Stephanie Garber: Caraval | értékelés by Máté
Egy szivárványszínben pompázó krimi regény, egy kis cirkuszocsűrcsavarralal megfűszerezve. A Caravalról egy fiú szemszögéből.
Ez most egy igazán különleges bejegyzés lesz, ugyanis az instagram oldal után végre a blogra is megérkezett Máté! Olvassátok el a véleményét a Caraval trilógia első részéről, és aztán tartsatok velünk, hogy megtudjátok, hogy tetszett neki végül a teljes sorozat!
Át is adnám Máténak a billentyűzetet.
Én és a könyv
Ezt a könyvet Vanda miatt olvastam el, mivel kicsit fejére nőttek a vizsgák és az értékelések, de utólag azt kell mondjam nem bántam meg.
Fülszöveg
Scarlett Dragna eddig még egyetlen napot sem töltött távol attól a kicsi szigettől, ahol ő és a húga,
Tella, hatalmaskodó, kegyetlen apjuk keze alatt felnövekedtek. A történet azzal indul, hogy az apa házasságra kényszerítené Scarlettet, ami egyszeriben véget vetne a lány hosszú évek óta tartó álmodozásának a messzi szigeten zajló Caravalról, a földkerekség legvarázslatosabb előadásáról, amelynek közönsége szintén a játék résztvevőjévé válhat.
Azonban épp ebben az évben végül megérkezik a várva várt meghívó, amiről Scarlett annyit álmodozott. Tella elhatározza, hogy elmegy a Caravalra, és egy titokzatos matrózzal elraboltatja Scarlettet is. Csakhogy amint odaérnek, kiderül, hogy Tella eltűnt: az ő elrablója a Caraval ördögien mesteri szervezője, Legend. Scarlett hamarosan megérti, hogy a húga az idei Caraval kulcsfigurája, az egész játék körülötte forog: az lesz a győztes, aki Tellát megtalálja.
Scarlett többször is végighallgatja a figyelmeztetést: bármi is történjék a Caraval során, az mind csak a fantasztikusan kidolgozott előadás része, de ő, szegény, még be se lépett, máris bábuként kezd lépkedni a mágia és a szívfájdító szerelem sakktábláján. Hanem akármi is a Caraval, valóság vagy sem, neki mindenképp meg kell találnia a húgát, mielőtt véget érne a játék utolsó, ötödik éjszakája, máskülönben a beinduló veszélyes dominóhatásra Tella örökre eltűnik a világból.
Isten hozott, légy üdvözölve a Caravalban! De légy óvatos, nehogy túl messzire röpítsen a képzeleted!
Lapszéli jegyzetek
A téma és a könyvborító már korábban is felkeltette az érdeklődésemet, de most végre túljutottam az első fejezeten.
Le szeretném szögezni az elején, hogy ha fiú vagy, akkor készülj fel a mindenféle számunkra nem létező színekben pompázó jó alaposan megcukrozott mézesbödönre.
A 470 oldalból legalább 150 az kizárólag a tinilányoknak szól, az ilyen-olyan fodros, habos-babos ruhák leírásával, és a teljesen klisékkel átitatott szerelmi szálakkal.
Nagy szerencséjére a könyv mégis magával ragadja az embert, hiszen egy olyan kiszámíthatatlan világot tár elénk, akár egy jobb krimi. Minden egyes oldal után megváltozik a véleményünk arról, hogy ki igazi, ki színész, ki mit gondol komolyan és ki kicsoda egyáltalán.
A könyv nem csak a szereplőivel és a Caraval színészeivel játszik, de minket is gyakran meg tud téveszteni a legnyilvánvalóbb pillanatokban is, ami magával ragadott.
Részemről hatalmas pirospont, hogy a szereplők neve egyszerű. Ki nem állhatom, ha egy szereplőnek bonyolult, kimondhatatlan neve van.
Lehet csak az én fantáziámmal van a baj, de részemről soknak tartottam a szinesztéziát, és valahogy nem jelent meg a lelki szemeim előtt az álomszagú pillangó és a bűbájszínű kölnis üveg.
Ezen a könyvön könnyedén lehet nevetni, sírni de akár gondolkodni is.
Összegességében tetszett a könyv, és lelkesen vágtam bele a második rész olvasásába. Nem riasztott el a túl édes, fodros történet fiú létemre sem, mert tudom, hogy valami egészen titokzatosat rejt a belsejében.
Itt el kell szomorítsam azokat akik azt hiszik (mint én is), hogy a nemzetközi cirkuszfesztivált fogják olvasni papírra vetve. De...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése