Király Anikó: Semmi pánik! | értékelés
Péntek 13 - Diósvámhatár lakossága 1313, meghal a falu babonás polgármestere, és megszületik négy apró és ártatlan csecsemő. Lehet ezután normális életük? Ismerd meg a balszerencsés babák történetét te is, és minden kiderül!
Én és a könyv
Jómagam nagyon szeretek pánikolni, illetve belesülni mindenféle szociális interakcióba, így a könyv címe rögtön felkeltette a figyelmemet. Babonás ugyan nem vagyok, de igazán kíváncsi voltam, mit lehet kihozni egy ilyen történetből.
Köszönöm a könyvet a Menő könyveknek!
Fülszöveg
Leának az is nehezére esik, hogy hot-dogot kérjen magának az iskolai büfében, mégis őt kérik fel, hogy beszédet tartson az egész iskola előtt. Andris rájön, hogy sosem lesz belőle sportcsillag. Gabi mindenkinek hazudik a jövőjével kapcsolatban, Dani pedig elszánt harcot vív mostohaapja ellen, miközben szeretne találkozni a biológiai apjával. Ők Diósvámhatár balszerencsés babái, akik éppen akkor születtek, mikor meghalt a falu babonás polgármestere, és meg vannak róla győződve, hogy katasztrófa az életük. Aztán felbukkan a rejtélyes Kókusz, akinek nem csak hogy kókuszillata és furcsa figurákkal telerajzolt farmerdzsekije van, de különös tehetsége is ahhoz, hogy megváltoztassa mind a négyük életét.
Király Anikó, a Strand, papucs, szerelem és a Csak barátok? szerzője újra letehetetlen, szívfacsaró és vicces regényt írt, nemcsak vonaton ingázóknak.
Lapszéli jegyzetek
A könyv felépítése egyszerre bosszantott, és volt tökéletes így. A négy balszerencsés babát (ugyan már 17 éves korukban) és kapcsolatuk alakulását Kókusszal egymás után ismerhettük meg. Nem is folytak össze (annyira) a szálak, csak a vége felé kezdett összeállni az egész történet.
Mikor átlapoztam a könyvet jöttem rá, hogy nem fogunk visszatérni egyik fiatalhoz sem, hanem mindenkinek csak egy része van... Úgyhogy nagyon reméltem, hogy lesz folytatása majd, mert rrrengeteg megválaszolatlan kérdésem maradt a vége után. De megnyugtatok mindenkit. Ha minden jól megy, azt mondta az írónő, hogy nyárra elkészül a második rész! :D
A történet egyik fontos része az ingázás, hiszen szereplőink Diósvámhatárról Budapestre utazgatnak állandóan - főleg ugye Kókusz, aki szerintem akár a vonatra is költözhetett volna, arra a két hónapra (legalábbis Leánál összesen nyolc pénteket számoltam össze), amíg a balszerencsés babák sorsát próbálta egyengetni.
Számomra az ingázás mindig is csak egy borzasztó fárasztó és unalmas dolog volt, és általában tanulással vagy olvasással töltöttem. A pesti ingázós útvonalamon van vagy három átszállás, és még így is folyton olvastam alatta. Nem mondom, sokkal izgibb lett volna, ha engem is egy kókusz illatú alak szórakoztat, és közben még az életemben is irányt mutat, de én nem voltam ilyen szerencsés.
A főszereplők közül Lea idegesített a legjobban, aztán végül mégis ő lett a kedvencem. Annyira szerencsétlen volt, őt aztán teljesen felemésztette ez az egész balszerencsés baba dolog, pedig úgy tűnt számomra, hogy amúgy ő a legkevésbé szerencsétlen a három másik társához képest. Sőt, négy másik társához képest, mert a végén (szerencsére) Kókusz szemszögéből is kapunk egy rövid fejezetet.
A másik kedvenc szereplőm egyértelműen Kókusz, aki a regény nagy részében csak mint a titokzatos művészetis gimis kókusz illatú idegen tűnt fel, aki kedves, jófej mindenkivel, és persze végül mindenki meg is kedveli őt. Mint említettem már a végén róla is megtudunk többet, beleshettünk a rózsaszín és vidám álca alá. Ráadásul a második részben többet is fog szerepelni, úgyhogy már nagyon várom a nyarat.
Érdekes volt figyelni, milyen apró változásokon mennek keresztül a szereplőink azáltal, hogy megismernek valakit, aki a maga bosszantó módszereivel, de nem hagyja, hogy belesüppedjenek a balszerencsés sorsukba. Sokat fejlődtek mindannyian, de nem varázsütésre, úgyhogy bőven van még mit csinálnia Kókusznak. Persze... Hát igen. Ezt nem mondhatom el.
Az írónő stílusa tökéletesen nekem való. Rengetegszer nevettem fel hangosan, és végig remekül szórakoztam olvasás közben. Ha egyszer elkezdtem, jó darabig le se tudtam tenni a könyvet (csak ha már nagyon muszáj volt - mondjuk zuhanyzáshoz).
Összességében ez egy öt csillagos olvasmány volt. Első könyvem volt az írónőtől, de nagyon örülök, hogy a kezembe került a Semmi pánik!. Humoros, jól felépített, fiatalokról szóló könyv, de nem erőltetetten fiatalos.
Ajánlom, ha:
- egy humoros olvasmányra vágysz,
- már olvastál Király Anikótól,
- valami esemény miatt azt hiszed, örökre babonás leszel,
- szeretnél egy jól megírt ifjúsági regényt olvasni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése