Marie Pavlenko: Én vagyok a napod | értékelés

Déborah utolsó évét kezdi a gimnáziumban, de már az első nap rosszul alakul: legjobb barátnője másik osztályba kerül, az anyja egyre furcsábban viselkedik, az apjáról pedig ne is beszéljünk. Ráadásul a fura pókos srác is rászállt.

Én és a könyv

Mikor először megláttam a könyvet lelkes voltam, aztán végül a húgom is előbb elolvasta, mint én... A borító tetszetős, a fülszöveg viszont olyan semmitmondó. De aztán a húgom csak rávett, hogy olvassam már el, és te jó ég! Nem bántam meg!

Köszönöm a könyvet a Menő könyveknek!

Fülszöveg

Déborah úgy kezdi az érettségi évét, hogy egy pár cipője sincs, Isidore-nak, az utcáról felszedett kutyának köszönhetően, aki lázas szenvedéllyel rágja szét mindegyiket. De nem ez a legnagyobb baj, távolról sem ez…

Az a legnagyobb baj, hogy az édesanyja dühödt tempóban vagdossa szét a színes magazinokat, az apja pedig egy hosszú, göndör hajú ismeretlen nővel enyeleg.

Az érettségi pedig ott lebeg a láthatáron, és Déborah-nak sok segítségre, barátokra, bátorságra és humorra van szüksége ahhoz, hogy átvilágíthasson a tornyosuló felhőkön, mint a nap.

Lapszéli jegyzetek

Olyan jó volt olvasni ezt a könyvet. Nem mondom, hogy a főszereplő azonnal belopta magát a szívembe, és nagyon megszerettem mindenkit, de nem is ez volt a cél.

Annyira valóságosnak érződött az egész történet, mintha tényleg én is tini lennék, és belelátnék Déborah fejébe. Kicsit olyan érzésem volt, mintha rólam is szólna a könyv, pedig velem ehhez hasonló események se történtek. De ha valaki írna egy regényt az utolsó gimnáziumi évemről, annak ilyesmi hangulata lenne, az biztos.

Déborah olyan, mint mindenki más, de ennek a könyvnek mégis ő a főszereplője. Talán ezért is tetszett annyira, mert kicsit szertelen, nem a legjobb tanuló, de nem is csúnya és bunkó. Tényleg, csak az az átlagos lány. Viszont több gondja is van, mint azt gondolnánk.

Mennyit sírtam én ezen a könyvön, te jó ég! Nem tudom, más is így volt-e vele, de engem rendesen kiszárított. Kezdve a nagyi levelével, majd Isidore-ral a folyosón, Victor és a hülyeségei. Viszont cserébe sokszor nevettem is rajta. Jó volt néha fellélegezni a komolyabb témák között, és madárpókok elől menekülni a madárpókok szobájába :D

"És hirtelen rádöbbenek, hogy éppen ezért szoktak sírni az emberek: hogy elszigeteljék magukat a kegyetlen világtól. A könnyektől homályosan látni az arcokat, az embereket, a könnyek megóvnak a gonoszoktól és a valóságtól."

Ha kedvenc mellékszereplőt kéne választanom, nem tudnám nem Isidore-t a mentett, loncsos kutyát választani erre a pozícióra. Déborah fejlődése tökéletesen megmutatkozott a kutyával való kapcsolatán keresztül, és jó volt nézni, ahogy megváltozik a kettejük dinamikája.

Persze, Victor és Jamal nélkül nem lett volna olyan ez a könyv, amilyen. Hihetetlen arc a két srác, és imádtam minden pillanatot, amikor szerepeltek. Bárcsak nekem is lettek volna ilyen jó barátaim a suliban. Mondjuk kevésbé komplikált kapcsolati rendszerrel.

Déborah legjobb barátnőjében azt kell mondjam, hogy sajnos magamra ismertem. Éloïse év elején másik osztályba kerül, és aztán szépen lassan elsodródik Débotól egy fiú miatt. Persze, Débo is tudott volna mit tenni, de nagyon kíváncsi voltam, hogy mi lesz az ő barátságuk sorsa.

A regényben nagy szerepet kaptak a szülők is, amit felüdülés volt olvasni. Mármint, annyira nem, figyelembe véve, hogy miket csináltak a szülők, de örültem, hogy végre egy olyan könyv, ahol a tinik életében fontos szerepet játszanak a szülők, és hatással vannak egymás életére.

A könyv stílusa egész más volt, mint amit megszoktam, de nagyon élveztem olvasni. Nem voltak benne hosszú leírások, barokkos körmondatok. Cserébe bepillantást kaptunk egy tini fejébe, kavargó gondolataiba, érdekes hasonlataiba. Lehet azért is tetszett ennyire, mert az én agyam is hasonlóan működik.

Mikor nekiálltam ennek a könyvnek, nem gondoltam volna, hogy ennyi mindent bele lehet írni 380 oldalba. Nem is az, hogy sok mindent történt volna (bár azért történtek), de a maga egyszerűségével, és amilyen érzékenyen nyúlt ezekhez a témákhoz, engem teljesen megvett magának.

Plusz egy dolog, ami nagyon tetszett: a hosszabb fejezetcímek, pl: "Déborah, tengerkék pulóverében egyelőre még nem érte el a medence szélét. Számomra sokat dobott a regényen.

Összességében, ez a könyv tökéletes ifjúsági olvasmány azokra az időkre, amikor már a komolyabb történetek felé is nyitni szeretnénk, de még a saját korosztályunk érdekel minket. Biztos, hogy el fogom olvasni az írónő többi könyvét is, mert nagyon megszerettem a stílusát.

Tartalmi figyelmeztetés (trigger warning): öngyilkossági kísérlet, szülők válása, depresszió

Ajánlom, ha

- életszagú ifjúsági történetre vágysz,
- szeretsz francia regényeket olvasni,
- készen állsz egy érzelmi hullámvasútra.


Ha felkeltette az érdeklődésedet a regény, akkor ITT tudod megvásárolni!

Vigyázzatok magatokra és olvassatok jókat!

Vanda

Megjegyzések

Ezek is érdekelhetnek: