Josh Malerman: Malorie | értékelés

Molyon meg lehet nézni az elkezdett, de még be nem fejezett sorozatainkat... Számomra az a lista nagy mumus, el sem tudjátok képzelni, mennyi sorozat van rajta :D A mai bejegyzésben viszont pont egy sorozat második részét hoztam el nektek.

A Prológus e heti projektje a sorozatfolytatásokra összpontosít. Sok extrával és értékeléssel készültünk nektek, ezeket ITT tudjátok megnézni. 

Én a Madarak a dobozban második részével kezdtem az évet, erről hozok most nektek egy értékelést. Az elejét azok is bátran olvashatják (a fülszöveg kivételével persze), akik az első résszel még nem simerkedtek össze! :D

Én és a könyv

Nem vagyok egy nagy horror olvasó, nem is tudom a Madarak a dobozban hogyan került hozzám. A filmet azóta se mertem megnézni. Elég, ha valami a fejemben ijesztő, nem kell mások szemével is látnom. Viszont szerettem nagyon a könyvet, így nem is volt kétség, hogy a második részét is muszáj lesz elolvasnom!

Köszönöm a Fumax kiadónak a lehetőséget!

Fülszöveg

Húsz ​évvel az után, hogy Malorie és gyermekei biztonságba jutottak a folyón át, még mindig egyedül a szemfedő védi meg őket az őrülettől. Még mindig ott ólálkodnak körülöttük a lények, amikre, ha egyetlen pillantást is vet valaki, azon visszafordíthatatlanul elhatalmasodik a téboly és az erőszak. Továbbra sincs magyarázat, menekvés vagy megoldás. Malorie csak annyit tehet, hogy életben marad – és vasakarattal örökíti át ugyanezt az élni akarást a gyermekeire.
Ám váratlanul hihetetlennek tűnő hírek jutnak el hozzájuk, Malorie pedig hosszú idő óta először ismét reménykedni kezd. Valaki, aki fontos számára, akit már halottnak hitt, talán mégis életben lehet.
Malorie-nak végzetes döntést kell hoznia: tovább él elszigetelten a mindeddig oly hatékony túlélési szabályait betartva, vagy gyermekei és a saját életét kockára téve újra elindul a sötétségbe, ahol talán a remény várja… vagy valami egészen más. Egyesek ugyanis foglyul ejtett lényekről, szörnyűséges találmányokról suttognak, és azt beszélik, hogy maguk a lények is megváltoztak…
Josh Malerman az eredeti regény folytatásában nem csupán újabb láthatatlan borzalmakat hív életre, de azt is bemutatja, hogy gyakran maga az ember a legnagyobb szörnyeteg.

Lapszéli jegyzetek

Egy sorozat második részéről beszélünk, de mindig figyelek rá, hogy jelezzem a spoileres részeket. Ez egyelőre nem az.

Szerintem méltó folytatása volt az első résznek. Hangulatában kicsit mást kaptam, sokkal több rettegést és ellenállást a szereplőktől, de én valahogy kevésbé féltem. Najó, nem hasonlítom inkább az első részhez, mert csak halvány emlékképeim vannak róla.

Szóval: enyhén éreztem, hogy írtó borzalmas a helyzet, és mintha nekem is rettegnem kéne, ahogy Malorie-nak, de közben ott volt Tom. És nekem egyre inkább felé húzott a szívem.

Ha nem olvastad az első részt, eddig olvasd a bejegyzést. Innen ugorj az összegzés részhez.

Malorie gyermekei már az új világba születtek, az első részben még nagyon aprók. Anyjuk a szemfedő szerint él, arra neveli őket, hogy halljanak. El nem tudom képzelni, milyen lehet így felnőni. Hogy sosem látod a külvilágot, csak a szoba belsejét. Bárhová mész a szemed csukva, és csak a hallásodra és a szaglásodra támaszkodhatsz. Ez nem olyan, mint vaknak lenni. A látás lehetősége ott van előtted, de nem használhatod, hiszen nem láthatsz.

Ebben a részben a gyerekek már tizenhat évesek. Tomot jobban megismerjük, hiszen neki több összetűzése van az anyjával. Elege van a bujkálásból, a rengeteg védekezésből. Ő megoldásokat akar, és pont az zavarja, amit én is írtam. Hogy láthatnának, de mégsem. Viszont eszméletlen milyen hülyeségekre képesek a dühös kamaszok.

Olympia sokkal inkább a háttérben húzódott meg, mindig próbálta békíteni, nyugtatni a családját. Igazi könyvmollyá cseperedett, és remekül használta fel a könyvek által szerzett tudását ebben az új világban. Volt egy rész, mikor gondolkodtam, hogy "azt meg hogy a fenébe lehet hallani, de furi", de mindenre választ kaptam később, és wow, jól meglepődtem!

A könyv címe Malorie, így talán nem meglepő, hogy a könyv nagy részében az ő gondolatait olvashatjuk. 

„Az absztrakcióktól fél igazán, mert ahhoz nincs összehasonlítási alapja"

Már tizenhét év telt el azóta, hogy a lények a Földre jöttek. Malorie ennyi ideje nem is látta a külvilágot. A szemfedő szerint él, a biztonságot sokkal többre tartja bárminél. Túlélte az első házban és és eljutott a Vakok iskolájáig. Ebben a könyvben egész új és váratlan dologgal kell megküzdenie, ami választás elé állítja.

Olvastam egy értékelésben, hogy semmi meglepő nem volt a könyvben. Engem annyira magával ragadott a cselekmény, hogy nem volt időm elmélkedni, és előre gondolkodni, szóval engem minden meglepett, és nagyon élveztem az olvasást.

Ohh, és akik ki nem állhatták a függővégét a Madarak a dobozbannak, azok boldogok lehetnek ezzel a kötettel. Mindenre fény derül, és ennek végre normális vége van :D Én nem szeretem ugyanis, ha túl sokat hagy ránk az író.

Összességében szerintem méltó folytatása az első résznek. Malorie története sokban hasonlít az elsőre, de mégis más. Rengeteg féle érzelem bukkan fel a regény során, mindenki küzd a saját démonaival és titkaival.

Ajánlom, ha:

- Tetszett az első rész,
- nem tetszett az első rész befejezése, és érdekelt, mi történik velük utána,
- tetszett a film.

Az első részt ajánlom, ha:
- Posztapokaliptikus történetre vágysz,
- érdekel egy erős anya és gyermekei története,
- szeretnél rettegni egy kicsit,
- van időd nappal olvasni.



Ha felkeltette az érdeklődésedet a regény, akkor ITT tudod megvásárolni!

A többiek  Sorozatfolytatások hetére készült bejegyzéséit ITT találjátok!

Vigyázzatok magatokra és olvassatok jókat!

Vanda

Megjegyzések

Ezek is érdekelhetnek: