Maggie Stiefvater: All the crooked saints - Tökéletlen szentek | értékelés
Maggie Stiefvater mindig különleges regényeket alkot, nem volt ez másként a Tökéletlen szentekkel sem. Ebben a könyvben tényleg nincs tökéletes szereplő, pedig vannak, akik nagyon igyekeznek elérni ezt a kitüntetést...
Én és a könyv
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: All the Crooked Saints
Fordító: NAgy Boldizsár
Fülszöveg
Lebilincselő történet sötétségről, csodákról és a családról.Mindannyiunk leghőbb vágya ez: egy csoda. De rettegünk attól, mit kell feláldoznunk ahhoz, hogy megkapjuk. Aki a coloradói Bicho Raróba látogat, nagy eséllyel találkozik néhány komor szenttel, titokzatoskodó szerelmessel, álmodozó tudóssal, csodamániás bagollyal, elhidegült szerelmespárral, egy-két árva gyerekkel meg egy végtelen sivatagi égbolttal, aminek a csillagai éberen figyelnek.
Ennek a helynek a főszereplői a Soria család tagjai, akik szokatlan csodákra képesek. A család főszereplői pedig három tizenéves unokatestvér, akik arra készülnek, hogy megváltoztassák a jövőt: Beatriz, az érzelmek nélküli lány, aki csak arra vágyik, hogy szabadon vizsgálhassa a gondolatait; Daniel, Bicho Raro Szentje, aki mindenkin készséggel segít, épp csak magán nem; és Joaquin, aki éjszakánként egy kalóz-rádióállomást vezet Diablo Diablo néven.
Mindannyian csodát keresnek. De Bicho Raro csodái csalókák: sosem olyanok, mint amilyennek tűnnek.
Szentek. Csodák. Család. Romantika. Halál. Megváltás
Lapszéli jegyzetek
A könyvről röviden
– lassú folyású ifjúsági regény
– mágikus realizmus
– különleges stílus, szerethető karakterek
– csodák, szentek, sivatag
Véleményem
"Senki sem akarta látni, hogy a saját sötétsége megnyilvánul, de az az igazság, hogy addig nem lehet küzdeni ellene, amíg nem láttad az alakját."
Maggie Stiefvaterbern én annyira megbízom, hogy a fülszöveg elolvasása nélkül (bár lehet elolvastam, de nem emlékeztem már rá) azonnal tudtam, hogy el akarom olvasni ezt a könyvet. De nektek most segítek, és röviden összefoglalom, miről is szól a Tökéletlen szentek.
A könyv az 1960-as években játszódik, Bicho Raróban. A Soria család Mexikóból menekült erre a helyre, ahol nem üldözi őket sem a kormány, sem az egyház, csak a csodákra vágyó zarándokok. Ugyanis a Soria család tagjai képesek arra, hogy kihozzák belőled a benned lakó sötétséget (első csoda), amit így fizikai formájában te talán könnyebben le tudsz győzni (második csoda).
Jelenleg azonban Bicho Raro lakói főleg a második csodára váró zarándokokból áll, és az egymástól egyre messzebb sodródó Soria családtagokból. A három fiatal unokatestvér azonban (Daniel, Beatriz és Joaquin) másként vélekedik a dolgokról, és mikor egy olyan fiú érkezik Bicho Raróba, aki egyáltalán nem vágyik csodára, minden megváltozni látszik.
Maggie Stiefvater legújabb magyarul megjelent ifjúsági regénye "Lebilincselő történet sötétségről, csodákról és a családról."
A könyvben annyira egybeolvadt a varázslat, mágia, hit és a valóság, hogy
néha én magam sem tudtam, hogy mi az, ami tényleg megtörténik, és mi az, ami
csak egy jól hangzó metafóra...
Az elején nagyon lassan haladtam vele, mert annyira nem szokványos stílusa volt. Nem tudtam eldönteni, hogy tetszik vagy nem. Volt egy bekezdés, amit háromszor olvastam újra, mert egy szót nem tudtam visszaidézni belőle. Kicsit úgy éreztem, nagyon okos akar lenni a könyv, nagyon meg akarja mondani a tutit, és az én agyam meg nagyon nem akarta befogadni.
Nem mondom, gyönyörűen van megírva a könyv, Stiefvater hozta a szokásos stílusát, de most egy kicsit soknak éreztem. Monduk csak annyira, hogy szeretném majd egyszer úgy újraolvasni, hogy teljesen bele tudjak mélyedni, mert amúgy nagyon tetszettek a gondolatok, amiket megfogalmazott.
Nem egy szokványos YA stílusú regény, de Maggie Stiefvatertől nem is azt vártam.
A karakterek nagyon érdekesek voltak, de valahogy mégis elérhetetlen távolságban maradtak tőlem. Úgy éreztem, hogy jól megvannak írva, érdekes a történetük, szívesen megismerném őket jobban, de valahogy még a zarándokok is túl... földöntúlinak tűntek?
Az egész regényben amúgy éreztem ezt a távolságtartást, most így visszagondolva. És talán ez nem is a megfelelő fogalom, és másra egyáltalán nem így hat, de itt most az én véleményemről és érzéseimről van szó xD. Ezt amúgy nem egy rossz dologként mondom, mert ettől csak még misztikusabb hangulata lett a regénynek.
Na, de a szereplőkre visszatérve, az elején azért hirtelen nagyon sokan voltak, egy egész családnyi csodatévő, meg rengeteg zarándok, de a végére azért egész belejöttem, ki-kicsoda.
A kedvenc szereplőm vizuálisan (majd megértitek) Marisita, aki az egyik zarándok, akinek aztán fontos szerepe lesz abban, hogy a Soriák rádöbbenjenek valami igazán fontosra.
Fontos szereplő még Pete, aki egyáltalán nem vágyott csodára, és egyszerűségével felforgatta Bicho Raro napjait. Viszont csodáltam benne, hogy végig kitartott az elvei mellett, és igazán jól kiismerte az embereket.
A Soria család tagjai mind különleges szereplők voltak, egyesével és együtt is nagy hatással voltak a környezetükre. Rossz volt olvasni, hogy az elején mennyire elzártan léteztek egymástól és a csodáktól is, és milyen nehezen tudtak kitörni az évek óta tartó némaságból.
"A szerelem képes betömni a szíven lévő lyukakat, még akkor is, ha később újabbakat üt rajta."
Van benne több romantikus szál is, de nem ezen van a fő hangsúly, úgyhogy aki egy nem nyálas, nem erotikus, hanem igazi, lassan kibontakozó szerelemre vágyik a könyvek lapjain, vagy éppen újraéldeő szerelemre, annak is bátran ajánlom.
Olvasás során sokszor elgondolkoztam én is, de úgy érzem, egy másik időben sokkal nagyobb hatással lehetett volna rám ez a könyv. Biztos vagyok benne, hogy újra fogom olvasni, mert nagyon tetszett a stílus, a történet és a mondanivaló is. Kíváncsi vagyok, hogy egy másik életszakaszban, mennyire lesz rám más hatással ez a történet.
Összességében a Tökéletlen szentek szól mindarról a tökéletlenségről, ami körbevesz minket, és a csodákról, amiket magunkban is megtalálhatunk, és segíthet megszabadulni a bennünk lakó sötétségtől.
Ajánlom, ha
Megjegyzések
Megjegyzés küldése