Catherine Gilbert Murdock: Fiú könyve | értékelés
A Fiú könyve 1350-ben játszódó történet barátságról, kitartásról, ereklyékről és csodákról. Fiú olyan utazásra indul, ami nem csak neki, de mindannyiunk számára is rengeteg meglepetést tartogat.
- Recenziós értékelés. Köszönöm a könyvet a Manó könyveknek! -
Fülszöveg
A rejtélyes múltú, púpos, sokat gúnyolt Fiú ért az állatok nyelvén és ügyesen mászik fára. Talán ezért is viszi magával Secundus, a különös zarándok, hogy együtt gyűjtsék össze Szent Péter hét értékes ereklyéjét. A Fiú hamarosan rádöbben, hogy gazdája korántsem ártatlan vándor, de kitart mellette, mert hiszi, hogy útjuk végére kiderül, hogy ő is lehet-e ugyanolyan, mint a többi fiú.
Lapszéli jegyzetek
Amikor elkezdtem olvasni a történetet, szokás szerint nem emlékeztem a fülszövegre, így meglepődtem, hogy hirtelen a középkorban találtuk magunkat, de ez a történet máshol nem is játszódhatott volna.
Minden úgy kezdődött, hogy Fiú az almafa ágain egyensúlyozik, hogy a kecskéknek leszedhesse a finom gyümölcsöket, mikor a távolban meglát egy zarándokot. Aki ahelyett, hogy tovább menne, közelebb jön, és aztán magával viszi Fiút a zarándokútjára.
Persze Fiú nem egy egyszerű fiú, bár ő az szeretne lenni. Púpos, ami miatt sokan csúfolják, de emellett hihetetlen kedves, félénk és egy kicsit naiv is. Illetve még rengeteg minden, amit nem mondhatok el, de olvassátok el a könyvet, mert te jó ég. Fiú karakterfejlődése valami hihetetlen, inspiráló és imádnivaló egyben. Olyan jó volt látni, ahogy változik, fejlődik. Gyermekeknek szóló könyvekben ritkán látni szerintem ennyire jól megírt karaktereket.
A zarándokot Secundusnak hívják, és igazán furcsa egy alak. Az elején Fiú szemszögén keresztül nagyon mogorvának látszott, de végig éreztem, hogy van emögött valami mélyebb is.
„Néha a szavak jobbak a csendnél.”
Ahogy haladt a történet, hiába éreztem úgy, hogy valójában nem teljesen erkölcsös Secundus, de így is hihetetlenül megkedveltem. Mogorva, magának való, de ha szükség van rá, akkor ott van, és számíthatsz rá. A háttértörténete se semmi, igazán nem számítottam rá, és igen, ő is bőven hozzáad a fantasy szálhoz. :D
A történetet Fiú szemszögéből ismerhetjük meg. Fiatal és naiv, így maga szöveg is egyszerűbb stílusban íródott. Engem viszont magával ragadt ez a stílus, könnyű volt olvasni, sokszor mégis elgondolkodtatott, és nem csak a felszínt kapargálta.
A Murdock könyve jó pár humoros pillanatot is tartogat számunkra. Unalmas is lenne az utazás, ha néha nem engednék meg maguknak a vándorok, hogy szórakozzanak egy kicsit.
Nem tudom más hogy volt vele, de én sírtam is a könyvön, a végét alig bírtam elolvasni, annyira megható volt. Imádom azt a jelenetet. Már csak amiatt megérte olvasni.
Összességében, ha kezedbe veszed ezt a könyvet, nem fogod csalódottan letenni. Az apró humoros pillanatok, Fiú gondolatai, és a különleges barátsága Secundusszal el kell, hogy varázsoljon. Fiú és Secundus hosszú utat tesznek meg, egészen Rómáig eljutnak, pedig Secundus Párizsból indult. Mint minden rendes út-utazás toposzban természetesen itt sem csak a földet koptatják utazóink, hanem a lelkük is utazik. És nagyon boldog voltam, hogy velük tarthattam.
A kiadó tíz éves kor felett ajánlja, bár szerintem kicsit érettebbnek kell lennie hozzá a csemetének. Középkori háttér, háború, bubópestis... És bár ezeket egy gyerek szemén keresztül látjuk, kisebbeknek nem ajánlom.
Ajánlom, ha:
- egy jó middle grade könyvre vágysz
- nem ijeszt meg, ha keresztény
emberekről olvasol, egy csipetnyi fantasyval
- szereted a kutyákat (egy
sem hal meg benne, nyugi)
- kíváncsi vagy, hogyan lehet egy gyermek neve
csak annyi, hogy Fiú
Tőlem öt csillagot kapott a könyv, mert egy másik világba varázsolt, megnevettetett, megsiratott és elgondolkodtatott.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése