Silvia Moreno-Garcia: Jádeisten, árnyisten | értékelés
Ha a borítója nem fog meg ennek a könyvnek, akkor majd a története elbűvöl. Mexikó az 1920-as években egy egész különleges világ, pláne, ha kinyitod a nagyapád padlásán talált titokzatos ládát, amibe jóval korábban egy istenséget zártak.
Én és a könyv
A karantén alatt egyre jobban megfogott a mitológia, vagyis az, hogy ezek hogy jelennek meg a történetekben. És bár a görög világ a kedvencem mindig kíváncsi vagyok egy új nemzet ősi mitológiáról olvasni. A könyvben belekóstolhattam az ősi maja és azték mitológiába. Így rögtön elakartam olvasni ahogy megkaptam, persze sajnos csak most lett rá lehetőségem.
Fülszöveg
Egy eldugott kis mexikói településen, egy gazdag ember házában az alvilág urának csontjai rejtőznek.
Mexikó az 1920-as évek végén: a világba betör a modernitás. Új divatok kapnak lábra, lendületes zene szól, az utcákon automobilok dübörögnek, a szesztilalom hatására virágzanak a határ menti városok kocsmái és szerencsebarlangjai. Ez a pezsgő élet azonban csupán vágyálom a fiatal, félvér lány, Casiopea számára, aki megtűrt rokonként tengődik zsarnoki nagyapja házában, Uukumilban, ahol mintha megállt volna az idő. Amikor aztán egy nap kíváncsiságtól hajtva belekukkant az öreg féltve őrzött ládájába, sorsa megmásíthatatlan fordulatot vesz.
Casiopea előtt testet ölt Hun-Kamé, Xibalba trónfosztott ura. Az istenséget egyetlen cél hajtja: vissza akarja szerezni a birodalmát, hogy bosszút álljon áruló öccsén. Ehhez szüksége van a lány közreműködésére, mivel a feltámadásakor elszakíthatatlan kötelék jött létre kettejük között. Így hát Casiopea elindul Hun-Kaméval élete első, hatalmas kalandjára, amelynek során szembe kell néznie a maja mítoszok csaknem elfeledett, de nagyon is valóságos szörnyetegeivel – és lehet, hogy az út a halálba vezet…
Lapszéli jegyzetek
A történet Mexikóban játszódik, de a könyv változatos tájon vezet minket egészen Xibalbáig. Maga világ atmoszféráján az író szépen érzélkeltetti a kettősséget a modernné válás vágyát de még a régi élet jelenlétét.
Ez egy igazi út-utazás toposzra épülő könyv (még vannak emlékek irodalom óráról), és bár a szerelmi szál ami bár elkerülhetetlen volt, de az író óvatosan építette fel (néhol egy kicsit túlmagyarázza a dolgot). Mire a szerelmi szál kerül a középpontba, addigra már teljesen belefonódtál és nem zavar, hogy ami elsőnek volt fő irány, az a háttérbe szorul (de csak egy kicsit, pont amennyire kell).
A szereplőkA főszereplőnk, Casiopea jellemfejlődése nem annyira látványos mint pl Hun-Kamé-é viszont nem is elhanyagolható. A lányból aki eddig csak sodródott az árral a könyv végére egy nő lett, aki már kihasználja a lehetőségeit amiket kap. A fő jellemvonása, ami engem megfogott, az a kis dacosság amit még akkor is megtart, amikor mások csak fejet hajtanának.
„Az ajka ott, a szökőkút mellett állva is úgy görbült, hogy meg lehetett volna festeni róla a dacos ellenállás portréját.”
A főszereplőről valamiért ez a dal jutott amúgy eszembe olvasás közben: LINK
Hun-Kamé jellemfejlődése jobban érzékelhető hisz az író szándékosan többször is hangsúlyozza a változásokat. Ezeket persze nem írom le, mert akkor túl sokat mondanék és senkinek sem akarom elvenni a lehetőséget, hogy felfedezze e könyv varázslatos világát.
„Az istenség pontosan tudta, merre tart, ellenben neki nem volt hová hazatérnie.”
Az egyik legnagyobb jellemfejlődést egy mellékszereplő érte el, és vele párhuzamban az istene (hisz a főszereplő istennek van egy öccse aki itt határozottan a gonosz karakter a történetben).
A történetet néha az egyik mellékszereplő szemén látjuk a világot, így idővel főszereplőnek kéne válnia ám ehhez a történet viszonylag rövid időt ölel fel, (heteket) és az író is Casiopea múltját tarja fel nekünk, és egy egészen picit magáról a szereplőről szól.
Ebben a könyvben nincsenek felesleges szereplők, a párbeszédet mindig előreviszik a történetet.
A könyv nem a humorra épít, „- A te vicceid sem valami jók- jegyzete meg a férfi.” Egy-két szereplő egy kis humorral rendelkezik de inkább a jellemépítés miatt, mintsem a regény humorosítása miatt.
Összességében elmondhatom, érdekes volt olvasni és a regény felkeltette az érdeklődésem, hogy jobban elmerüljek az azték és maja istenek történetében.
Ajánlom, ha
- érdekelnek egy kicsit az istenes mitológiák
- szeretnél olvasni egy lassú égésű szerelmi történetet amiben a tempó pont megfelelő
- szeretnél egy nem fehér és nem amerikai lázadó lány történetet olvasni
- keresel egy könyvet, aminek a borítója és még a története is nagyon jó és élvezhető
Megjegyzések
Megjegyzés küldése