Agatha Christie: A barna ruhás férfi | értékelés
Megint azt vártam, hogy Poirot fog nyomozni (megint nem olvastam a fülszöveget), de te jó ég, mennyivel jobb is volt ez így! Anne Beddingfield személye tette ezt a regényt olyan jóvá, hogy nem bírtam letenni.
Én és a könyv
Agatha Christie életművével még mindig csak ismerkedem, ez volt ugyanis a második könyvem tőle. Csak azért szereztem be, mert a barátom nagy rajongó, de persze nekem is el kellett olvasnom ezt a könyvet. Azóta pedig az egész családra próbálom rátukmálni, mert hihetetlen élmény volt.
FülszövegAnne Beddingfeld igazi kalandregény-hősnő: merész, önálló, szép és félárva. Egy baja van csak, a faluban, ahol él, kaland csak a filléres regényekben és a moziban terem. Édesapja halála után azonban Londonba kerül, és tanúja lesz, amint egy férfi ijedtében a földalatti síneire esik és meghal. A halál beálltát megállapító orvos pedig elveszít egy cédulát. De a cédulának naftalinszaga van, mint a halott kabátjának! Mit jelenthet az öt számjegy és a két szó a papírszeleten? És miért akart megnézni a halott egy Temze-parti házat, amit tulajdonosa, Sir Eustace Pedler, bérbe kíván adni? Amikor aztán egy meggyilkolt nőt találnak ebben a házban, Anne akcióba lendül. Nem zavarja, hogy egyedül van, hogy koldusszegény, a gyilkossággal vádolt, titokzatos „barna ruhás férfi” nyomába veti magát. Nyomoz a tetthelyen, a Malomházban, Londonban, óceánjárón, Dél-Afrikában. Megismerkedik egy parlamenti képviselővel, egy társasági szépasszonnyal, Race ezredessel és egy titkárral, aki a Borgiák fő méregkeverője lehetne külseje alapján.
Agatha Christie fiatalkori, könnyed, szellemes kaland-krimijében persze senki sem az, akinek látszik…
Lapszéli jegyzetek
A regény prológussal indul, ami őszintén, csak most nyert értelmet számomra, hogy újra elolvastam a bejegyzés írása miatt. Számomra ezek általában nem adnak sokat hozzá a sztorihoz, mert pár oldal után el is felejtem, hogy léteztek, és eszembe se jut visszagondolni rájuk, és összekötni a szálakat.
A történetet Anne Beddingfeld maga írja le, kiegészítve az egyik szereplőnk, Sir Eustace Pedler, naplóbejegyzéseivel.
Anne olyan hősnő, aki számomra szinte a példaképek közé emelkedett. Nagyon tapasztalatlan volt az életben, mikor apja meghalt, hiszen csak a mozifilmeken keresztül találkozott a saját korosztályával. Ettől függetlenül egy nagyon értelmes fiatal hölgy lett, talán egy cseppet több kalandvággyal és bátorsággal, mint másoknál.
Nagyon tetszett, hogy ugyan az elején leginkább a kíváncsiság hajtotta Anne-t, de sose hagyta, hogy a férfiak átvegyék felette az irányítást, és elnyomják, mint női főhős. Sőt, a legtöbbször úgy játszott velük, ahogy akart :D
Anne mellett Suzanne is nagy kedvencem lett természetesen. Mindig feldobta a történetet, ha ő is megszólalt, és hozzátett valamit a nyomozás menetéhez.
Persze Sir Pedler is vicces volt, érdekes volt olvasni a naplóbejegyzéseit, és hogy miket is gondol a körülötte lévő emberekről (főleg a nőkről. Tioikus vén pasi :D)
A nyomozás és az utazás kalandja mellett a szerelem is helyet kapott a könyvben. Ezt az elején nem igazán értettem, olyan furcsa volt az egész. De AC jól beleszőtte a regénybe, és illett is Anne személyiségéhez ez a románc.
Nem gondoltam volna, hogy egy újabb AC krimi kerül fel a kedvenceim közé, már pedig így történt. A stílusa magával ragadott, és nem tudtam letenni. A karaktereket egytől egyig meg tudta kedveltetni velem, és teljesen összezavart az ügyben, hogy ki lehet a gyilkos. Egy időben volt, hogy senkinek sem hittem, még Anne-nek sem, pedig ő mesélte az egész történetet.
Nemt udom van-e még olyan könyve, amiben Anne benne van (a végét tekintve nem hiszem mondjuk), pedig szívesen olvasnék még róla.
Összességében nagyon élvezets olvasmány volt, tele kalanddal, szerelemmel, meglepetésekkel. Anne vitte a hátán a történetet, és nagyon jól helytállt a nehéz időkben is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése