-e odaérnie Hannah-nak az esküvőre időben de a fontosabb: mi lesz az életével?
Miután a nyaralásról hazafelé Hannah elkallódik a párja mellől a vonaton (figyelem: ha nem tudsz semmit a vonatról, akkor ne próbálj meg másik kocsiba átmenni aludni, maradj a helyeden, amúgy is helyjegyesek ezek a dolgok, nem?), reggelre Párizsban találja magát, bármilyen cucca nélkül, Amszterdam helyett. Persze, amilyen szerencséje van, nem csak ő, hanem a vonaton megismert idegesítő (és jóképű) francia srác is ugyanúgy a rossz kocsiban maradt.
A következő vonat csak este indul, így van egy napja felfedezni Párizst, hacsak nem akar inkább a vonatállomáson ücsörögni egyedül. És nem akar.
Hannah a nap folyamán nemcsak Párizs (kb összes) nevezetességét járja be Leó oldalán, hanem a saját életét, kapcsolatait is átértékeli, és a robogó hátulján ülve egész értelmes karakterré varázsolódik.
Én eléggé éreztem a könyvön, hogy ez az írónő első könyve, és ha bármilyen más helyszínre helyeznénk a sztorit, lehet nem működne ilyen jól. Viszont egy könnyed kikapcsolódásra tökéletes, úgyhogy azért ez ne riasszon el titeket az olvasástól.
A főszereplőnk Hannah nagyon bosszantott a történet elején, kábé minden tekintetben. Hisztis volt, idegesítő, és nem láttam benne a harminc éves nőt, aki állítólag volt. A kapcsolata Simonnal pedig már az első oldalaktól kezdve egy hatalmas red flag volt.
Így már elég korán arra vártam, hogy ezt Hannah is észrevegye és minél hamarabb lelépjen Simon mellől. Nyilván, ha így van felépítve a regény, azért valamennyire lehet sejteni a végét (kevés romantikus tud ilyen tekintetben meglepetést okozni), és itt is könnyen kitalálni, ki kivel fog összejönni végül, de mégis volt benne egy csavar, ami meg tudott lepni.
Léó hiába volt a romantikus kaland főszereplője, én valahogy nem éreztem iránta azt a kémiát, amit vártam egy ilyen regényben, viszont így sem volt rossz a történet? Végül is, egyetlen nap eseményeiről beszélünk, nem mindenki között ghet hatalmas tűz az első randi után (még ha ez több párizsi helyszínen is történik). Az viszont biztos, hogy Léó jobb parti, mint Simon.
Szerintem amúgy nem rossz, ha egy könyvnek az elején sejtjük már a végét. Nem minden regénynek kell megváltani a világot, és néha nekem is csak arra van szükségem, hogy egy olyan könyvet olvassak, amit ugyan még nem olvastam, mégis ismerős elemekkel van tele, ezért szinte otthon érzem magam olvasás közben - biztonságban. Az ilyen könyveknek is helye van a polcomon, és sok jó élményt tudnak szerezni.
A Párizsi csatlakozásban talán a könyv atmoszféráját szerettem a legjobban, és a karakterfejlődést, mert az nagyon kellett, hogy Hannah végre igazi felnőttként kezdhessen el élni. A romantika mellett jó volt látni, hogy egyéb fontos kérdésekkel is foglalkozott a könyv, és nem teljesen az volt fókuszban, hogy egy látszólag stabil kapcsolatot, hogyan dobunk el egy nap alatt valaki másért (mondjuk Simonért nem kár, mint már említettem).
Viszont sajnos engem zavart, hogy nem tudtam egyik karaktert sem megszeretni, és az írás stílusa se ragadt teljesen magával, ami miatt összességében végül 3,5 csillagot adtam a könyvnek. Ettől függetlenül nem volt rossz élmény, és bátran ajánlom a műfaj kedvelőinek, mert azért nagyon közel volt a 4 csillaghoz, és biztos vagyok benne, hogy az írónő következő könyvét is el fogom olvasni!
Összességében könnyed történet a hosszú utazásokra, amikor valami ismerőst szeretnél olvasni, vagy Párizsban kalandozni. Hannah élete új útra terelődik, és talán jobban is jár vele, ha nem jut el Amszterdamba.
Ajánlom, ha
Megjegyzések
Megjegyzés küldése